Teknősleves

Az egyetlen valahol evés egy firenzei kifőzde volt. Kívülről semmi cégér vagy felirat, csak a hatalmas sor tűnt fel.

Majd a papír az ajtón:

Ez az ajánlat az olasz árakhoz szokott szemünknek nagyon csábító volt. Egy probléma akadt csak. Hogy nem nagyon láttuk át a rendszert. A pultnál rengeteg egyetemista tolakodott, és semmilyen sorfélét vagy sorrendet nem sikerült felfedeznünk. Így viszonylag soká tudtam érvényesíteni akaratomat, de addig legalább kitaláltuk, hogy mit kérünk.

A legtöbben hatalmas melegszendvicseket kaptak, amibe olyan hozzávalókat válogattak, amilyet akartak, mindezt 2,5 euróért. De az igazi mozzarella volt, igazi pesto, igazi sonka, minden igazi és friss és nyami. Mi mégis inkább a főttételnél maradtunk, és kiválasztottunk kétféle tésztát, egy adag rozmaringos tepsis krumplit meg lampredottót, ami a tipikus toszkán étel: főtt tehéngyomor zöld szósszal.

Ő itt a lampredotto, és még én is megkóstoltam, nem is rossz:

És amit még külön kiemelnék, az a kolbászos (salsiccia), vörösboros fusilli - ha bárkinek van ötlete a pontos rekonstruktuálásra, ossza meg bátran: 

További érdekességek:

Viagra, csak nőknek

Michel gyerekkori édessége, amit máig napi szinten fogyaszt: vörösboros kenyér cukorral. Ja és persze a saját házi csodafinom borát használja hozzá.

A krumplis pizzának többféle értelmezésével is találkoztunk. Ezt próbáltuk, és igen finom: 

Ezt nem próbáltuk, de nem is szeretnénk, és érthetetlenül állunk az egész előtt: 

Ez már hazafelé, amikor négy órát fagyoskodtunk éjjel a reptér előtt (hajnali gép, bezárt reptér), volt időnk megfelelően bepakolni a csomagokat. Ez nem is minden, amit ketten hazahoztunk.

És még egyszer megemlíteném a fagyikat. Ú. Á. Nyami.

Rég írtam, igen. De főzni néha szoktam, csak nem dokumentálom.

Viszont amiről érdemes írni: Toszkána. Egy hetet töltöttünk itt, igen low-budget próbáltuk tartani, ezért hagyományos étterembe egyszer se mentünk, de még így is bőven gasztrotúra volt.

Természetesen minden nap akadt egy-két szelet pizza, egy fagyi (mindig a legnagyobb adag), és ezen túl mindenféle változatos finomságok. Hosszú lesz, vigyázat, de inkább képek.

Kezdjük a sajtokkal. Természetesen rengeteg pecorino, minden változatban. Az alábbi képen például a lila az törkölyös:

Ez pedig szarvasgombás, aminek általam sosem tapasztalt, földöntúli illata volt, órákig nyomtam az orromhoz ezt a darab sajtot (balra):

És persze ne feledkezzünk meg életem legjobb gorgonzolájáról, amit a törkölyössel együtt árultak, és hát én még ilyen finomat nem ettem:

Meg persze bivalymozzarella, parmezán, miegymás.

Aztán ott van az olívaolaj. Pozsonyból indult a repülőnk, így ott aludtunk egy éjszakát egy görög srácnál, akinek saját, házi görög olaja volt. Már ettől elaléltunk. Aztán Michelnél megkóstoltuk azt az olajat, ami három napja még a fán volt, és hát ú. Durva. Teljesen új olajdimenziók nyíltak meg előttünk. Kezdjük azzal, hogy a színe olyan, mint az abszinté. Az íze meg mint a búzafűléé, ami nem feltétlenül jó amúgy, szóval töményen én nem is bírtam. Vettünk is belőle egy-egy litert, de már ezalatt a pár nap alatt is szolidabb lett ez a vad, nyers, zöld íz. Állítólag ha kirakjuk az ablakba, egy nap alatt besárgul.

Beszéljünk egy kicsit a rizottókról. Egyrészt megtanultam, hogy az "alaplé kötelező" egy humbuk, igazi olaszok is csinálják alaplé nélkül. Kétfélét kóstoltunk, szintén Michelnél: tököset és radicchiósat. A tököset bor helyett sörrel öntötte fel, ráadásul jázminrizst használt hozzá (és ennek ellenére krémes lett) - mint mondta, ha nincs otthon fehérbor, akkor jó a sör is. Tényleg jó volt.

A radicchiósat már sokkal hagyományosabban készítettük (mert hogy Michel dirigált, de inkább mi főztünk): fehérborral, arborio rizsből, de továbbra is alaplé nélkül. Először kóstoltam radicchiós ételt, és bejött a keserűség. Útitársnak kevésbé.

És persze a tészták. Ebből is jó sokat kaptunk, pl autentikus Carbonara spagettit, de ami elég nagy szám volt, az a Massimo-féle tészta:

Na elmondom, hogy mi is van ezen. A tészta egy tipikusan szicíliai fajta, a casarecce. Massimo szicíliai. Tehát. Csináltunk egy sűrű paradicsomszószt apró méretű friss paradicsomokból. Egy szelet kardhalat darabokra vágva megserpenyőztünk, borral. Bő olajban kisütöttük a padlizsánkockákat, mint a sültkrumplit. Mandulát pirítottunk és daraboltunk, friss mentát és bazsalikomot adtunk hozzá. Asszem ennyi. A menta a legjobb benne.

Most kicsit abbahagyom, mert már nagyon hosszú lesz. Talán folytköv.

Két hete ismét a biofarmon tengetjük életünket. Főztünk már többször, de leginkább salátákat, levest, maradékfelhasználást tudnék dokumentálni, azt meg leginkább minek... De a rhubarb chard (rebarbaramángold?) fotóját ideteszem, mindenki lássa, mennyire gyönyörűség. És a legjobb, hogy a céklával ellentétben nem fog.

Sajna a fagyiról nincs kép, de olyan kevés a recept a neten, hogy inkább felteszem az enyémet. Ez az egyik kedvenc fagylaltom, de alig kapni valahol... Következő ilyen projekt a répafagyi lesz, évek óta sehol sem láttam.

