Teknősleves

megesett, hogy ősz lett. az az évszak, amikor tömegesen jelennek meg a kápiák a piacon és elkezd terjengeni a sültpaprika szag. a balkánon. jel, hogy itt az idő elkészíteni a piros cuccot, amit aztán annyira kell félteni. nem, mintha drága lenne a paprika 200 alatti kilónkénti ára (paradicsom, répa, padlizsán még annyi se), sokkal inkább a beleadott munka az érték.

felhasznált anyagok:

• 5 kg kapia
• 1,5 paradicsom
• fél kiló répa
• cukor, só, olaj

lehet még padlizsánt vagy valami csípős paprikát (лютеница szó ugye csípőst jelent) bele adni. elsőre jelentős mennyiségnek tűnhet, de google-ben talált első két recept is úgy kezdi, hogy 20 kg paprika, 10 kg paradicsom, 10 kg patlizsán és 15 kg paradicsom, 10 kg paprika, 5 kg patlizsán. ez olyan kaja, amit nem érdemes kis mennyiségben csinálni.

az egész ott kezdődik, hogy a kapiát megsütjük. mi sütőben tettük, mert lusták vagyunk és nem is volt rendes gázplatni. legjobb persze tűz fölé helyezett vaslapon, forgatva, de azért az macera. kész van, ha már a paprikák felületének nagyrésze feketére égett. tálkába dobáltuk, fedővel lefedtük. kicsit hűljön és szottyadjon, mert így a legkönnyebb leszedni a héját. mert ugye le kell szedni a héját, a feketét. a sütés mellett ez a meló jelentős része. sütés mellett bőven van idő megfőzni és apróra kockázni a répát valamint forró vízbe mártani a paradicsomot. ez utóbbi ugyanis ezzel a sokkal egyszerűbb eljárással dobja le a bőrét. paprikáknak is az a sorsa, mint a répának, az apróra kockázás. (képekkel ellentétben asszem jobb nem kicsumázva megsütni. könnyebben lejön a héja, nem szárad annyira ki a belseje, viszont ez is plusz munka, mert nehezebb a megsült, szottyadt paprikát csumázni, mint a frisset.)

sületlenül.

félig megsülve.

mindebből a töméntelen mennyiségű növényből egy nagyobb bödön massza lett. turmixgéppel érdemes rámenni egy kört, hogy ne legyen túl darabos. serpenyőben bő olajon (padlizsán bőségesen szívja magába), sóval, cukorral ellátva összesütöttük.

forrón kis befőttes üvegekbe töltöttük. érdemes dunsztolni, nehogy megromoljon, ha már ennyi munka volt vele. szóval rotyogó forró vízben áztattuk üvegcséket 15-20 percig és csodálatosan sikeresen beszívták a kupakok tetejét.

árban nem vészes a dolog, kapiát 500-ért vettem 5 kilót, így még ha olajból bőven is használtunk, nem léptük át az 1000 forintos anyagárat. gázra annál többet lehet költeni, nameg azt is meg kell említeni, hogy egy öt óra munka az volt vele. az eredmény, 9 kicsi befőttesüveg ljutenica.

hat kicsi a kilenc kicsiből.

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Ezt ugye tudjuk. Mit adott ezen kívül Lengyelország az egyetemes kultúrának? Oké, Kopernikuszt. Meg a disco polot. Adam Małysz bajszát. A veszett kutyát. A Solarist. Na jó, de ezeken kívül mit adott? A zupa ogórkowát, azaz a savanyúuborkás (zöldég)levest. Maga a termék olyan, a nyugalom megzavarására alkalmas dolgokat tartalmaz, mint a kapor vagy a darált savanyúuborka, az érzékenyebb olvasók most klikkeljenek a jobb felső sarokban a kis x-re. Én szóltam. Amúgy könnyen elkészül, hatásos korhelyleves-pótló és a fagyasztást is jól tűri, így simán főzhetünk belőle nagyobb adagokat is. (A türelmetlenek a bejegyzés végén találják a formális hozzávalólistát.) 

A zupa ogórkowa alapja egy egyszerű zöldségleves (van húsos változat is, ez most nem az, abba csirkealkatrészek kerülnek). Ehhez kevés hagymát, sárgarépát, petrezselymet, zellert felvágunk. Ha igazán autentikusnak szeretnénk látszani, akkor a répákat, gyökereket meg a zellert gyufaméretű darabkákra aprítjuk, így csinálják a lengyelek is. Állítólag.

