A múlt héten pár napot Koppenhágában töltöttünk. Noha a városban talán nyolc Michelin-csillagos étterem is van, mi nyilván egyikbe sem jutottunk el, hisz még egy normál méretű kebab is ezer forint az utcán. Viszont elég nagy élmény volt Christiania, amit néhol hippi-negyednek, néhol független városállamnak titulálnak, azon belül is kiemelkedik számomra egy kifőzde, ami egyben bio-zöldséges is. A rendszer az, hogy fogsz egy papírtányért, szedsz kaját ahogy akarsz, és egységesen 12 korona (414 forint) 100 grammonként. Dániához képest ez egyrészt nem drága, másrészt biocuccokból főznek, harmadrészt ilyen arcoknak szívesen adunk pénzt. És finom is volt.
Egy laza néger srác volt elöl a pultban, aki dánul tudott, angolul viszont bizonyos kulcsszavakat nem, leginkább az étel hozzávalóira gondolok. Hátul meg még talán két srác főzködött. Igazából tök véletlen tértünk be ide, mert azt mondtam, hogy maradhatunk még Christianiában, de akkor menjünk valahova be, mert szétfagyok. Ez volt az első nap, hogy igazán havazott, és hozzá mostanában 3 fok fölé nem megy a hőmérséklet, ami így március végén nem volt kellemes újdonság az eddigi konstans 8 fok után. Beültünk a fafűtéses vaskályha mellé, és kértünk még egy teát is.
A kajaválaszték egész nagy volt. A mi tányérunkra sült zöldségek kerültek (amiben először kóstoltam pasztinákot, és nyamm), tésztasaláta (ami nagyon jó volt, édeskés, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit tettek bele) meg sima tejszínes rakott krumpli, ami egyszerű, de finom. Láttam még avokádósalátát, lencsés salátát, hagyományosnak tűnő lasagne-t (hússal, úgyhogy nem vega konyha), satöbbi. Például egy olyan salátát, ami látszólag reszelt céklából és almából állt, naranccsal a tetején. Na, ilyet a suliban is szoktunk kapni. Biztos dán specialitás. Haha. Persze finom, de most nem akartam ugyanolyat, mint mindig.
A negyed maga megérne egy külön posztot, de itt nem vág témába. A képen a "bejárat" látható, a lakórész egészen más. Igazán élnék itt, még ha turistalátványosság is lett belőle az évek során. Nem ilyennek gondoltam előtte, és bár sosem volt róla negatív képem, de még így is pozitív csalódás ért, mert csak egy nagy foglaltházat képzeltem el, helyette pedig egy nagy erdős terület a vízparton mindenféle, többnyire igényes és egyben kreatív házakkal beépítve. Több mint 800 ember él itt egy nagy kommunában, és bizonyítják, hogy lehet másképp.
Egy laza néger srác volt elöl a pultban, aki dánul tudott, angolul viszont bizonyos kulcsszavakat nem, leginkább az étel hozzávalóira gondolok. Hátul meg még talán két srác főzködött. Igazából tök véletlen tértünk be ide, mert azt mondtam, hogy maradhatunk még Christianiában, de akkor menjünk valahova be, mert szétfagyok. Ez volt az első nap, hogy igazán havazott, és hozzá mostanában 3 fok fölé nem megy a hőmérséklet, ami így március végén nem volt kellemes újdonság az eddigi konstans 8 fok után. Beültünk a fafűtéses vaskályha mellé, és kértünk még egy teát is.A kajaválaszték egész nagy volt. A mi tányérunkra sült zöldségek kerültek (amiben először kóstoltam pasztinákot, és nyamm), tésztasaláta (ami nagyon jó volt, édeskés, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit tettek bele) meg sima tejszínes rakott krumpli, ami egyszerű, de finom. Láttam még avokádósalátát, lencsés salátát, hagyományosnak tűnő lasagne-t (hússal, úgyhogy nem vega konyha), satöbbi. Például egy olyan salátát, ami látszólag reszelt céklából és almából állt, naranccsal a tetején. Na, ilyet a suliban is szoktunk kapni. Biztos dán specialitás. Haha. Persze finom, de most nem akartam ugyanolyat, mint mindig.A negyed maga megérne egy külön posztot, de itt nem vág témába. A képen a "bejárat" látható, a lakórész egészen más. Igazán élnék itt, még ha turistalátványosság is lett belőle az évek során. Nem ilyennek gondoltam előtte, és bár sosem volt róla negatív képem, de még így is pozitív csalódás ért, mert csak egy nagy foglaltházat képzeltem el, helyette pedig egy nagy erdős terület a vízparton mindenféle, többnyire igényes és egyben kreatív házakkal beépítve. Több mint 800 ember él itt egy nagy kommunában, és bizonyítják, hogy lehet másképp.