Hozzávalók:

negyed görögdinnye
3-5 ek porcukor
2-3 ek méz
fél citrom leve
1 dl tejszín

Az egészben a görögdinnyemagozás az egyetlen bonyolult, de aztán csak össze kell turmixolni mindent, és bele a fagyigépbe. Az édességét mindenki szabályozza magának.

Idő: félóra
Pénz: 3-400 ft

Nagymamám két hete lett hetven éves, és több mint húsz embert hívott össze ünnepelni. Rengeteget sütött-főzött, de megkért, hogy segítsek valami vegát az asztalra tenni. Egy remek quiche-t és ezt a salátát készítettem, amit anyukám azóta is emleget.

Hozzávalók egy nagy tálhoz: 

1 csomag zsenge sárgarépa
3-4 alma
néhány marék spenót
1-2 evőkanál szezámmag
1 ek méz
1 ek olívaolaj
1 citrom leve
só, bors

Az almát és a répát vékony szeletekre vágjuk, a spenótot pedig vékony, hosszabb "szálakra". A mézet, olajat, citromlevet egy kis sóval és borssal jól összekeverjük, ráöntjük a salátára, megszórjuk a szezámmaggal. Egyszerű és nagyszerű, hhá.

Idő: 15 perc
Pénz: 300 Ft

Diákként a legnagyobb éttermi gasztrokalandokat az ebédmenüvel éljük át, és a Standról igen jókat hallottunk, mint a legjobb tökfőzelék és legjobb paradicsomoskáposzta, satöbbi.

Nagy várakozásokkal ültünk be tehát egy kétszemélyes asztalhoz. Pár perc múlva leült eggyel odébb két inges pasi. Akkor álltunk fel innen és ültünk át egy másik pincér területére, amikor előlük már a leveses tányért is elvitte a leányzó, tőlünk meg még mindig nem kérdezte meg, mit kérünk. Lehet, hogy a kopaszodó középvezetők nagyobb borravalót hagynak, de a diáklányok meg blogot írnak, úgyhogy revans.

A másik csúnya dolog volt, hogy ugyan háromig van menü, a vega opció (spenótos gnocchi) azonban már kettőre elfogyott. Az első, béna pincérlányt hallottuk felajánlani a kopaszodónak, hogy főznek tésztát ugyanazzal a mártással, de a második pincérünknek sajnos ennyi fantáziára sem futotta. Hiába próbáltam belőle kifacsarni valamilyen vegetáriánus megoldást, odáig jutott, hogy tud hozni árpagyöngyöt csirke nélkül, "de annak nem sok íze van". Kértem tehát brassóit. Elé gazpachót, utána grillázshabot.

A gazpacho ismét csalódás volt. Először a forró tányérhoz értem hozzá, meg is ijedtem, hogy meleg a leves. De hideg volt, vagy inkább szobahőmérsékletű. Miért kell melegített tányérban tálalni? Aztán meg maga a leves. Tudom, a gazpacho olyan, mint nálunk a lecsó, minden háznál más, nemhogy minden vidéken. De a standosnak szerintem erősen sűrítettparadicsom-íze volt, és nem úgy tűnt, mint amibe jeges vizet tettek volna, nem elég hideg, nem elég könnyű, túl sűrű. Ha igazán jót akartok Pesten enni, ajánlom a Lébárt, ahol friss biozöldségekből igazán hideg, igazán frissítő, többféle zöldséget tartalmazó gazpachót kaptok 265 forintért.

A brassói finom volt, bár a krumplinak lényegesen több íze volt, mint a húsnak, de ez utóbbinak úgyis átpakoltam a felét Jucus tányérjába.

A desszert viszont tényleg nagyon jó volt, a grillázshabban csak két nagyobb dióhéjdarabot találtam (sic!), de ízre meg voltam elégedve, bár ritka az az édesség, amivel nem vagyok. Jucus meggyespitéje szintén guszta volt és finom, vékony linzertésztán sok-sok meggy.

A konklúzió, hogy háromfogásos ebédet 1180 forintért talán nehéz is lenne ennél jobb minőségben elkészíteni, de azért a gazpacho koncepcióján bőven javíthatnának, a felszolgáláson meg aztán végképp. Végül tényleg nem hagytam borravalót, mert egy picit több effortot várok egy ilyen helyen, ha megemlítem, hogy vegetáriánus opciót szeretnék (mint ahogy az a másik pincérnek sikerült; kár, hogy ő meg nem vett rólunk tudomást), meg úgy mellesleg fél perc után visszajött a srác, hogy mit is rendeltünk. De a nulla borravaló ellenére nagyon lelkesen köszöntek nekünk kifelé menet (:

Azért ha legközelebb szimpatikus heti ajánlat lesz, még teszek egy próbát. És hamarabb megyek, nehogy elfogyjon, amit kinéztem :-P

Ez nagyon-nagyon jó lett. Egyesíti az eper gyümölcsösségét és a diófagyi remek textúráját, amiért annyira szeretjük. Tényleg. Ezt ki kell próbálni, kész. Nem látszik bene a dió, de ott van. Vajon emlékszem-e még, hogy készült? Megpróbálom. 

Hozzávalók: 

400 g eper
egy nagy marék dió
2 dl tejszín
1 dl tej
15 dkg porcukor

Az epret, a cukrot, a tejet és a diót jó kis botmixerrel összeturmixoljuk. Az otthoni vitte a diót rendesen, de lehet, hogy nem mindegyik képes rá. A koliban lévőben például erősen kételkedem. Külön felverjük a tejszínhabot, hagyhatunk erre is egy kis cukrot. A habot belekeverjük a turmixba, majd rábízzuk az egészet a fagyigépre. A végén daraboltam bele egy kis epret még, de ezek fagyott darabok lettek, legközelebb kihagynám. Inkább tegyünk frisset a tetejére. 
Annyit tudok mondani, hogy NYAMM. Nagyon finom. Imádom a diót benne. 

Idő: 30-40 perc
Pénz: 4-500 forint (nagyságrendileg)

Régóta mocorog a fejben, és nem is a vkf miatt csináltam meg... de mindig jön valami krumplis, azt mindenki szereti, és könnyű elfeledtetni a többiekkel, hogy nincs hús. Elfogyott, úgyhogy talán nem csak nekem jött be...

