Megváltoztattam a nevét, hogy ne olyan legyen, mintha beteg lenne.
Ezt a recipét még a japán Naomitól kaptam Salamancában, konyhai próbálkozásaim legelején. Keleti vacsit tartottak a taiwani Naival, és én beleszerettem ezekbe a párnákba. Nem tudom, mennyire autentikus, de az biztos, hogy itthon is könnyen be lehet szerezni az összes hozzávalót, max a garnéla nem kapható minden sarki közértben. Igazából először a rákot vettem meg, és utána döntöttem a formáról. Olyasmi, mint a tócsni, csak másból. A kolis karácsonyra sütöttem, ami elég globálisra sikerült: arab, török, francia, észt, japán, zsidó és magyar kaják is készültek. Nyamm.

A megpucolt hagymákat félbe vágjuk, majd vékony szeleteket belőle, félkör-alakúak lesznek. A répából zöldséghámozóval hosszú, vékony szálakat vágunk. Ezeket összekavarjuk a felolvasztott garnélával, hozzá a felvert tojást, és valamennyi lisztet. Ezt nem tudom pontosan megmondani, ne legyen liszt az egész, de fogja össze a halmokat. Még só-bors bele, és fokhagyma ízlés szerint.
Két ujjnyi olajat felforrósítunk, és kis halmokat rakunk bele az összekevert cuccból. Legyenek akkorák, mint egy nagyobb evőkanál feje vagy ilyesmi. Hagyjuk békén egy-két percig, amíg az alja egybesül, utána fordítsuk meg, így nem fog szétesni. Ha nagyon szétesnének, akkor a maradéba rakjunk még tojást és/vagy lisztet. Pár perc alatt megsül egy párna, utána szedjük ki papírtörlőre, és minél jobban itassuk le, különben tocsogni fog az olajban. Aki gazdag, használjon olívát. Én mindig sajnálom a pénzt, hogy vegyek nem-extraszüzet is, aztán a végén azzal sütök, ha nem kell belőle sok. Most viszont sok kell viszonylag, ezért maradtam a napraforgónál. Ha spórolni akarunk, kis edényben süssük őket, ne a legnagyobb serpenyőben.
Szerintem szuper lehet cukkinivel is, ugyanúgy felszelve, mint a répát. De most nincs szezonja, ugye.