Ezeket feltesszük főni sóval, babérlevéllel, borssal, petrezselyemzölddel, pár szál kaporral. Közben feldaraboljuk a krumplit, amit akkor adunk hozzá, amikor a többiek már félpuhára főttek. Egy másik változatban a krumpli helyett rizs szerepel, olyankor a rizst külön főzzük meg, és tálalás előtt rakjunk egy adagot a tányérba, majd arra merjük rá a kész levest.

uborkák darálás előtt 

Ekkor végre figyelmünket az uborka felé fordíthatjuk. Az egész leves lelke ugyanis az uborka (persze egy uborkalevesnél ez annyira nem meglepő). A legjobb a lengyel házi savanyú uborka, de használhatjuk a konzerv daráltat is, ha találunk ilyet valahol boltban. A lengyel savanyú uborka leginkább a kovászos ubira emlékeztet, ugyanúgy ecet nélkül savanyítják sós lében (az érdeklődők kedvéért: itt egy Lactobacillus a tettes), az ízesítéshez pedig kaprot, fokhagymát, tormát, mustármagot tehetnek még az befőttesüvegbe.

 darált uborka öntés közben

Nos, ezt az uborkát felkockázzuk, majd a levével együtt botmixerrel ledaráljuk (hagyományosan le is reszelhetjük, de ez elég dzsuvásnak tűnik). A kapott zöldes masszát kevés olajjal kicsit összefőzzük, és mivel a másik lábosban eddigre pont megfőttek a zöldségek, bele is öntjük a trutyit a levesbe. Az eddig szép levesünk opálos lesz, a hatás kedvéért még adjunk hozzá egy adag apróra vágott kaprot, aztán forraljuk össze. A végén még öntsünk hozzá bőven tejfölt - a sűrítésfetisiszták akár kis habarás formájában is, ez simán elhagyható -, keverjük össze és már tálalhatjuk is az elkészült kellemesen savanykás levest, opcionálisan szelet kenyérrel. Egy receptben azt írták amúgy, hogy a savanykás íz miatt szeretik a gyerekek. Hát, mondom én, hogy khm, furák ezek a lengyelek.

leves fogyasztás előtt

a horváthilonisták kedvvéért itt egy hozzávetőleges hozzávalólista úgy 6-8 emberre:

• egy-két csomag sárgarépa
• egy-két nagy szál petrezselyemgyökér
• a kis darabka zeller
• kevés hagyma (póré vagy egy kis fej vöröshagyma, de igazából enélkül is megvan a leves)
• egy kis kupac (mondjuk úgy fél kiló) krumpli. vagy - nyilván kevesebb - rizs, külön főzve
• egy üveg lengyel savanyú uborka (vagy egy kisüveg darált lengyel savanyú uborka) vagy valami elérhető alternatíva (talán a koviubi?)
• só, bors, babérlevél, petrezselyemzöld (ízesítéshez még szóba jöhet édeskömény, szegfűbors)
• friss kapor
• tejföl

biztonsági ps: a kis x néha a bal felső sarokban van

Mitől lesz finom egy rakott zöldség, ha nem rakunk bele darált húst, rizst, semmilyen gabonát vagy bármilyen húspótlót? Például a vajtól. A nagyon jó minőségű tejföltől-tejszíntől. Az ízes sajttól. Nem gumitrappista.

Felfedeztem a legkirályabb tejfölt Budapesten: a Rákóczi téri piac sajtosánál egy kerámiacsuporból mérik, 90 forint decije. Inkább crème fraiche-re hasonlít, rettentően krémes, nem savanykás. Ugyanitt a kapros-fokhagymás lágysajt őrült jó, és ezt úgy mondom, hogy semmibe se tennék kaprot a világon. (Kivéve, ha valaha tökfőzeléket főznék.) Szuper a parmezánjuk. Általában egy bácsi és egy néni árulja a pult mögött a saját sajtjait, mindent megkóstoltatnak, bármiről mesélnek. Ha van a pálinkás fűszersajtból, ki ne hagyjátok!

Ma este így csináltam egy tepsi rakott zöldséget, de nincs rá szentírás. 

Hozzávalók 3-4 teknősnek: 

4 nagy krumpli
fél kg sütőtök (inkább a nagy, kemény, mint a kanadai)
1 pritamin paprika
1 póréhagyma
fél fokhagyma
egy marék szárított paradicsom (ha száraz, beáztatva)
1 dl szupertejföl
2 dl sűrű tejszín
egy löttyintésnyi (szója)tej, hogy keverhető legyen 
20 dkg házi füstölt sajt (csarnok, őstermelő néni)
vaj
só, bors, kakukkfű, bazsalikom

Kivajaztam a tepsit, majd két krumplit vékony (2 mm) szeletekre vágtam, szétterítettem - első réteg. Rá só és bors - különösen most kell sózni, a tavalyi krumplik borzasztóan édesek már ilyenkor. Ezután a tök felét szeltem vékonyra - második réteg, rá került a felkockázott pritamin paprika, a felkarikázott póréhagyma fele és a vékonyra szelt fokhagyma. A negyedik réteg ismét krumpli, só, bors, erre jön a szárított paradicsom, megint tök. A legvégén a maradék póréhagyma, kakukkfű, bazsalikom. Sajnos most csak szárított, de akinek jut friss... Az egészre vékony szelet vajakat tettem, nem fedte be azért mindenhol.