Hozzávalók 5 teknősnek:

1 kg krumpli
3-4 alma
2 lilahagyma
30 dkg sajt
400 ml tejszín
1 csokor petrezselyem (elhagyható)
szerecsendió
só, bors, vaj

Újkrumplit használtam, így meg sem kellett hámozni. Az almát először elfelejtettem meghámozni, úgyhogy egy rétegben megmaradt a héja, de evéskor szerintem nem volt zavaró, így akár maradhatott volna végig is. A krumplit, az almát, a hagymát minél vékonyabb szeletekre vágjuk. Egy kivajazott tepsibe aztán elkezdjük rakni a rétegeket: krumpli, só, bors, hagyma, alma, szerecsedió, tejszín, kis sajt. Ez úgy háromszor-négyszer tudjuk eljátszani, attól függ, hogy gazdálkodunk a hozzávalókkal. A végén még jócskán tejszín, ide jöhet esetleg egy kis apróra vágott petrezselyem vagy más zölfűszer (kakukkfű?), és a maradék sajt - hagyjunk a végére bőven. Sütőben random hőfokon, fóliával letakarva egy darabig, aztán ha már egész puha (villapróba), fólia nélkül, amíg a sajt meg nem pirul. Én először alacsonyabb hőmérsékleten kezdtem (kb 170-180 fok), és csak később vettem fel, de lehet, hogy ez fölösleges időpocsékolás volt...

Idő: sok... nem tudom, de nem tízperces kaja.
Pénz: kb egy ezres

A Lébárról ódákat tudnék zengeni, ma is isteni paprikáskrumplit ettem náluk, de most csak azért írok, hogy felhívjam a figyelmet valami különlegesre.

Csütörtökön kóspallagi lucernafőzelék burgonyásan áll a menün, és ez még ott is ritkaságszámba mehet, ugyanis eléírták, hogy "kapaszkoggyatok". Félek, hogy el is fogják kapkodni, mire odaérek, meg attól is félek, hogy nem is lesz jó, de azért baromi érdekesen hangzik, szóval én szóltam.

A Lébár mellesleg a Múzeum körúti biobolt mellett található, vega, bio, és szerintem még olcsó is. Fél adag egytálétel 410 forint, fél adag főzelék 300, nekem pedig egy-egy ilyen féladag elég szokott lenni ebédre. Sajnos az édességek drágák, pedig azok is guszták... A napi izgalomadagom, hogy mi lesz épp aznap a menün, tök hihetetlen dolgokat találnak ki. A medvehagymás palacsinta zöldségkrémmel töltve például remek. De nagyszerűek a magyaros kaják, a rakott krumpli, a brassói aprópecsenye (még ha nem is hasonlít az eredetire, és nem a hús miatt), a paprikáskrumpli...

Gondban voltam, mit is emeljek ki a címben, mert ez egy tökéletes, névnélküli tészta lett, de a két fenti összetevő valóban fontos eleme, és mindjárt kiderül, mi a többi. Roppant egyszerű, gyors és finom dolog közvetkezik. Rigatoni helyett jó lehet még bármilyen nagyalakú tészta, pl nagyobb kagyló vagy tortiglioni. Ezektől olyan jó csúszós-nyelős-harapós lesz a dolog, amit imádok.

Hozzávalók 3 teknősnek: 

200 g rigatoni tészta
1 konzervparadicsom
1 dl tejszín
1 csokor bazsalikom
1 cukkini
1 póréhagyma
1 hagyma
2 csomag bivalymozzarella
olívaolaj
só, bors

Kezdjük azzal, hogy a sütőt előmelegítjük rendesen.
A hagymát apróra daraboltuk, majd kis olívaolajon megpároltuk-pirítottuk, ki tudja már. A cukkinit és a pórét vékony szeletkékre vágtuk, rá a hagymára, só, bors, puhuljanak. Ha már egész puhák, a póré akár kicsit krémes, mehet rá a parikonzerv - ha egészben van, szétnyomkodjuk fakanállal. Nem tudom, mikor is kéne beletenni a bazsalikomot, de én valahol itt dobtam bele nagyvonalúan összedarabolva, néhány levél félretéve a csinos fotóhoz. Utánfűszerezés, akár egy kis cukor, még ha ezt szentségtörésnek is tartják. Közben már remélhetőleg fő a tésza, a szószhoz pedig még hozzányomom a tejszínt.

Ez a rész tehát úgy 10-15 percet vesz igénybe mindössze, ekkor a leszűrt tésztát beleborítjuk egy nem túl nagy tepsibe, rá a szósz, szépen bele fog folyni. A tetejére szeletekben a bivalymozzarellát (a csarnokban 250 volt egy zacsi), mehet a sütőbe. Amikor már szimpatikusan megpirult vagy megolvadt a sajt, lehet enni. Szerintem ez volt életem eddigi legfinomabb tésztaétele.

Idő: félóra
Pénz: minimum 1000 ft ):

Hamarosan kijevi gasztrobeszámoló itt, a teknősön! (:
 

 Mi sem melengeti fel jobban a szívet egy hideg, esős napon, mint egy elképesztően pink színű céklaleves...

Hozzávalók (4 teknős részére):

2 közepes méretű nyers cékla (itt kicsi gumókat lehet kapni, abból lehet 3-4, otthon vagy egy nagy gumó, vagy kettő közepes)
1 közepes méretű burgonya
1,2 l víz
2 húsleveskocka
3 ek olíva- vagy sima napraforgóolaj
1 közepes fej hagyma
só, bors, citromlé, cukor
2 dl joghurt
rozmaring vagy bazsalikom

Elkészítése:

A céklát megpucoltam és apró kockákra felvágtam. A felaprított hagymán és olajon megpároltam a céklát kb 10 percig. Aztán felöntöttemm a vízzel, beletettem a leveskockákat és a megpucolt, kockákra vágott burgonyát. Addig főztem, amíg a krumpli meg nem puhult. Mikor kész lett, levettem a tűzről, kivettem egy kis levet és összekevertem a 2dl joghurttal (erre azért volt szükség, hogy a joghurt ne csomósodjon össze a levesben). Aztán visszaöntöttem a joghurtos-leveses levet és botmixerrel pürésítettem az egészet. Sót, borsot és egy fél citromlevet adtam hozzá. Végül friss rozmaringgal és bazsalikommal fűszereztem. 
 

Az eredeti receptért köszönet a Chili & Vaniliának!

