Linkblog

Teknősleves

Néhány kollégista túllép a pizza-rántotta-melegszendvics aranyháromszögön.

Címkék

alma (4) aszalt szilva (4) avokádó (3) bacon (2) banán (5) befőzés (2) bio (3) biofarm (3) blog (23) bor (3) budapest (2) bulgur (2) csicseriborsó (2) csípős (2) csirke (8) csoki (4) cukkini (5) dánia (8) dió (3) édes (21) egyszerű (24) esemény (25) étterem (7) fagyi (4) fahéj (3) fokhagyma (6) food not bombs (3) gomba (3) gyors (4) hal (14) hely (11) hollandia (3) hús (3) indiai (2) isztambul (2) japán (2) kagyló (2) káposzta (5) karácsony (9) körte (3) közös (7) krumpli (9) külföld (2) lazac (2) levelestészta (3) leves (7) lilahagyma (3) magyaros (3) mangó chutney (2) marokkói (2) márványsajt (4) más tolla (3) menta (2) méz (7) mustár (3) olasz (4) olaszország (2) padlizsán (5) paprika (4) paradicsom (8) parmezán (2) póréhagyma (3) rakott (2) répa (6) rizs (2) sajt (6) saláta (5) spanyol (2) spanyolország (10) sütemény (10) szárított paradicsom (5) tapasz (3) tej (2) tejszín (9) tészta (15) tofu (2) tojás (4) tök (3) tonhal (2) török (2) törökország (2) torta (4) túró (5) uborka (2) vegetáriánus (46) vkf (10) zabpehely (2) zöldség (9) Címkefelhő

Rakott zöldség - mitől lesz iszonyú finom?

2011.03.06. 23:09 jj

Mitől lesz finom egy rakott zöldség, ha nem rakunk bele darált húst, rizst, semmilyen gabonát vagy bármilyen húspótlót? Például a vajtól. A nagyon jó minőségű tejföltől-tejszíntől. Az ízes sajttól. Nem gumitrappista.

Felfedeztem a legkirályabb tejfölt Budapesten: a Rákóczi téri piac sajtosánál egy kerámiacsuporból mérik, 90 forint decije. Inkább crème fraiche-re hasonlít, rettentően krémes, nem savanykás. Ugyanitt a kapros-fokhagymás lágysajt őrült jó, és ezt úgy mondom, hogy semmibe se tennék kaprot a világon. (Kivéve, ha valaha tökfőzeléket főznék.) Szuper a parmezánjuk. Általában egy bácsi és egy néni árulja a pult mögött a saját sajtjait, mindent megkóstoltatnak, bármiről mesélnek. Ha van a pálinkás fűszersajtból, ki ne hagyjátok!

Ma este így csináltam egy tepsi rakott zöldséget, de nincs rá szentírás. 

Hozzávalók 3-4 teknősnek: 

4 nagy krumpli
fél kg sütőtök (inkább a nagy, kemény, mint a kanadai)
1 pritamin paprika
1 póréhagyma
fél fokhagyma
egy marék szárított paradicsom (ha száraz, beáztatva)
1 dl szupertejföl
2 dl sűrű tejszín
egy löttyintésnyi (szója)tej, hogy keverhető legyen 
20 dkg házi füstölt sajt (csarnok, őstermelő néni)
vaj
só, bors, kakukkfű, bazsalikom

Kivajaztam a tepsit, majd két krumplit vékony (2 mm) szeletekre vágtam, szétterítettem - első réteg. Rá só és bors - különösen most kell sózni, a tavalyi krumplik borzasztóan édesek már ilyenkor. Ezután a tök felét szeltem vékonyra - második réteg, rá került a felkockázott pritamin paprika, a felkarikázott póréhagyma fele és a vékonyra szelt fokhagyma. A negyedik réteg ismét krumpli, só, bors, erre jön a szárított paradicsom, megint tök. A legvégén a maradék póréhagyma, kakukkfű, bazsalikom. Sajnos most csak szárított, de akinek jut friss... Az egészre vékony szelet vajakat tettem, nem fedte be azért mindenhol.

Kikevertem a tejfölt és a tejszínt - ha mindkettő olyan sűrű, mint nekem volt, érdemes egy kis (szója)tejet önteni bele, hogy keverhető legyen. Bele só, bors. Elkentem a rakás tetején. Utolsó lépés a reszelt sajt, majd alufólia rá, be a sütőbe 50-60 percig 200 fokon. Ha már puha az összes zöldség (késpróba), levehetjük a fóliát, és addig pirítjuk, amíg a sajt el nem kezd barnulni. 

