Linkblog

Teknősleves

Néhány kollégista túllép a pizza-rántotta-melegszendvics aranyháromszögön.

Címkék

alma (4) aszalt szilva (4) avokádó (3) bacon (2) banán (5) befőzés (2) bio (3) biofarm (3) blog (23) bor (3) budapest (2) bulgur (2) csicseriborsó (2) csípős (2) csirke (8) csoki (4) cukkini (5) dánia (8) dió (3) édes (21) egyszerű (24) esemény (25) étterem (7) fagyi (4) fahéj (3) fokhagyma (6) food not bombs (3) gomba (3) gyors (4) hal (14) hely (11) hollandia (3) hús (3) indiai (2) isztambul (2) japán (2) kagyló (2) káposzta (5) karácsony (9) körte (3) közös (7) krumpli (9) külföld (2) lazac (2) levelestészta (3) leves (7) lilahagyma (3) magyaros (3) mangó chutney (2) marokkói (2) márványsajt (4) más tolla (3) menta (2) méz (7) mustár (3) olasz (4) olaszország (2) padlizsán (5) paprika (4) paradicsom (8) parmezán (2) póréhagyma (3) rakott (2) répa (6) rizs (2) sajt (6) saláta (5) spanyol (2) spanyolország (10) sütemény (10) szárított paradicsom (5) tapasz (3) tej (2) tejszín (9) tészta (15) tofu (2) tojás (4) tök (3) tonhal (2) török (2) törökország (2) torta (4) túró (5) uborka (2) vegetáriánus (46) vkf (10) zabpehely (2) zöldség (9) Címkefelhő

Toszkána - 2. rész

2009.11.10. 13:56 jj

Az egyetlen valahol evés egy firenzei kifőzde volt. Kívülről semmi cégér vagy felirat, csak a hatalmas sor tűnt fel.

Majd a papír az ajtón:

Ez az ajánlat az olasz árakhoz szokott szemünknek nagyon csábító volt. Egy probléma akadt csak. Hogy nem nagyon láttuk át a rendszert. A pultnál rengeteg egyetemista tolakodott, és semmilyen sorfélét vagy sorrendet nem sikerült felfedeznünk. Így viszonylag soká tudtam érvényesíteni akaratomat, de addig legalább kitaláltuk, hogy mit kérünk.

A legtöbben hatalmas melegszendvicseket kaptak, amibe olyan hozzávalókat válogattak, amilyet akartak, mindezt 2,5 euróért. De az igazi mozzarella volt, igazi pesto, igazi sonka, minden igazi és friss és nyami. Mi mégis inkább a főttételnél maradtunk, és kiválasztottunk kétféle tésztát, egy adag rozmaringos tepsis krumplit meg lampredottót, ami a tipikus toszkán étel: főtt tehéngyomor zöld szósszal.

Ő itt a lampredotto, és még én is megkóstoltam, nem is rossz:

És amit még külön kiemelnék, az a kolbászos (salsiccia), vörösboros fusilli - ha bárkinek van ötlete a pontos rekonstruktuálásra, ossza meg bátran: 

További érdekességek:

Viagra, csak nőknek

Michel gyerekkori édessége, amit máig napi szinten fogyaszt: vörösboros kenyér cukorral. Ja és persze a saját házi csodafinom borát használja hozzá.

A krumplis pizzának többféle értelmezésével is találkoztunk. Ezt próbáltuk, és igen finom: 

Ezt nem próbáltuk, de nem is szeretnénk, és értetlenül állunk az egész előtt: 

Ez már hazafelé, amikor négy órát fagyoskodtunk éjjel a reptér előtt (hajnali gép, bezárt reptér), volt időnk megfelelően bepakolni a csomagokat. Ez nem is minden, amit ketten hazahoztunk.

És még egyszer megemlíteném a fagyikat. Ú. Á. Nyami.


Blog Widget by LinkWithin

Szólj hozzá!

Címkék: blog olasz hely olaszország tészta

Toszkána - 1. rész

2009.11.10. 13:15 jj

Rég írtam, igen. De főzni néha szoktam, csak nem dokumentálom.

Viszont amiről érdemes írni: Toszkána. Egy hetet töltöttünk itt, igen low-budget próbáltuk tartani, ezért hagyományos étterembe egyszer se mentünk, de még így is bőven gasztrotúra volt.

Természetesen minden nap akadt egy-két szelet pizza, egy fagyi (mindig a legnagyobb adag), és ezen túl mindenféle változatos finomságok. Hosszú lesz, vigyázat, de inkább képek.

Kezdjük a sajtokkal. Természetesen rengeteg pecorino, minden változatban. Az alábbi képen például a lila az törkölyös:

Ez pedig szarvasgombás, aminek általam sosem tapasztalt, földöntúli illata volt, órákig nyomtam az orromhoz ezt a darab sajtot (balra):

És persze ne feledkezzünk meg életem legjobb gorgonzolájáról, amit a törkölyössel együtt árultak, és hát én még ilyen finomat nem ettem:

Meg persze bivalymozzarella, parmezán, miegymás.

Aztán ott van az olívaolaj. Pozsonyból indult a repülőnk, így ott aludtunk egy éjszakát egy görög srácnál, akinek saját, házi görög olaja volt. Már ettől elaléltunk. Aztán Michelnél megkóstoltuk azt az olajat, ami három napja még a fán volt, és hát ú. Durva. Teljesen új olajdimenziók nyíltak meg előttünk. Kezdjük azzal, hogy a színe olyan, mint az abszinté. Az íze meg mint a búzafűléé, ami nem feltétlenül jó amúgy, szóval töményen én nem is bírtam. Vettünk is belőle egy-egy litert, de már ezalatt a pár nap alatt is szolidabb lett ez a vad, nyers, zöld íz. Állítólag ha kirakjuk az ablakba, egy nap alatt besárgul.

Beszéljünk egy kicsit a rizottókról. Egyrészt megtanultam, hogy az "alaplé kötelező" egy humbuk, igazi olaszok is csinálják alaplé nélkül. Kétfélét kóstoltunk, szintén Michelnél: tököset és radicchiósat. A tököset bor helyett sörrel öntötte fel, ráadásul jázminrizst használt hozzá (és ennek ellenére krémes lett) - mint mondta, ha nincs otthon fehérbor, akkor jó a sör is. Tényleg jó volt.

A radicchiósat már sokkal hagyományosabban készítettük (mert hogy Michel dirigált, de inkább mi főztünk): fehérborral, arborio rizsből, de továbbra is alaplé nélkül. Először kóstoltam radicchiós ételt, és bejött a keserűség. Útitársnak kevésbé.

És persze a tészták. Ebből is jó sokat kaptunk, pl autentikus Carbonara spagettit, de ami elég nagy szám volt, az a Massimo-féle tészta:

Na elmondom, hogy mi is van ezen. A tészta egy tipikusan szicíliai fajta, a casarecce. Massimo szicíliai. Tehát. Csináltunk egy sűrű paradicsomszószt apró méretű friss paradicsomokból. Egy szelet kardhalat darabokra vágva megserpenyőztünk, borral. Bő olajban kisütöttük a padlizsánkockákat, mint a sültkrumplit. Mandulát pirítottunk és daraboltunk, friss mentát és bazsalikomot adtunk hozzá. Asszem ennyi. A menta a legjobb benne.

Most kicsit abbahagyom, mert már nagyon hosszú lesz. Talán folytköv.


Blog Widget by LinkWithin

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: blog olasz hely olaszország sajt tészta