Még áprilisban történt, hogy egy hétre egy holland biofarmra keveredtem, ahol a tofus paprikáskrumplit is főztem. Az igaz, hogy még Németországban van, két kilométerre a határtól, de mindenki holland, és a kocsik is mind azok. Júliusban ide megyek vissza egy hónapra a hugival.
Vegyesen mindenféle zöldséget termesztenek, nem túl nagy mennyiségben egyiket se. Én szinte egész héten hagymát dugdostam és salátát ültettem, de előző héten állítólag a krumpli volt a divat. A képen én vagyok a piros folt, hagymabébikkel. Van üvegház és fóliák is, ezekben többnyire saláta nőtt ekkor, de már pont ideje volt a kiültetésüknek szabad földbe. Ha van gyönyörű dolog, akkor az a salátaföld.
A farm amúgy egyfajta kommunaként működik, közös kajálás, takarítás, ilyesmi. Van 6-8 állandó arc, főleg hollandok, de egy amerikai és egy skót is, plusz az önkéntesek. Most pitén és rajtam kívül két holland és egy koreai önkéntes volt, de gondolom nyáron többen is lehetnek. Vannak konfliktusok, de ez kifejezetten jól esett nekünk a dán plasztikvilág után, ahol mindenki csak mosolyogni tud.
Egy nap így néz ki: 8:30-kor mindenki összegyűlik, pár perc csönd, majd mindenki elmondja, hogy érzi épp magát. Ezután beosztjuk, ki mit fog aznap csinálni. Kilenctől egyig munka egy kb félórás kávészünettel. Olyan tejhabot csinálnak a kávéhoz, hogy majdnem elhittem, hogy ízlene nekem a kávé. De mégis maradtam a vaníliás rooibosnál, aminél finomabb teát még nem ittam. Vettem aztán itt Dániában is, de közel sem olyan vaníliás. Kár érte.
Egykor ebéd, kettő körül folytatódik a munka négyig, megint kávé-tea, aztán mindenki szabad, vacsora hat körül. Ebédet és vacsorát főzünk közöset, általában egy ember. Vega konyhát visznek, egy-két ember a tejtermékeket is mellőzi. Amiből tudnak, bio-t vesznek, sajnos bizonyos anyagi korlátaik azért nekik is vannak. De a tojás az udvarban kapirgáló tyúkokból jön. Én ilyen sárga tojást még életemben nem láttam, a galuskatészta is rikított. Bárcsak mindig ilyet használhatnánk. A konyhában mindig volt kitéve alma, többnyire miniatűrök, de az ízük olyan intenzív, mint a 100%-os almaleveknek szokott. Felvágottakat nyilván nem tartanak, cserébe vagy tízféle kence a polcon, kesudiókrémtől a gombakrémig. Kedvencem valami nagyon savanyú lekvár volt, de hollandtudásom hiányosságai miatt nem igazán tudom, miből készült. Sötétbarna, mindenesetre. Sajt természetesen gouda. Az azért vicces volt, hogy a margarint vegán vajnak hívták.
Természetesen működik a szelektív hulladékgyűjtés, de ami még jobb (és magától értetődő), hogy komoly komposztot visznek. Tartanak néhány kecskét és egy birkát, de csak barátkozás céljából. A tyúkokat meg a tojásért.
A munka igazán nem túl megerőltető, napi 6 óra, viszont tök jól tud esni a fizikai munka. Az meg főleg, hogy zöldségeket, ételt állítasz elő nulláról. Hát még ha organikus zöldségről van szó. Nem mindenkinek jön be az ilyesfajta önkéntesség (meg az önkéntesség úgy egyáltalán), de nekem tetszett annyira, hogy nyáron visszamenjek. Már csak egy hónapig az ottani kaját enni (és főzni) is érdekes lesz, biocuccok, vicces alapanyagok, vegaság.