Teknősleves

Ezt igencsak kevés dologra mondanám, mivel levesek terén magas a mércém, de évek óta nem ettem ennyire király levest. A helyszín az immár hivatalosan is menőnek számító Kazinczy utca Kis Parázs nevű thai étterme. A Parázs Presszó kisebbik éttermében a curry-k és tészták mellett tízféle leves kapható, amelyből a Tom Yum Koong-ot (A2) és a Tom Ka Kai-t (A3) kóstoltuk. Az előbbi egy csípős citromos rákleves, amiben a csípós, a savanykás, a galanga és a koriander íze hihetetlen összhangban van, míg az utóbbiban a kókusztejes csirkelevesben a hasonló ízvilág még a kókusztej krémes és tipikus ízével is kiegészül. Egyszerűen nem tudtuk eldönteni, hogy melyik leves a nagyobb királyság, egy biztos, abszolút profizmussal vannak összerakva az egyes ízek mennyiségei (nem hiába, a konyhában egy thai férfi és nő dobálta a tésztákat). Habár a helyen már korábban is ettem, a wok nem volt annyira meggyőző, így kicsit megkésve fedeztem fel micsoda kincsek rejlenek ezen a helyen...

Kötelező!

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Ezt ugye tudjuk. Mit adott ezen kívül Lengyelország az egyetemes kultúrának? Oké, Kopernikuszt. Meg a disco polot. Adam Małysz bajszát. A veszett kutyát. A Solarist. Na jó, de ezeken kívül mit adott? A zupa ogórkowát, azaz a savanyúuborkás (zöldég)levest. Maga a termék olyan, a nyugalom megzavarására alkalmas dolgokat tartalmaz, mint a kapor vagy a darált savanyúuborka, az érzékenyebb olvasók most klikkeljenek a jobb felső sarokban a kis x-re. Én szóltam. Amúgy könnyen elkészül, hatásos korhelyleves-pótló és a fagyasztást is jól tűri, így simán főzhetünk belőle nagyobb adagokat is. (A türelmetlenek a bejegyzés végén találják a formális hozzávalólistát.) 

A zupa ogórkowa alapja egy egyszerű zöldségleves (van húsos változat is, ez most nem az, abba csirkealkatrészek kerülnek). Ehhez kevés hagymát, sárgarépát, petrezselymet, zellert felvágunk. Ha igazán autentikusnak szeretnénk látszani, akkor a répákat, gyökereket meg a zellert gyufaméretű darabkákra aprítjuk, így csinálják a lengyelek is. Állítólag.

Ezeket feltesszük főni sóval, babérlevéllel, borssal, petrezselyemzölddel, pár szál kaporral. Közben feldaraboljuk a krumplit, amit akkor adunk hozzá, amikor a többiek már félpuhára főttek. Egy másik változatban a krumpli helyett rizs szerepel, olyankor a rizst külön főzzük meg, és tálalás előtt rakjunk egy adagot a tányérba, majd arra merjük rá a kész levest.

 

uborkák darálás előtt 

Ekkor végre figyelmünket az uborka felé fordíthatjuk. Az egész leves lelke ugyanis az uborka (persze egy uborkalevesnél ez annyira nem meglepő). A legjobb a lengyel házi savanyú uborka, de használhatjuk a konzerv daráltat is, ha találunk ilyet valahol boltban. A lengyel savanyú uborka leginkább a kovászos ubira emlékeztet, ugyanúgy ecet nélkül savanyítják sós lében (az érdeklődők kedvéért: itt egy Lactobacillus a tettes), az ízesítéshez pedig kaprot, fokhagymát, tormát, mustármagot tehetnek még az befőttesüvegbe.

 darált uborka öntés közben

Nos, ezt az uborkát felkockázzuk, majd a levével együtt botmixerrel ledaráljuk (hagyományosan le is reszelhetjük, de ez elég dzsuvásnak tűnik). A kapott zöldes masszát kevés olajjal kicsit összefőzzük, és mivel a másik lábosban eddigre pont megfőttek a zöldségek, bele is öntjük a trutyit a levesbe. Az eddig szép levesünk opálos lesz, a hatás kedvéért még adjunk hozzá egy adag apróra vágott kaprot, aztán forraljuk össze. A végén még öntsünk hozzá bőven tejfölt - a sűrítésfetisiszták akár kis habarás formájában is, ez simán elhagyható -, keverjük össze és már tálalhatjuk is az elkészült kellemesen savanykás levest, opcionálisan szelet kenyérrel. Egy receptben azt írták amúgy, hogy a savanykás íz miatt szeretik a gyerekek. Hát, mondom én, hogy khm, furák ezek a lengyelek.

