Teknősleves

Az egyetlen valahol evés egy firenzei kifőzde volt. Kívülről semmi cégér vagy felirat, csak a hatalmas sor tűnt fel.

Majd a papír az ajtón:

Ez az ajánlat az olasz árakhoz szokott szemünknek nagyon csábító volt. Egy probléma akadt csak. Hogy nem nagyon láttuk át a rendszert. A pultnál rengeteg egyetemista tolakodott, és semmilyen sorfélét vagy sorrendet nem sikerült felfedeznünk. Így viszonylag soká tudtam érvényesíteni akaratomat, de addig legalább kitaláltuk, hogy mit kérünk.

A legtöbben hatalmas melegszendvicseket kaptak, amibe olyan hozzávalókat válogattak, amilyet akartak, mindezt 2,5 euróért. De az igazi mozzarella volt, igazi pesto, igazi sonka, minden igazi és friss és nyami. Mi mégis inkább a főttételnél maradtunk, és kiválasztottunk kétféle tésztát, egy adag rozmaringos tepsis krumplit meg lampredottót, ami a tipikus toszkán étel: főtt tehéngyomor zöld szósszal.

Ő itt a lampredotto, és még én is megkóstoltam, nem is rossz:

És amit még külön kiemelnék, az a kolbászos (salsiccia), vörösboros fusilli - ha bárkinek van ötlete a pontos rekonstruktuálásra, ossza meg bátran: 

További érdekességek:

Viagra, csak nőknek

Michel gyerekkori édessége, amit máig napi szinten fogyaszt: vörösboros kenyér cukorral. Ja és persze a saját házi csodafinom borát használja hozzá.

A krumplis pizzának többféle értelmezésével is találkoztunk. Ezt próbáltuk, és igen finom: 

Ezt nem próbáltuk, de nem is szeretnénk, és értetlenül állunk az egész előtt: 

Ez már hazafelé, amikor négy órát fagyoskodtunk éjjel a reptér előtt (hajnali gép, bezárt reptér), volt időnk megfelelően bepakolni a csomagokat. Ez nem is minden, amit ketten hazahoztunk.

És még egyszer megemlíteném a fagyikat. Ú. Á. Nyami.

Rég írtam, igen. De főzni néha szoktam, csak nem dokumentálom.

Viszont amiről érdemes írni: Toszkána. Egy hetet töltöttünk itt, igen low-budget próbáltuk tartani, ezért hagyományos étterembe egyszer se mentünk, de még így is bőven gasztrotúra volt.

Természetesen minden nap akadt egy-két szelet pizza, egy fagyi (mindig a legnagyobb adag), és ezen túl mindenféle változatos finomságok. Hosszú lesz, vigyázat, de inkább képek.

Kezdjük a sajtokkal. Természetesen rengeteg pecorino, minden változatban. Az alábbi képen például a lila az törkölyös:

Ez pedig szarvasgombás, aminek általam sosem tapasztalt, földöntúli illata volt, órákig nyomtam az orromhoz ezt a darab sajtot (balra):

És persze ne feledkezzünk meg életem legjobb gorgonzolájáról, amit a törkölyössel együtt árultak, és hát én még ilyen finomat nem ettem:

Meg persze bivalymozzarella, parmezán, miegymás.

Aztán ott van az olívaolaj. Pozsonyból indult a repülőnk, így ott aludtunk egy éjszakát egy görög srácnál, akinek saját, házi görög olaja volt. Már ettől elaléltunk. Aztán Michelnél megkóstoltuk azt az olajat, ami három napja még a fán volt, és hát ú. Durva. Teljesen új olajdimenziók nyíltak meg előttünk. Kezdjük azzal, hogy a színe olyan, mint az abszinté. Az íze meg mint a búzafűléé, ami nem feltétlenül jó amúgy, szóval töményen én nem is bírtam. Vettünk is belőle egy-egy litert, de már ezalatt a pár nap alatt is szolidabb lett ez a vad, nyers, zöld íz. Állítólag ha kirakjuk az ablakba, egy nap alatt besárgul.

