Teknősleves

az van, hogy erasmus bulgáriában, ahol a kollégiumokat konyha nélkül adják. namármost itt annyira édesek, hogy csak nekünk, külföldieknek egy hét után berendeztek egy használaton kívüli portásfülkét konyhának. grill, főzőlap (kotlon!), hűtő, asztal, szék. ünnepi alkalomból ki is próbáltam, 25-ünk közül elsőnek. így készült a két töltött paradicsom.

amivel dolgoztam:

• két nagyobb paradicsom
• egy ujjnyi szirene (feta)
• jogurt
• fél fej lilahagyma
• egy szál menta
• olívaolaj
• egy tojás

a valamennyi szirenét, a tojást, másfél-két kanál joghurtot és az apróra kockázott lilahagymát beledobtam egy kékszínű, mély tálba. villával összenyomogattam, olyasmi állagot és kinézetet kapott, mint egy hígabb, sárgás kőrözött. menta levelét letépegettem és belemorzsoltam. paradicsomoknak a szárukkal ellentétes oldalon lévő felső egyharmad-egynegyed részét levágtam. kiskanállal szépen kijött a bele, kicsit kapargattam, hogy a benti, makacsabb részek is kijöjjenek, tömzsi kis poharat készítve. azt hiszem, jó ötlet volt az összes nedvét kicsepegtetni, úgyis marad benne elég víz. namármost a szirenés trutymákot belerakosgattam villával paradicsomokba, a másodikba egy olajbogyót is nyomtam, mert oda már híjja volt a szaftnak. csöpp olívaolajat cseppentettem bele is és a visszakupakolás után az egész tetejére is.

tepsibe be, kevés olajat alá, hogy ne égjen meg és kb fél órát hagytam 180 fok körüli melegségben.

kis kenyérrel ez a mennyiség (két nagy pari) két főre áll.

gyors (sütéssel együtt háromnegyed óra), egyszerű étel, bármekkora mennyiségben készíthető, receptől szabadon el lehet térni. érdemes még próbálkozni a trutymákba keverni lisztet, tejet, valami csípős dolgot, esetleg padlizsánkrémet.

ami kell: kevesebb, mint 300 gramm kristálycukor, 6 tojás, tasak vaniliáscukor, fél liter tej. 500 huf. egy óra az elkészítés, egy éjszaka a lehűlés.

úgy kezdődött, hogy cukor feléből, négy tojás sárgájából, két tojásból (sárgástúl, fehérestűl), vaniliáscukorból és a tasak vaniliáscukorból masszát kevertünk. roppant egyszerű művelet, tál kell hozzá és kanál. viszont talán a cukorból elég kevesebb is, eléggé édes lett a cucc a végén. szóval elég legközelebb számolni mondjuk neged kilóval. ezzel meg is volt az első rész, jött a karamel. cukor másik felét bödönbe, bödönt főzőlapra nem túl erős lángon és várni. lassan-lassan megolvad, karamelizálódik és ekkor kell sebtibe előkapni a fém bögréket. mert az is kell hozzá, legjobb, ha van belőle legalább 5-6. mi kettővel és egy kisebb lábossal dolgoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy két magasabb és egy terebélyesebb kúpot kaptunk. szóval a karamelt, amíg még forró és folyik belekanalazni a fém akármik aljába, hogy legyen ott egy réteg. itt hamar meg fog kötni, merev cukor lesz, de sebaj.

forraló bödönben maradt maradék folyós-forró cukorba nagyszerű diót, mogyorót dobni és azzal leégetni a nyelved.

 miután karamellel van bélelve a pohárkák alja, mehet rá a tojásos, cukros massza. ezeket be egy tepsibe, és rájuk mi alufóliát raktunk. nem tom, ennek van-e valós szerepe, vagy csak biztonság kedve. tepsibe vizet, úgy hogy kb a víz szintje megeggyezzen a pohárkákon belüli massza szintjével. 180 fokos előmelegített sütőbe, 45 perc-órát sülni. utána ha hideg van kint, ablakban, ha meleg akkor türelemmel az asztalon majd a hűtőben pihen. reggel tányér a bögre szájára és megfordítva ott a csodás крем карамел.

Ismét a koliban töltöttem egy hetet, és egy könnyed (muhaha) tortillát dobtunk össze valamikor nagyon későn este. A tortilla egyszerűnek tűnő étel, pedig nem az. És semmiképpen sem gyors.

Hozzávalók 4 nem túl éhes teknősnek:
1 kg krumpli
10 tojás
1 hagyma
olaj

A krumplit meghámozva kicsi, vékony szeletkékre kell vágni. Mondjuk mint egy nagy babszem. A hagymát felvagdossuk, nem kell nagyon apróra. Aztán serpenyő és annyi olaj, hogy ellepje. Ha milliomosok lennénk, és nem egyetemisták, akkor mi is olívaolajat használnánk, mint a spanyolok. Puhára kell sütni, a ropogóshoz úgyse lesz türelmünk. Közben ugye felvertük a tojást unaloműzésként, tettünk bele sót, miegymást. Én most friss majorannát is.
Na itt jön a baszakodós rész: a krumplit kiszedjük, kiöntjük alóla az olajat (trükkösek egyszerűen csak leöntik róla az olajat), visszatesszük a krumplit, ráöntjük a tojást. Innentől kezdve pedig szurkolni, hogy a teteje is nagyjából megszilárduljon (teljesen nem fog), és az alja se égjen le. Kavargatni nem szabad. Ha már csak alig folyik, fogunk egy nagy tányért, ráborítjuk a tortillát, és megfordítva tesszük vissza a serpenyőbe. Ezt a részt mindig pitére hagyom, roppant hálátlan feladat, de ő élvezi. Az aljának már nem kell nagyon sok idő, és aztán csak ki kell tottyantani, négyfelé vágni.
Úgy finom, ha elég sós. A variációk száma végtelen. Egyik legszebb salamancai emlékeim közé tartozik a sonkás tortilla, sajtkrémmel bevonva. A kávézó nevére sajnos nem emlékszem, de egy köpésre van a Colegio de España nyelviskolától, úgyhogy minden délben oda jártunk. 1,40 volt egy tapas plusz egy kávé vagy tea, ami elég baráti.

Pénz: 400 forint
Idő: pfff... egy óra?