Ez a poszt az ócska utazóson is megjelent, ahol további írásokat is találtok a kubai túráról pitétől.

Nem tudtam megtagadni önmagamat, és az engem egyik legjobban érdeklő dolog volt az utazás előtt: az ételek. Gondoltam, hogy nem lesz annyira más, de azért egy kevés egzotikumra számítottam. Ami furcsa, hogy többnyire borzalmas volt, most mégis nagyon szívesen megennék mondjuk egy ottani "pizzát"... Vagy a következő képen látható 50 forintos sült banán - véreshurka nyársat...

A sok borzalom előtt elmondom a legjobb dolgot: kókusztejes hal Baracoában. Valami fehér dologra számítottam én is, de piros volt, vagy inkább narancssárga. Nem megy nekem sajnos az ízek boncolgatása, de tippre paradicsomszósztól volt ilyen. Kicsit csípős, nagyon ízes.

Felső kategóriát nem próbáltunk ugyan, de a legaljától a tisztes középig ettünk végig szinte mindenféle helyet, és a minőség szinte mindenhol egyforma volt: alacsony. (A lenti kép egy sonkás pizzát ábrázol.)

Kezdjük ott, hogy kétféle pénznem van: a peso a helyieknek, a konvertibilis peso ("dollár") a turistáknak - persze mindkettő használhatja mindkét pénznemet. Pesóban minden olcsó, dollárban minden drága. Általában megvan, hogy a hely melyik kategóriába tartozik, de a pesós helyek turisták láttán hajlamosak dollárossá változni.

A nem állami helyek általában borzasztó drágák, ezért ilyen étteremben (ún. paladar) nem is nagyon voltunk.

Az állami étterem kétféle lehet: Az egyik: pesóért, hiperolcsón borzalmas kiszolgálás, gyenge kaja, semmi hangulat, ráadásul kritikán alul tátong egy szakadék, na onnan integet a higiénia. Például ezeken a helyeken többnyire 2-300 forintból lehet vacsorázni itallal együtt, cserébe elfelejtik kihozni a társaság egy részének a kaját, az étel hideg, köret alig van és szánalmas, csótányok rohangálnak a lábunk között. Azért a pincérek itt is csokornyakkendőt hordanak persze, az utolsó szakadt helyen is elegáns egyenruha, az kell.

A másik: dollárért, drágán, gyenge kiszolgálás, gyenge kaja, néha tűrhető hangulat (ez alatt azt értem, hogy esetleg nem neonfénnyel van megvilágítva egy szocmenza-jellegű fehér terem), néha akár még higiénikus is. Itt ugyan nem felejtik el, hogy az ötödik tányért is kihozzák, de nem nagyon sikerül a kívánt köretet rendelni, a pincér folyamatosan turházik, négyféle ételből kettő értékelhető, de nem érezhető akkora különbség, mint az árakon: egy-egy fogás 2000 forint körül van, ami mindenképpen tízszerese a pesósnak. De itt legalább tiszta volt a mosdó, még papírt is tettek ki! A dolláros hely sem garancia a lehúzható vécére.

Éttermekbe azért viszonylag ritkán jártunk, többnyire utcai standoknál ettünk. A leggyakoribb a "pizza" (kelttészta többnyire sajttal, jó esetben még egy kis paradicsomszósszal is) 50 forintért, vagy a szendvics ugyanennyiért. Legtöbbször egy fél disznót szeletelgetnek egész nap és töltenek zsömlékbe. Kedvencünk volt a rántottás zsömle (20 ft) és a krokett (fenti képen, 5-10 ft, paradicsomot mi hoztuk hozzá). Egyszer megkérdeztük, mi van a krokettban, erre a bácsi megkérdezte a nénit, "te, mi is van a krokettban?", mire a néni azt mondta, hogy "hát hús, meg ugye ilyen dolgok". Én egyszer találtam benne egy zöld műanyag szálat, Kata csak a csontdarabig jutott.

Kubában az volt a jó, hogy az utca bármikor tartogatott meglepetést. Bár a fent említett kaják voltak a leggyakoribbak, mindig jöhetett valami új, amit még nem ettünk. Édes vagy sós frissen sült fánkok, sütemények, gyümölcslevek.

Ciego de Ávilában találtunk egy (állami) helyet, ami kifejezetten gyümölcsökre szakosodott. 10 forintért ihattunk friss gyümölcslevet (guayava, mangó, paradicsom, narancs...), 7 forint volt három minibanán, 10 körül az ananászszelet.

folyt. köv.

Ezt egy nagyon kicsi, szép receptkönyvből szedtem, és az ötlet szerintem jó, de néhány változtatást mindenképpen eszközölnék... úgyhogy itt a módosított változat.

Kell hozzá (2 személyre):

csirkemell filézve - kb 60 deka, ami mondjuk kb négy 15 dekás darab

1 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál méz

1 evőkanál frissen vágott kakukkfű (muhaha, nyilván csak szárított állapotban találtam)

1 zöldcitrom ("magyarul" lime), nagy (vagy két kicsi)

1 gerezd fokhagyma, összenyomva, vagy hogy hívják ezt

bors

só

köretnek krumplipüré meg valami párolt zöldség - esetemben brokkoli <3

Elvileg a dolog borzasztóan egyszerű: egy tálban összekutyulni az olivaolajat, mézet, kakukkfüvet, fokhagymát és a lime lereszelt héját és a levét, majd ezt rákenni a csirkére, amit elhelyeztünk egy laposabb tepsiben (nekem jénaiban volt, a tetejében meg az aljában is). Aztán borsot rá, meg sót, aztán 190 fokon sütni 35-40 percig és voilá.

De. Nálam a sütőre (ősrégi Karancs) semmiféle indikáció nincs a hőmérsékletet illetően, van kisebb láng, meg kicsit nagyobb láng, meg még annál is nagyobb láng. A tapasztalatokból kiindulva olyan kis-közepes lángon kell(ett volna) csinálni.

Továbbá. Az első tíz percben nem árt alufóliával lefedni a tálat, aztán utána leszedni.

És még. A hús mellé tegyünk egy kis vizet, valaminek kell ottan párolognia, hogy jó legyen (meg főleg puha).

És végül. Szerintem érdemes a mézes gennyet nem mind rátenni az elején, hanem legalább kétfelé választani, és közben még egyszer megkenni.

