A recept a Nagy Tésztakönyv című receptkönyvből van (ott van a fejlécen a posztmodern és a levelestészták között), és már több éve szemezek vele. Karácsonykor nálunk otthon minden évben füstölt lazac van, a maradékot meg utána én szoktam megfőzni a barátaimnak. Januárban már főztem belőle egy fettucinét füstölt lazaccal (szárított paradicsommal, tejszínnel... - ugyanabból a receptkönyvől), ami ezután is maradt, ott várt a koli mélyhűtőjében és kapóra jött a vkf-vacsorához.

Ezekhez még volna pár hozzá(fűzni)valóm: a mennyiséget és alapanyagokat is megváltoztattam, főleg anyagi okokból. Lacacból már csak kevesebb volt, emberből meg több, úgyhogy fél kiló tésztát főztem (Barillát), ez kb. 4 főre elég, a többi mennyiséget meg duplájára növeltem. Bármi is legyen az a sambal oelek, a piros arany nagyon jól megfelelt helyette, ahogy a konyak helyett a koli kocsmárosának (jj-nek) hűtőjében talált Napóleon brandy, és friss kapor helyett a szárított (ezt azért raktam volna, ha találok). Az elhagyható kaviárt meg természetesen elhagytam. Tejszínből Cserpest vettem a nagycsarnokban, ez az egyetlen valódi tejszín, amiről én tudok, finom, és drága is, de ezért hajlandó voltam többet fizetni. Ha meg megsavanyodik, tejfölként még használható.

Vajon puhára párolom az apróra vágott póréhagymát, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát, egy percig még párolom, aztán mehet bele a konyak, a piros arany, a sűrített paradicsom, a kapor és a tejszín. Sűrűre és finomra főzöm, sózom. Ha kész összeforgatom a közben al dentére főzött fusillival és a csíkokra vágott lazaccal. A lazac a forróságtól kicsit megsül, ennyi éppen elég. Tálaláskor borsot őrlök rá.

A többi kolis szokásos késlekedése most jótt tett a vacsinak, mert a póréhagymát és a szószt is sokáig hagytam a lassú tűzön, amíg mindenki el nem készült, ettől a póréhagyma szétfőtt és finom édes lett, a szósz meg sűrű. A tésztakönyv elején írják, hogy "Jó oka van annak, hogy egy bizonyos formájú tésztát mindig egy adott mártással kínálunk." A fusilli mély körbefutó barázdáiban felhalmozódik a finom rózsaszín tejszínes-konyakos szósz, a lazacdarabok pedig ráragadnak: tökéletes szósz-tészta párosítás.

Idő: háromnegyed óra
Pénz: a lazac, a tejszín és a konyak miatt elég sok