Tovább folyik a hagyományosság, még tartozom a múltkori desszerttel, ami az egész vacsorára a koronát rája helyezte. Egyszerűen kurvajó lett. Nem is emlékeztem, hogy a somlói
ennyire jó tud lenni. Ennyivel jobb, mint az olcsó műanyagtálkás cukrászdás. De volt is vele meló.
Mindmegette alapján dolgoztam, és néhol kénytelen voltam igazítani a dolgon, na meg hatszoros adagot csinálni.
Hozzávalók 40 teknősnek: A piskótához:
36 tojás
72 dkg cukor
72 dkg liszt
(2 cs sütőpor)
A csokoládéöntethez:
60 dkg cukor
12 ek kakaó
víz
A vaníliakrémhez:
12 tojássárgája
30 dkg cukor
2 ek liszt
3 l tej
6 dkg vaj
6 cs vaníliáscukor
Plusz:
7 dl sherry
40 dkg darált dió
40 dkg mazsola
40 dkg baracklekvár
tejszín
|  |
Mikor először megláttam ezt a rengeteg hozzávalót, eléggé megijedtem, de szerencsére továbbra is fizet mindent az iskola, szóval innentől kezdve csak idő kérdése.
Először is beáztatom a mazsolát annyi sherrybe, hogy ellepje (nem volt rum, csak valami undorító jamaikai rumaroma, ami egyáltalán nem hasonlított, a sherry viszont kiváló minőségű és ízű volt, és még a leginkább hasonlított a kívánt eredményre).
A tojásfehérjét keményre verjük a cukor fokozatos hozzáadásával (egy ipari méretű habverő-keverő-dagasztógéppel), majd hozzákeverjük a tojássárgáját és a lisztet. Én tettem bele sütőport, biztos, ami biztos, de a recept nem írt. Meg egy kis vaníliáscukrot is, "nem árthat" alapon. Három nagy és egy kis tepsibe fért bele, de kevesebb is elég lett volna, ha nem hallgatok a recept ujjnyivastag utasítására, mert bizony még a sütőporral se jött fel nagyon a tészta, és aztán alig lehetett elvágni. Szóval kétujjnyi vastagon legközelebb. Sütőpapírral. (A suliban egyébként valami sprét használnak, ami többnyire olajat és valami mást tartalmaz, kifújva pedig olyan, mint a panthenol, és nem ragad tőle le semmi.) A tésztát addig sütjük, amíg csak meg nem sül, nem kell sötétre, mondjuk 180 fokon, ki emlékszik már erre.
Közben elkészítjük a vaníliakrémet: a tojássárgáját kikavarjuk a cukorral és a liszttel, felengedjük a tejjel, sűrűsödésig főzzük folyamatosan keverve, a tűzről levéve pedig hozzáadjuk a vajat és a vaníliáscukrot. Majd csokiöntet: a cukrot és a kakaót összekeverjük, vízzel (30 evőkanál, na ezt ki számolja ki?) csokiöntet állagúra főzzük.
Most jön a trükkös rész: elvágni a piskótalapot háromba. Nekem olyan vékony lett, hogy többnyire csak kettőbe tudtam, aztán a harmadik tepsit elosztottam a másik kettőre.
Így megyen a töltés: piskótalap, sherry, csokikrém, vaníliakrém, piskótalap, sherry, darált dió, mazsola, csokiöntet, piskótalap, sherry, csokikrém, dió, baracklekvár, hűtő. Az a jó, ha legalább egy éjszakát áll a hűtőben. Tálalás előtt két órával kivettem, kanállal összegaluskáztam, hogy tudják a kis buták, hogy kell enni az ilyet, kitettem maradék áztatott mazsolát, darált diót, friss csokiöntetet, na és persze tejszínhabot. Gyönyörű volt és finom. Nagyon finom.
Csütörtökön gulyáslevest főzök a népeknek, viszont az itteni kenyerek eléggé nem illenek hozzá. Tippek egy igazi, ropogós héjú, magyar fehérkenyérre? Hozzá kell képzelni, hogy még sosem sütöttem kenyeret, és most negyven embernyit kéne. (Bár az is lehet, hogy lefordítom a receptet, és megkérem a konyhásokat, hátha megcsinálják helyettem.) Dagasztógép van, hatalmas, szóval nem kell dnk-nak lennie.