Szerintem ha mindezt így csináltam volna, jóval kevésbé (1) lett volna száraz (2) égett volna oda a mézes genyó a jénai aljához (feledhetetlen sikálós percek utána). Csak azt gondoltam, hogy ha a könyv nem ír ilyeneket, biztos nem kell. Hát de.

A végeredmény így is nagyon jó lett, azt hiszem, és még csorogtattunk rá egy kis lime-ot elkészülte után is, mmh. Íme a kép.

Fehérbort mellé, persze.

Pénz: a csirke, fokhagyma, só, bors meg a krumpli ismert, fél kiló brokkoli 450 körül, lime olyan 75 darabja kb, a méz az jó drága, de utána lehet használni mézeskenyérre <3, olivaolaj szintén jó drága, de csak egy evőkanál kell belőle - összességében nem tudom, de igazából nem a világ legolcsóbb kajája. De megéri. :)

Receptre már nem emlékszem, de arra se, hogy miből készült. Talán karfiol? De a képpel most összefutottam, és ha már van... Valami külföldi lánykák is ettek belőle, az még rémlik.

Most kedden pedig eldöntöttem, hogy a vizsgámat pizzával fogom ünnepelni. Itt se közölnék receptet, mert másoktól loptam - készült három Jamie Oliver módra, három teljes kiőrlésű. Szerintem nem volt lényegesen bénább az utóbbi, a fiúk kis fanyalgás után azért ugyanúgy megették. És persze mindegyiket más feltéttel szórtuk meg, ez az itthoni sütés nagy előnye. Első alkalom, hogy pizzát sütök (: 

A mai vizsgámról persze már inkább ne beszéljünk...

Ez is még a karácsonyi menük kategóriájába tartozik, és úgy kezdődött, hogy szombat késő délután elindultam húst szerezni. Hentes nyilván sehol, Tesco túl messze, aztán végül a Deákon a Smatch nyitva volt, és volt benne előre csomagolt méregdrága csirkemell.

Egy pillanatra álljunk meg, és gondolkozzunk el azon, hogy hogyan bánnak a csirkékkel levágás (elektromos vízbe való lógatás) előtt. A Tyrannosaurus Rex mai legközelebbi rokona (köszi Linda) jutott talán a legsanyarúbb sorsra az ember keze és étvágya által. Mérjük fel a vegetaranizmussal járó kellemetlenségeket. Kérjünk bocsánatot a csirkéktől, akiknek a melle rajtad keresztül fogja segíteni a rendszer fenntartását.

Végül vegyük meg a csirkemellet. (Én csak abban tudok reménykedni, hogy hamarosan megjelennek a polcokon a "boldog" csirkék - hiszen boldog tojások már vannak - és akkor a megrögzött húsevők is lelkifurdalás nélkül ehetik... hát nem tudom. Jaj.)

Na akkor hozzávalók 2 személyre:

Fél kiló - hatvan deka csirkemell

Egy zacskó sós chips

Egy-két tojás

Kis liszt

Só, bors

Rizs

Olaj a sütéshez

Valami zöldség, saláta, vagy ketchup az egészségtelenebbet szeretők kedvéért

A dolog lényege, hogy a csirkemellet bepanírozzuk, de kicsit másképp: először lisztbe forgatva, aztán tojás, majd: összetört chips, prézli helyett. Ezt úgy érdemes, hogy kiöntjük a chipses zacskó felét egy tálba, és a maradékot a zacskóban összetörjük. A tálban levő részt meg főzés közben meg lehet enni, ez nagyon kiváló és szép dolog.

Aztán panírozás után kisütjük. Ez mind.

Jöhet hozzá só, bors, rizs, saláta.

A képen sülés közben láthatóak. A konyha azóta kicsit tisztább, ha valaki aggódna a foltok láttán. Kicsit broáf, tudom.

Lehet szórakozni azzal, hogy nem sós chipset használunk, hanem ízesítettet. A sütés során a csirke beszívja az ízfokozót, és végül olyan, mintha pácoltuk volna (shortcut).

Nyamm.

Ez lett a marokkói cucc körete. Másnap készült egy második adag, amihez már narancs és mandula nem volt, viszont földimogyoró és aszalt szilva igen, és ez utóbbi rendkívül feldobta. Azért most az eredetit írom le először, bár talán tényleg jobb a szilvás változat.

Hozzávalók:

bulgur (1-2 bögre)
2 narancs
100 g szeletelt mandula
1 ek olívaolaj
só, bors

Nem tudok pontos mennyiséget a bulgurra, de nem is kell. A mandulát a sütőben megpirítjuk. Egy fazékban a bulgurt összekeverjük az olajjal és sóval-borssal, majd felöntjük forrásban lévő vízzel. Kábé annyi ml vízzel, mint ahány gramm a búzatöret. Illetve annyi bögre vízzel, ahány bögre búzatöret. Kicsit összekeverem villával, majd befedem, és hagyom is így, néha keverek rajta egyet. Nem kell a tűzön lennie! 10-20 perc alatt megpuhul, és elvileg elissza a vizet. Ha még nagyon kemény, és már nincs víz alatta, akkor öntök hozzá még forró vizet. Na, ha kész, akkor a két narancs kifacsart levét ráöntöm, mehet a húsa is vele nyugodtan. Belekeverem a mandulát és ennyi. Most jó hosszan írtam le a bengák kedvéért, de tényleg ez a legegyszerűbb köret, ami létezik, csak forróvíz rá és kész. Mint egy Knorr leves. (blöe)

Az alternatív változatnál ugyanígy készítem a bulgurt, csak mogyorót pirítok serpenyőben, és negyedelt aszalt szilvát keverek még hozzá. Ha van, menta is jöhet. Fincsimi.

Idő: 20 perc
Pénz: 400 forint

A kolis karácsonyra készítettem ezt a yummi vega fogást, és ezzel fel is avattam a Cornucopia szakácskönyvemet. Amcsi vendégeim már főztek belőle egy levest, de nekem ez volt az első. Nagyon meg vagyok vele elégedve, és mások is, azt hiszem (: Na és abban is az első, hogy tulajdonképpen először főztem ilyen "keleti" fűszerekkel; az újévi fogadalmam az lesz, hogy kitörök a szokásos fűszerekből, kísérletezek és megismerek, mert ebben bizony elég béna vagyok.