leves fogyasztás előtt

 

 

a horváthilonisták kedvvéért itt egy hozzávetőleges hozzávalólista úgy 6-8 emberre:

• egy-két csomag sárgarépa
• egy-két nagy szál petrezselyemgyökér
• a kis darabka zeller
• kevés hagyma (póré vagy egy kis fej vöröshagyma, de igazából enélkül is megvan a leves)
• egy kis kupac (mondjuk úgy fél kiló) krumpli. vagy - nyilván kevesebb - rizs, külön főzve
• egy üveg lengyel savanyú uborka (vagy egy kisüveg darált lengyel savanyú uborka) vagy valami elérhető alternatíva (talán a koviubi?)
• só, bors, babérlevél, petrezselyemzöld (ízesítéshez még szóba jöhet édeskömény, szegfűbors)
• friss kapor
• tejföl

biztonsági ps: a kis x néha a bal felső sarokban van

 

Tavasz! Tegnap este a tavasz volt a gasztroest témája, ennél a zöldnél pedig nincs jobb, szóval. Télen egyébként már otthon megfőztük ezt hasonlóan, csak kesuval és hígabban, levesnek. Ma ebédre a maradékot sütőben sült, petrezselymes újkrumplival végeztük ki, és hát úúú. Tökéletes pont a mai napsütéses, 25 fokos i-re. 

Hozzávalók 4 teknősnek: 

1 kg zöldborsó (még mirelit...)
1 kis csokor menta
1 marék pirított mandula (vagy kesudió)
1-2 dl tejszín
vaj
só, bors

A borsót kis vízen megpároljuk, elvileg egész kevés idő elég neki, ha jó zsenge. Ha levest szeretnénk, hagyjuk a vizet, sőt, még adhatunk is hozzá, ha sűrű pürét, akkor öntsük le róla. Beledaraboljuk a mentaleveleket, mehet a mandula, só, bors, a tejszínt és a vajat pedig addig adagoljuk hozzá, amíg nem szégyelljük. Minél több vaj, nyilván annál finomabb, de hát annál több zsiradék. Pontos mennyiségek megint nincsenek, kóstolgasd. Egy szelet halhoz is el tudom képzelni, sőt. Aki nagyon igényes szeretne lenni, az átpasszírozhatja egy szűrőn, hogy ne legyen darabos, de nekem így is bejön. 

Idő: 20 perc
Pénz: 500 forint

 Mi sem melengeti fel jobban a szívet egy hideg, esős napon, mint egy elképesztően pink színű céklaleves...

Hozzávalók (4 teknős részére):

2 közepes méretű nyers cékla (itt kicsi gumókat lehet kapni, abból lehet 3-4, otthon vagy egy nagy gumó, vagy kettő közepes)
1 közepes méretű burgonya
1,2 l víz
2 húsleveskocka
3 ek olíva- vagy sima napraforgóolaj
1 közepes fej hagyma
só, bors, citromlé, cukor
2 dl joghurt
rozmaring vagy bazsalikom

Elkészítése:

A céklát megpucoltam és apró kockákra felvágtam. A felaprított hagymán és olajon megpároltam a céklát kb 10 percig. Aztán felöntöttemm a vízzel, beletettem a leveskockákat és a megpucolt, kockákra vágott burgonyát. Addig főztem, amíg a krumpli meg nem puhult. Mikor kész lett, levettem a tűzről, kivettem egy kis levet és összekevertem a 2dl joghurttal (erre azért volt szükség, hogy a joghurt ne csomósodjon össze a levesben). Aztán visszaöntöttem a joghurtos-leveses levet és botmixerrel pürésítettem az egészet. Sót, borsot és egy fél citromlevet adtam hozzá. Végül friss rozmaringgal és bazsalikommal fűszereztem. 
 

Az eredeti receptért köszönet a Chili & Vaniliának!

Receptre már nem emlékszem, de arra se, hogy miből készült. Talán karfiol? De a képpel most összefutottam, és ha már van... Valami külföldi lánykák is ettek belőle, az még rémlik.

Most kedden pedig eldöntöttem, hogy a vizsgámat pizzával fogom ünnepelni. Itt se közölnék receptet, mert másoktól loptam - készült három Jamie Oliver módra, három teljes kiőrlésű. Szerintem nem volt lényegesen bénább az utóbbi, a fiúk kis fanyalgás után azért ugyanúgy megették. És persze mindegyiket más feltéttel szórtuk meg, ez az itthoni sütés nagy előnye. Első alkalom, hogy pizzát sütök (: 

A mai vizsgámról persze már inkább ne beszéljünk...