Ha azt akarjuk, hogy minden megpuhuljon, nem szabad vastag szeleteket vágni. Krémes, ízes lett az egész, alig bírtam megállni az evésben. Jól illene bele a padlizsán, cukkini, sárgarépa, gomba... Hétvégi, ráérős, pepecselős kaja, az előkészítés alatt úgy éreztem magam, mintha gyöngyöt fűznék.

Idő: 2 óra
Pénz: kb 1500 forint - de cserébe már tök jó minőség

 


Blog Widget by LinkWithin

Szólj hozzá!

Címkék: krumpli sütőtök zöldség póréhagyma rakott vegetáriánus szárított paradicsom

"A" halas szendvics - Isztambul

2011.03.03. 23:25 jj

(Aki csak az orgazmusra kíváncsi, ugorjon pár bekezdést.)

A workshop előtt én már 5 napot lógtam a kedves másik felemmel Isztambulban, ami tiszta szerencse, mert nagyobb kulináris kaland volt, mint maga a "gasztro"workshop. Egy dologban nem sikerült rögtön beletrafálni: a halas szendvics.

Három óra alvás után érkeztünk Isztambulba (hajnali Wizzair járat), és mivel a Sabiha Gökcen reptér az ázsiai oldalon van, rögtön kompoznunk is kellett. Eminönü kikötőjébe érve nem bírtuk ki, hogy ne egy-egy halas szendviccsel indítsunk: díszes hajók imbolyognak sorban a part mellett, itt sütik a halakat, egész nap az imbolygásban, amiket a kedves vevő biztos talajon, tipikusan török miniatűr széken-asztalon tud elfogyasztani. Ára 4 líra, azaz 2 euró. 

Egy nagy darab kenyérbe kerül a hal, saláta és hagyma, lehet locsolgatni citromlével. Lecsúszott, de nem jelentkezett az ízorgazmus, amire öt évvel ezelőttről emlékeztem. Szinte már álmodtam is azzal az egy árva szendviccsel, amit anno a Galata híd aljában toltunk be. Nem tudtam eldönteni, hogy a nosztalgia ruházta fel mágikus tulajdonságokkal, vagy csak nem a megfelelő helyet találtuk meg, de annyira központinak és helyiek által frekventáltnak tűnt a dolog, hogy féltem, bennem lesz a hiba. 

A workshop utáni utolsó este azonban megígértem Katusnak, hogy vele is kipróbáljuk a dolgot. Elsunnyogtam a kikötőt, hátha megtaláljuk a híd aljában azt a bizonyos helyet, de az egész tele van már puccos éttermekkel, ahonnan gyorsan menekülnünk kellett a behívogató és bókoló pincérek elől. Már azt hittük, ennek lőttek, amikor az utolsó reménysugár felcsillant: a karaköyi halpiacot már takarították, de egy sátorból kialakított "étterem" még működött. Ketten kértünk egy közös szendvicset, hogy még a kokoreçet is kipróbálhassuk. Hiba volt. Kellett volna kettő, négy, sőt, le kellett volna velük szerződni egy budapesti étteremre, még ha tengert is kell ásni a Városligetben a friss makrélához. 

Ebben benne volt az elveszettnek hitt orgazmus. Ilyen lehet annak a sok százaléknyi nőnek, aki még nem élte ugyanezt a szexben: ha nem vagy benne biztos, az tutira nem az. Eminönüben bennem maradt a sok bizonytalanság: "ez lett volna az?" Aztán Karaköyben csak tömtük a fejünkbe és nyögtünk a gyönyörűségtől. Mármint tényleg. Egyrészt ebben volt egy rakás zöldség, másrészt valami titkos összetevőnek (talán a sok szeretet?) köszönhetően olyan ízorgia robbant az ember szájába, amit újabb öt évig keres utána mindhiába Magyarországon. 

Ráadásul itt csak 3 líra volt, és amúgy is sokkal autentikusabb egy lepukkant halpiacon enni, mint népviseletbe öltözött pincérektől hemzsegő helyen. Ha lett volna még egy alkalom, már abba is beletanultunk volna, hogy a szenyát savanyúsággal illik enni, amiért odáig vannak a törökök, és Eminönüben ráadásul ilyen díszes kis hintókon árulják: 

A lényeg az, hogy kitapostuk nektek az utat: ha legközelebb Isztambulban jártok, a karaköyi halpiacon egyetek halas szendvicset, mert annál jobbat valószínűleg nem találtok. Az eminönüit pedig hagyjátok a picsába, akármilyen jól is néz ki. Csak a hídon kell átvágni, és már ott is vagytok. 


Blog Widget by LinkWithin

3 komment

Címkék: török hely törökország hal isztambul