Persze itt-ott változtattam, pl tök helyett édesburgonyát írt a recept, volt benne zöldbab, de krumpli az nem, és bénáztam is egy csomót, mert azt hittem, hogy elnéztem a fűszerek mennyiségét, ezért kivettem egy adag szószt, eltettem másnapra, na mindegy, azért jó lett. Tényleg nagyon ajánlom, és bátran változtass rajta. A köret meg narancsos-mandulás bulgur, erről inkább egy külön bejegyzést.

Hozzávalók 5-10 (?) teknősnek:

2 konzerv kockázott paradicsom
1 hagyma
1 répa
2 cukkini
1 kg parázstök
3-4 szem krumpli
2 sárga kaliforniai paprika
10-20 aszalt barack, szilva
2 konzerv csicseriborsó
egy csokor menta
2 ek őrölt kömény
1 ek őrölt koriander
fél tk cayenne bors
1 tk sumac
5 kardamom összetörve
2-3 rúd fahéj
1 ek kurkuma
egy csokor petrezselyem
olaj
só, bors

A paradicsomot botmixerrel simára dolgozzuk. A hagymát és a répát apróra felkockázzuk, a cukkinit hosszában félbe vágjuk, majd fél centis szeletekre. A tökkel megszenvedünk, de nem baj, falatnyi kockákra vágjuk. A parázstök azért jobb, mint a sütő, mert nem fog szétfőni, megmarad kockákban. Tudod, ilyen halványzöld kívül, és gesztenyeízű, ha megsütöd. A krumplit is ekkorára vágjuk, a paprikát meg felkockázzuk, nem kell apróra. Az aszalt gyümölcsöket is elnegyedeljük - egyébként lehet csak az egyiket vagy másikat is használni. Ha elég szorgosak vagyunk, még a mentát is felaprózhatjuk, bár még csak később kell.

A száraz fűszereket (kömény, koriander, sumac, kurkuma, fahéj, cayenne bors, kardamom - 7!) bő olajon 3-5 percig pirítom egy nagy lábosban. Nagyon erős szaga lesz, ne szagolj bele közvetlenül, mert fulladásos roham garantált! Tudom, mit beszélek... Kevergetni viszont folyamatosan kell, le ne égjen. Ezután hozzáadom a hagymát és a répát, és további 5 percig pirítom.

Kicsit nyugalmasabb vizekre érünk, amikor ezzel megvagyunk, ugyanis hozzáöntjük a paradicsomot és 3 deci hideg vizet, sózzuk, borsozzuk, és innentől nem kell aggódni a legéégés miatt. Várjuk, amíg bugyogni nem kezd. Alacsony lángon, fedővel 15 percig rotyogtatjuk, amíg a répa el nem kezd puhulni.

Amíg ez be nem következik, van időnk egy kis forró, sós vízben blansírozni a cukkinit. Gondolom én, hogy blansírozni, angolul blanch. Tehát forró sós vízben tartom 2-3 percig, utána pedig hideg vízzel leöblítem, lecsöpögtetem, félrerakom.

Na, most már eleget rotyogott a paradicsom, beleteszem hát a paprikát, a tököt, a krumplit, az aszalékokat. További 15-20 percig lefedve főzögetem. Amikor ez eltelt, beledobom végre a csicserit, a cukkinit és a mentát. Utánízesítem, ha kell, összerottyantom még pár perc alatt, tálaláskor apróra vágott petrezselymet szórhatok rá.

Folyt köv a körettel.

Idő: 1 óra
Pénz: ha a fűszerek már megvannak, akkor talán 1500 forint

fuh de régen írtam már, de mikor máskor is lenne időm, mint most?

 szóval a bonyolult munkamenet:

 végy 200g fekete csokit (50-70% körüli kakesztartalommal) és olvaszd fel mondjuk gőzfürdőn, ha félsz, hogy odaégeted, de akárhogyis. ebbe kell 20 deka vajat belepunnyasztani, majd ha homogén, 3dl porcukrot.

ez, és kis hűlés után 4 tojás egyenkénti belekeverése jön. fakanál/kézi habverő ajánlatos.

végül egy evőkanál sÍma liszt keveredjen még bele.

 kivajazott-lisztezett tortaformában, 200 fokra előmelegített sütő közepibe kerüljön mondjuk 25 percre. a lényeg, hogy kívül már szilárd legyen, belül úgyis folyós lesz még, s ez így van jól.

 100¹⁰⁰ kCal-t tartalmaz egy fél szelet, szóval egy egész teknőshordának elég lesz.

Idén a tavalyi hagyományokat követve sok finomságot készítettünk, majd egy minikoncerttel ünnepeltük a karácsonyt. A 3d-s fát kartonból készítették szorgos Vera-kezek, pasztellkrétától lett zöld és piros, környezettudatos. Lássuk a menüsort (:

Itt már a szinte kész asztal látható, Máté utolsó simításként ráönti a dresszinget a salátájára

Elöl Eszter rizssalátája, mögötte Máté quiche-e minden jóval megrakva, leghátul karfiolos fasírt Ádámka és csapata közreműködésével

Innen jobban látszik a karfiolos fasírt és a saláta

Ezt főztem én, marokkói csicseriborsós tagine (tagine nélkül), narancsos-mandulás bulgurral, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben

Édességek is voltak, ez karácsonyi muffin Beától és Katustól

Mézeskalácsok és konyhai eszközök ajándékba Kingától

Brownie Bencétől, amire a Jucus csak annyit mondott: "Mmm, én a Bencét elveszem feleségül"

Sajnos a Médi kész flódnicsodájáról nem készült külön kép, de itt legalább jól látszik a sokféle töltelék

Kétféle mézeskalács is volt, itt készül a Benci-féle

Itt Ádám teljesíti a megbízatást: a forraltbort.

Koba különleges zöldfűszeres sütije

És amiről még nem készült kép: narancsgrog Katustól és Beától, egy másik brownie Virágtól, kukoricaleves Dóritól. Én degeszre ettem magam, az biztos. És ami nagyon jó volt: csak egy ételben volt hús, de annak is volt vega változata, és a quiche-ben volt egy kis tonhal, de egyébként nagyon növényevő karácsonyunk volt, és szerintem azért mindenki túlélte. Kár, hogy otthon ezt még nem tudom megvalósítani, hogy a három napból legalább az egyiken ne legyen hús...