Bejegyzem a magyar vacsora első fogását ezennel, a húslevest. Mindig meglepődnek, hogy én mennyire nem főztem még levest: ez életem második levese. Az első egy hagymaleves volt tavaly. Ahhoz képest szerintem egész jó lett, vagy csak már annyira hiányzott az íze, hogy bármilyen hasonlító dolog megfelelt volna, ki tudja. A mókás része, hogy ezeknél itt viszonylag ismeretlen a levestészta fogalma, legalábbis a magyaros értelemben. Találtunk pici gégecsövet, de tojás nélkülit, azt meg azért ne már. Így végül inkább a tojással készülő garganelli mellett döntöttünk, ami hatalmas ugyan, de egészen csigatészta formájú. Én a tányéromban félbevágtam őket, és úgy már méretre is oké. A tésztaválaszték egyébként elég szegényes itt. És persze gyökeret se árulnak. (És mentát se kapni még az egész nagy boltokban se. Ma este se lesz mojito ): )
Leírom azt, hogy miből készült, de otthon ugye megtenném a szükséges változtatásokat.

Hozzávalók 40 teknősnek:
2,5 kg csirke felsőcomb
1 hatalmas csokor petrezselyem
1 zeller
1 karfiol
2 kg (?) répa
5 vöröshagyma
2 fokhagyma
1 paprika
5 paradicsom
6 közepes krumpli
2 kg levestészta
só, egész bors, sáfrány


Megkerestem a legnagyobb fazekat, megmostam a csirkét, felöntöttem majdnem színig hideg vízzel. Ez állítólag fontos. A hideg víz. Mire ez a rengeteg víz egyáltalán felforrt, már meg is pucoltuk az összes zöldséget, aztán haboztam. Mármint leszedtem a habot a tetejéről. Mikor már nem volt hab, belepakoltam a zöldségeket, kivéve a krumplit. Persze nem fért bele mind, ezért kettészedtük még egy nagy lábosba az egész cuccot. Egy marék egész feketebors, valamennyi só, egy csipet sáfrány, bár ezzel fogalmam sincs, mennyire kell óvatosan bánni. Én elég óvatosan. Na az elejétől a végéig legalább 4 órát főtt szerintem. Az erdélyi lányok mondták, milyen kár, hogy nincs vegeta. Mondtam, hogy hálistennek.
Egy krumplifőzésnyi idővel a vége előtt tettem bele a krumplikat. Kifőztem a tésztát (két kilót), kiszedtük a dolgokat a levesből egy tálba, merőkanállal a tésztára mertük a levest. 8 levesestálnyi lett belőle, a tetejét szépen megszórtuk aprított petrezselyemlevéllel. Láttam embereket repetázni. Nyamm-nyamm.

bolgárul van (ha akarjuk cirill betűkkel: mapamop), az asszem a tzatziki görögül. szóval mindjárt tudod is miről van szó. viszont ha úgy próbálom meg elmagyarázni, hogy joghurtos uborkaleves hidegen, akkor nézel, mint a pinty. pedig az, vagy ha nagyon bele akarsz kötni, lehetne még salátának hívni.





















hozzávalók roppantul flexibilisek. az uborka és valami tejalapú cucc kötelező, a többi fakultatívan választható. nyilván úgy leszel sikeres taratorfőző, ha minél többet halmozol fel belőlük, tehát semelyik sem üti ki a másikat. számszerűsítve egy adagnyira való:

• mondjuk egy fél, vagy egész kígyóuborka.
• joghurt vagy kefír. inkább kefír, kaukázusival szeretem én leginkább. két-három pohár, vagy egy nagyobb doboz.
• fokhagyma.
• dió.
• kapor.
• só, olaj.

erre most nem írok árat. vagyhát pont annyi, amennyibe egy uborka, egy nagy adag tejtermék és az egyebek kerülnek. a mennyiség is épp annyi, ahányan meg tudtok enni ennyi cuccot. ha sok, rakd el estére.

reszeld le az uborkát. nyomkodd szét a fokhagymát. nem kell sok belőle, egy-két gerezd, nehogy elfokhagymázd nekem, mert aztán megcsípi a szájsebedet. kaprot annyit szórj bele, hogy pöttyös legyen. sóból, olajból szokásos ízlés szerini mennyiség. dió pedig a legegzotikusabb az egészben. le kell őt is darálni és rászórni a tetejére a tálkáknak, amiben tálalod a csöppséget.

nyáron ajánlom, nem télen. hűtőből a legjobb, bármikor a nap során: eheted főétel előtt, után, közben, rajta vagy alatta, esetleg még benne is. főételt mellőzve, csak úgy folyadékbevitelnek is jó.