Teknősleves

Bejegyzem a magyar vacsora első fogását ezennel, a húslevest. Mindig meglepődnek, hogy én mennyire nem főztem még levest: ez életem második levese. Az első egy hagymaleves volt tavaly. Ahhoz képest szerintem egész jó lett, vagy csak már annyira hiányzott az íze, hogy bármilyen hasonlító dolog megfelelt volna, ki tudja. A mókás része, hogy ezeknél itt viszonylag ismeretlen a levestészta fogalma, legalábbis a magyaros értelemben. Találtunk pici gégecsövet, de tojás nélkülit, azt meg azért ne már. Így végül inkább a tojással készülő garganelli mellett döntöttünk, ami hatalmas ugyan, de egészen csigatészta formájú. Én a tányéromban félbevágtam őket, és úgy már méretre is oké. A tésztaválaszték egyébként elég szegényes itt. És persze gyökeret se árulnak. (És mentát se kapni még az egész nagy boltokban se. Ma este se lesz mojito ): )
Leírom azt, hogy miből készült, de otthon ugye megtenném a szükséges változtatásokat.

Hozzávalók 40 teknősnek:
2,5 kg csirke felsőcomb
1 hatalmas csokor petrezselyem
1 zeller
1 karfiol
2 kg (?) répa
5 vöröshagyma
2 fokhagyma
1 paprika
5 paradicsom
6 közepes krumpli
2 kg levestészta
só, egész bors, sáfrány


Megkerestem a legnagyobb fazekat, megmostam a csirkét, felöntöttem majdnem színig hideg vízzel. Ez állítólag fontos. A hideg víz. Mire ez a rengeteg víz egyáltalán felforrt, már meg is pucoltuk az összes zöldséget, aztán haboztam. Mármint leszedtem a habot a tetejéről. Mikor már nem volt hab, belepakoltam a zöldségeket, kivéve a krumplit. Persze nem fért bele mind, ezért kettészedtük még egy nagy lábosba az egész cuccot. Egy marék egész feketebors, valamennyi só, egy csipet sáfrány, bár ezzel fogalmam sincs, mennyire kell óvatosan bánni. Én elég óvatosan. Na az elejétől a végéig legalább 4 órát főtt szerintem. Az erdélyi lányok mondták, milyen kár, hogy nincs vegeta. Mondtam, hogy hálistennek.
Egy krumplifőzésnyi idővel a vége előtt tettem bele a krumplikat. Kifőztem a tésztát (két kilót), kiszedtük a dolgokat a levesből egy tálba, merőkanállal a tésztára mertük a levest. 8 levesestálnyi lett belőle, a tetejét szépen megszórtuk aprított petrezselyemlevéllel. Láttam embereket repetázni. Nyamm-nyamm.

Mostanában ilyen magyaros-hagyományos szakasz van, de mit tegyen az ember, ha külföldön van. Múlt héten is magyar vacsorát kellett tartanunk az egész iskolának. A menü: tyúkhúsleves, töltött káposzta, lecsó, somlói galuska. A töltött káposzta az erdélyi lányok műve volt (én pirosan csináltam volna, ők meg fehéren persze), a többi meg többnyire a mienk. Kezdjük a lecsóval.

Ha jobban belegondolok, kedvencek közé is sorolhatom. De csak úgy, ahogy mi készítjük. Tipikusan az az étel, amit minden család máshogy. És még nem láttam úgy máshol, ahogy mi, szóval megéri talán leírni. Most hús nélkül készült, mert kellett vega fogás, meg mert én amúgy is "leszoktam" a húsról, de otthon darált hús szokott bele menni és tarhonya. És elég édes. Az én tányéromon még egy kanál cukorral. Tarhonyát Dávid hozta Berlinig, onnan pedig mi Dániáig, köszi! Nélküle nem jöhetett volna létre.

Hozzávalók X teknősnek:
sok paradicsom
sok paprika
hagyma
olaj
tarhonya
só, bors, cukor








Pontos mennyiségeket természetesen nem tudok, pláne mert kábé 20 főnek elegendőt készítettem legutóbb. De amúgy se fontos, az arányok nem sokat számítanak.
Úgy kezdjük, mint minden mást: hagymát darabol, olajon dinsztel. Paprikát, paradicsomot darabol, én nem túl kicsire, de mások panaszkodtak miatta. Úgyhogy te darabold kicsire. Használtam egy nagy-nagy paradicsomkonzervet is, daraboltat, mert hát az áprilisi "dán" paradicsomok mondhatni fakók. Sóztam, kicsi bors, kicsi cukor, ami bizonyára szentségtörés sokak szemében, de én így szeretem, na. Elég sokáig kell főzni, nem elég, hogy megpuhulnak, el kell vesznie a vad savas íznek. Szóval lehet, hogy egyszerű kaja, de nem gyors. Ha már egész jó, akkor zutty bele a tarhonya, és várni, hogy az is megpuhul. Kezdőknek no worries, eddigre már elég levet eresztenek a zöldségek, nem kell bele víz. A tarhonya a lecsó tökéletes kiegészítője, a rizses és a tojásos is jó messze sunnyognak mögötte.

Most egyrészt nagyon büszke vagyok, másrészt kicsit szégyenkezem is, amiért az utóbbi hónapokban alábbhagyott a lendület, így nem vagyok benne biztos, hogy megérdemeljük. Na de hátha pont ez adja meg a lökést. Fûszeres Eszter meglepett minket egy E-vel. "Már a blogszülinapon is szerettem volna írni róluk, vagy örökbe fogadni őket virtuálisan, hátha még van olyan, aki nem ismeri őket. Nos, ők fiatalok, kollégisták, és nem junkfood-on élnek, hanem főznek. Méghozzá nagyon jól! Már gratuláltam nekik, de most ezúton is megteszem."

Eredetileg 10 blogot kellene díjazni, de azt én is soknak érzem, ahogy Eszter is. Én adok most egynek, aztán ha a többi teknôsnek van javaslata, még kiegészítjük.

jj díjazottja: Beatbull és az ô Kísérleti Konyhája.
Azért, mert ô a legkreatívabb magyar gasztroblogger, akit ismerek, és a kreativitás nálam nagyon sok pontot ér.

pite dijazottja a Zsolt æs a kepregenye. mert a kreativitas nalam is er pontot, de azert a hulyeseg tobbet. ja, es regota az egyetlen blog, aminek minden uj bejegyzeset elolvasom. vao.