Régóta nézegettem őket, és azt is tudtam, hogy az európai ínyencek mennyire lenézik, meg azt is, hogy borzasztóan tömény. De a szinten főzőversenyt hirdettek az amcsik, méghozzá szerepcserével: ők magyar kaját főztek, mi amerikait. Jó indok arra, hogy kipróbáljam. A recepteket innen vadásztam össze, egyébként valószínűleg van benne potenciál, és nem mind olyan édes, mint ez volt.
És mi is a cupcake? Muffin valami krémmel a tetején. Sokan nem tudták megvárni a krémet (vagy fogyóztak) és csupaszon ették: állítólag muffinnak finom volt. Az amcsik ették és dicsérték a cupcake-et is, de még egy-két elvetemült magyartól is hallottam elismerő szavakat. A többségnek azért brutálisan édes volt.

Hozzávalók 24 muffinhoz:

220 g liszt
450 g cukor (lehet, hogy ezen csökkentenék legközelebb)
60 g jó minőségű kakaópor
1 sütőpor
375 ml tej
115 g vaj
1 vaníliáscukor (jobb háztartásokban kivonat)
2 tojás

Mindent összemixelni, kivéve a tojást. Azt a legvégén kell hozzáadni és további 2 percig verni a masszát. Muffinformát kb 2/3-ig tölteni, előmelegített sütőben kisütni, 15-20 perc, amíg nem ragad a villa. Ha túl sokáig sül, kemény lesz kívülről.

Közben meg kell csinálni a krémet, amit céklaporral színeztem, hogy legalább az legyen kevésbé brutális a sok cukor és vaj mellett. Ha a céklaport kakaóval helyettesítjük, értelemszerűen csokis krémet kapunk (:

Hozzávalók a vajkrémhez:
100 g vaj
400 g porcukor
50 g céklapor (Ázsia)
kb 50 ml tej

Puhára kevert vajhoz hozzáadjuk a cukor felét és robotgéppel kikeverjük. Ezután hozzáadjuk a tej felét és a maradék cukrot + a leszitált céklaport, a végén pedig a maradék tejjel szabályozzuk a krém sűrűségét. Mi nem szitáltuk le a céklaport, így helyes kis csomók keletkeztek, amik eltömítették a tortanyomót, de ti ne kövessétek el ugyanezt a hibát. Szóval az utolsó fázis: a tortanyomó. Nekünk ezt még gyakorolnunk kell. Díszítésként tortadara és cukorgyöngy, a lila és a kék nagyon faszán nézett ki.

Mi egyébként durván elszámoltuk a vajkrémet, a rengeteg maradékból viszont liszttel elmorzsolva almás crumble-t készítettünk, aminek nagyon jól állt a lila.

Idő: másfél-két óra
Pénz: kb 1000-1500 forint

Update: a lényeget lehagytam a receptből, a Párizsból hozott Chardonnay-s mustár.

A gersli árpagyöngyöt jelent, és Dániában szerettem meg, csak akkor még nem tudtam, mi az. Szerintem a rizsnél sokkal jobb, olyan harapós. Semmi extra nincs ebben a kajában, de szeretem az ilyen egyszerű dolgokat.

Hozzávalók 2 teknősnek:

2-3 szem krumpli
fél szál póréhagyma
40 dkg gomba
egy marék gersli
olívaolaj, só, bors
fehérboros, magos mustár

Egy nagy marék árpagyöngyöt sós vízben felteszek főzni. A krumplival ugyanezt teszem, meghámozva, kockára vágva. A pórét és a gombát feldarabolva olajon, sóval, borssal és egy nagy evőkanál mustárral megdinsztelem, mondjuk egy wokban. Lehetőleg a póré zöld részéből is vágok, hogy ne legyen olyan fakó az egész. Amikor a gomba leve elpárolgott, hozzáöntöm a krumplit és még egy percig átforgatom az egészet. Aztán ennyi, leszűröm a gerslit és kész. A mustártól kicsit csípős lesz, fincsi.
 

Idő: félóra
Pénz: 3-400 forint

Az előző tökös tészta inspirálójaként már megemlítettem a Cornucopiát, de most egy külön posztot szeretnék neki szentelni.

Elizabeth barátnőmmel a farmon éltünk együtt egy hónapig, így tudtam, hogy megbízhatok az ízlésében. Rá is kattantam rögtön a vega-organik étteremre, amit ajánlott, és szerencsére pitének se volt ellenére a 13 eurós menü hallatán sem. Dublinban ez egyébként nem drága, csak mi még mindig Magyarországon kerestük meg a pénzünket. Írországban 8 euró valamennyi a minimálbér óránként. Nálunk talán 350 forint?

Szóval a Cornucopia. Még akkor nyitottak a Wicklow streeten, ami a legtrendibb Grafton streetről nyílik, amikor utóbbin még egy mezei pék is meg tudta fizetni a bérleti díjat. 1986-ban. Wholefood shopból fokozatosan alakult ki az étterem. Kifőzde típusú, tálcával kéred a pultnál, de a választék nem éppen kifőzdére jellemző. Van napi két leves, 10 saláta és talán 8 főétel. A főételhez automatikusan jár két adag saláta, így lesz egy hatalmas tányér ételünk 12-13 euróért. Ízelítő a menüből a honlapjukról (nem fordítanám le):

• Moroccan chickpea tagine served with a lemon and coriander couscous
• Polenta bake layered with roast Mediterranean vegetables topped with basil pesto
• Butternut squash and two cheese cannelloni cooked in a sage cream
• Quiche of the day: mushroom, leek and smoked cheese/Blue cheese, walnut and spinach
• Broccoli, lentil and sweet potato sambar (Sri Lankan curry) served with organic brown rice
• Roasted polenta topped with roast pumpkin, fennel and sweet peppers and an almond pesto
• Winter vegetable & green lentil pie with a smoked cheese & spring onion mash
• Roasted Mediterranean vegetable, goats cheese & tomato fondue tart

  

Pite az előző posztban leutánzott tésztát kérte (csak épp isteni finom volt) fokhagymás krumplisalátával és görög salátával. Én spanyol csicseriakármit barna rizzsel, salátának egy cikóriás körtesalátát és egy szicíliai krumplisalátát.