Beszéljünk egy kicsit a rizottókról. Egyrészt megtanultam, hogy az "alaplé kötelező" egy humbuk, igazi olaszok is csinálják alaplé nélkül. Kétfélét kóstoltunk, szintén Michelnél: tököset és radicchiósat. A tököset bor helyett sörrel öntötte fel, ráadásul jázminrizst használt hozzá (és ennek ellenére krémes lett) - mint mondta, ha nincs otthon fehérbor, akkor jó a sör is. Tényleg jó volt.

A radicchiósat már sokkal hagyományosabban készítettük (mert hogy Michel dirigált, de inkább mi főztünk): fehérborral, arborio rizsből, de továbbra is alaplé nélkül. Először kóstoltam radicchiós ételt, és bejött a keserűség. Útitársnak kevésbé.

És persze a tészták. Ebből is jó sokat kaptunk, pl autentikus Carbonara spagettit, de ami elég nagy szám volt, az a Massimo-féle tészta:

Na elmondom, hogy mi is van ezen. A tészta egy tipikusan szicíliai fajta, a casarecce. Massimo szicíliai. Tehát. Csináltunk egy sűrű paradicsomszószt apró méretű friss paradicsomokból. Egy szelet kardhalat darabokra vágva megserpenyőztünk, borral. Bő olajban kisütöttük a padlizsánkockákat, mint a sültkrumplit. Mandulát pirítottunk és daraboltunk, friss mentát és bazsalikomot adtunk hozzá. Asszem ennyi. A menta a legjobb benne.

Most kicsit abbahagyom, mert már nagyon hosszú lesz. Talán folytköv.

Receptre már nem emlékszem, de arra se, hogy miből készült. Talán karfiol? De a képpel most összefutottam, és ha már van... Valami külföldi lánykák is ettek belőle, az még rémlik.

Most kedden pedig eldöntöttem, hogy a vizsgámat pizzával fogom ünnepelni. Itt se közölnék receptet, mert másoktól loptam - készült három Jamie Oliver módra, három teljes kiőrlésű. Szerintem nem volt lényegesen bénább az utóbbi, a fiúk kis fanyalgás után azért ugyanúgy megették. És persze mindegyiket más feltéttel szórtuk meg, ez az itthoni sütés nagy előnye. Első alkalom, hogy pizzát sütök (: 

A mai vizsgámról persze már inkább ne beszéljünk...

A mai ebéd szinte teljes mértékben Szardíniára emlékezett, ahol októberben jártunk. Van itt ez a gyönyörű színű tészta (7-8 különböző szín van benne, csupa természetes színezékkel), trecce dell'orto a fajtája. Nem hallottam még róla, így rákerestem a treccére képek között, és csak egy tésztásat találtam, az viszont látszólag ugyanez a gyártmány. Szóval lehet, hogy valami egyediről van szó (: Ehhez képest nem volt olyan drága, mint a kézi gyártású tészták Olaszországban, kábé a duplája volt egy normál zacskó tésztának. Szardíniáról hoztuk még a szárított paradicsomot (0,99 euró üvegje!) és a parmezánt, amit a tésztára tettünk, és csak a tonhal jött a Plus-ból. Másra nem is volt szükség, így ezt is fel lehet tenni az egyszerű kaják polcára.





2 teknősnek:
fél csomag tészta (250 g)
1 doboz aprított tonhal (180 g)
4 db szárított paradicsom
parmezán

Tésztát kifőzzük szokásos módon (aki nem tudja, hogy kell tésztát főzni, az ne olvasson gasztroblogot), kicsit al dentére (keményre) hagyjuk, de nem nagyon, mert én úgy nem szeretem (:
A halról lecsöpögtetjük az olajat, szintúgy a paradicsomról, de azt még fel is daraboljuk mondjuk 1 centis kockákra. Mindezt összekeverjük a tésztával, reszelünk rá parmezánt, aztán megesszük. Nagyszerű volt.

Idő: 20 perc
Pénz: nehéz megsaccolni az olasz cuccok miatt, de itthon beszerezve őket legalább 6-800 forint, a hozzávalók minősége szerint. Például szóljon az, aki tud szárított paradicsomot 250 forintért egy üveggel. Ilyen tésztát meg hát sose találunk 200 forintért, meg többért is nehezen.