A hangulat nagyon közvetlen volt, a dolgozók pedig láthatóan odavannak a helyért. Én is tudnék lelkesedni érte, szó se róla. Mikor ilyeneket eszek, érzem, hogy minden falattal egészségesebb leszek, és közben iszonyú finom. A farmon is ezt imádtam... A bio jelzőt pedig már nem is merem használni, mert Magyarországon valami ezoterikus hókuszpókuszt képzelnek mögé, az angol organic meg wholefood viszont nagyon tetszik... Szóval kéne nekünk egy ilyen organikus egészétel étterem (:

Ja, és reggelizni is lehet náluk, az is nagyon gusztának tűnik, és nagyszerű desszerteket is csinálnak, de ezeket nem próbáltuk. Megvettem viszont a most megjelent gyönyörű szakácskönyvüket, amiről a következő posztban fogok írni lelkesen.

Na ha megint menőzni akarnék, mondhatnám azt, hogy sütőtökös tortiglioni karamellizált hagymával, olívabogyóval, ropogós sülthagymával és tökmaggal. Na de.

Hasonló tésztát két napja ettünk pitével a dublini Cornucopiában, amiről egy következő bejegyzésben még ódákat fogok zengeni - róluk és a szakácskönyvükről. Sajnos ez a recept nem volt benne a könyvben, így csak a fő hozzávalókat tudtam belőni, de még ha el is találtam volna mindent benne, akkor se olyan ez a mi kanadai sütőtökünk, mint ami az íreknél van - tobzódnak a vajdiótökben (?), talán ez is az volt. És ami nálam tortiglioni, az náluk rigatoni, de a különbség mibenlétére csak akkor jöttem rá, amikor rákerestem a neten. Pszt.

Hozzávalók 5 teknősnek:

300 g tortiglioni vagy rigatoni (Barilla nekem)
1 kis sütőtök (vajdiótök, ha találtok)
3 lilahagyma
tejszín (elhagyható)
20 szem zöld olívabogyó
ropogós sült hagyma (pl. Ikeából)
tökmag
vaj
só, bors, random fűszer (nálam majoranna)

A sütőtök feldarabolása a legdurvább feladat az egészben, meghámozni, fél centi vékony kockákra vágni - sajnos az én tökömből nem lehetett szép, egészben maradó kockákat párolni, egy massza lett az egész, de ti csak próbálkozzatok. Szóval ezt vajon pároltam egy kis sóval és borssal, kicsit túl sokáig is. Az a lényeg, hogy puha legyen. Meglocsoltam egy kis tejszínnel, hogy lágyabb legyen, de ez nem kötelező. Tettem bele egy kis majorannát is, mert még mindig nem értek a fűszerezéshez. Nyilván óriási lehetőségek rejlenek a kombinációban.
A hagymát vékony csíkokra vágta Dávid, majd ezt is vajon karamellizáltam (gy. k. addig sütöttem/pároltam, amíg már egész barnás és szottyadt nem lett). Pont ekkor kínált meg Máté a sárgaborsódhaalból, ezért kicsit le is égett. (A kommunások mellettünk indiai vacsit tartottak.)
A tökmagot szárazon megpirítottam volna, ha már nem eleve pirítottat vettem volna. Megfőztem a tésztát, majd rá a tök és a hagyma, aztán mindenki a saját ízlése szerint szórt rá a feldarabolt olívabogyóból, a ropogós hagymából és a tökmagból. Az olíva különösen kellett bele, hogy a tök és a hagyma édességét ellensúlyozza. A többi meg jó harapóssá tette.
Szerintem nem lett rossz, de az eredeti fényévekkel finomabb volt, és el tudom képzelni, hogy nem mindenkinek jön be az ízvilág.

Idő: 1 óra (hülye tök)
Pénz: 500 ft

Lehetett volna a cím valami fellengzős, menőnek tűnő de tucatétterem étlapjának stílusában: grillezett padlizsánszeletek juhtúrós, paradicsomos mártásban, de nem hiszem, hogy ez a mi blogunkra való. Ettől még borzasztóan jó kombináció ez a három. És látjátok a napraforgócsokrot mellette? Na az meg aztán a legjobb. Gyorsan meg kell írnom, egy-két hete készült, de már alig emlékszem, miből. Ezt be is tudom bizonyítani: már megírtam a receptet cukkinivel, mikor rájöttem, hogy jéé, ezt padlizsánból csináltam. Mindenesetre cukkinivel talán még több embernek bejönne, a padlizsán elég megosztó a környezetemben.

Hozzávalók 2 teknősnek:

1 közepes padlizsán
15 dkg juhtúró
2-3 paradicsom
1-2 szem szárított paradicsom
1 fej (lila)hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors, olívaolaj, zöldfűszer

A padlizsánt vékony szeletekre vágtam, sóval, borssal megszórtam, és kevés olajon (amit minden adagnál pótoltam, mert szívja be rendesen) próbáltam valami olyat csinálni, mintha grillezném. Közben a hagymát is vékony szeletekre vágtam, megfuttattam olajon, utána bele a paradicsom feldarabolva, fűszereztem, fokhagymát reszeltem. A szárított paradicsom is mehet bele ilyenkor, a juhtúró viszont csak a legvégén, mikor már akár a tűzről is levettük a mártást, épp csak hogy a megmaradó hőtől "elolvadjon" és elkeveredjen - így lesz lágy, krémes. A padlizsánt egy tányérra szedtem, majd a mártással leöntöttem.

Tipp: a csarnokban az olcsó sajtosnál nagyon jó juhtúró van 1300 forint/kg áron.
Idő: 20-30 perc
Pénz: 400 forint

Összetörés előtt szebb, utána viszont finomabb. Banánt igazából csak azért vettem, hogy megpuhítsa az avokádót (-;

Hozzávalók 2 teknősnek:

1 puha avokádó
1 érett banán
1 kis alma
1 ek pirított szezámmag
2 ek méz

Az avokádót és a banánt megpucoljuk, maradhat nagyobb darabokban. Az almát nem kell megpucolni, viszont viszonylag apró darabkákra érdemes vágni. Megszórjuk szezámmaggal és meglocsoljuk mézzel, majd villával összetörjük pempősre. Nagyon-nagyon jó édesség.

Idő: 5 perc
Pénz: 200 forint (ha akciós az avokádó (-; )