Kikevertem a tejfölt és a tejszínt - ha mindkettő olyan sűrű, mint nekem volt, érdemes egy kis (szója)tejet önteni bele, hogy keverhető legyen. Bele só, bors. Elkentem a rakás tetején. Utolsó lépés a reszelt sajt, majd alufólia rá, be a sütőbe 50-60 percig 200 fokon. Ha már puha az összes zöldség (késpróba), levehetjük a fóliát, és addig pirítjuk, amíg a sajt el nem kezd barnulni. 

Ha azt akarjuk, hogy minden megpuhuljon, nem szabad vastag szeleteket vágni. Krémes, ízes lett az egész, alig bírtam megállni az evésben. Jól illene bele a padlizsán, cukkini, sárgarépa, gomba... Hétvégi, ráérős, pepecselős kaja, az előkészítés alatt úgy éreztem magam, mintha gyöngyöt fűznék.

Idő: 2 óra
Pénz: kb 1500 forint - de cserébe már tök jó minőség

A recept Segal Viktor Színek és ízek című könyvéből származik, amibe teljesen szerelmes vagyok.... Lehet, hogy végig főzöm az egész könyvet...

Hozzávalók:

• 2 nagyobb padlizsán
• 1dl olaj
• 2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
• só, bors

• 2 darab közepes méretű kovászos uborka, apróra kockázva
• fél lilahagyma, finomra aprítva
• 1 sárga húsú zöldpaprika, apróra kockázva
• 1 kápia paprika, apróra kockázva (ezek vannak az eredeti receptben, de nekem paradicsomom volt csak otthon, úgyhogy én azt tettem bele)
• fél csokor kapor, finomra aprítva (hát ez sem volt otthon, úgyhogy rozmaring..)
• (nekem bele kívánkozott egy kis capri-bogyó is)
• fél citrom leve
• 2 evőkanál olívaolaj
• só, bors

A sütőt előmelegítjük 200C fokra. A padlizsánokat hosszában félbevágjuk, majd felületüket rombusz formában éles késsel, nem túl mélyen, beirdaljuk. (Ezen el kellett gondolkodjak, aztán rájöttem, hogy azt jelenti, hogy átlósan az egyik irányba, majd utána a másik irányba irdalunk). Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, majd a forró olajban a padlizsánokat kettesével, vágott felükkel lefelé helyezve, hirtelen sütjük, amíg szép piros színt kapnak. Megfordítjuk , és a héjas felüket is megpirítjuk. A megpirított padlizsánokat sózzuk, borsozzuk, majd bedörzsöljük a finomra aprított fokhagymával, úgy, hogy a vágások közé érjen. Nagy tepsibe fektetjük a négy fél, elősütött padlizsánt, majd kb. 10-15 perc alatt megsütjük, amíg teljesen megpuhulnak. Miközben sül, elkészítjük a lilahagymás-olívaolajos kovászos uborkát: az uborkát, a lilahagymát és a paradicsomot apró kockákra szeleteljük, majd összeforgatjuk az olívaolajjal, citromlével és a finomra aprított friss rozmaringgal. Tálaláskor a megsült padlizsán tetejére kanalazzuk a lilahagymás-olívaolajos uborkát. Forrón is kínálhatjuk, de hidegen is kiváló.

Találtam a szekrényben egy kis diót, szárított áfonyát és zabpelyhet, úgyhogy megszületett ez a keksz. :)

Hozzávalók:

• 20 dkg zabpehely
• 10 dkg liszt
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 8 evőkanál méz
• 10 dkg sütőmargarin vagy vaj
• dióbél és szárított áfonya

Elkeverjük a száraz alapanyagokat, hogy a szódabikarbóna megfelelően eloszoljon. Én az itthon talált és darabosra tört diót tettem bele és megtoldottam egy kis összevágott aszalt áfonyával, de persze lehet mandulával vagy ilyesmivel csinálni.  Ezután hozzáadjuk a nedves alapanyagokat. Érdemes a vajat először mikróban vagy fűtőtesten megmelegíteni. Ezeket egy darabig kevergetjük, majd amikor összeállnak a hozzávalók, kis halmokat kanalazunk belőle egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A tészta sosem áll össze igazán a zabpehely miatt, de úgyis összesül, szóval nem kell aggódni. 160 fokon 20 perc alatt megsül.

Egy féléve a Börzsönyben kirándultunk és Nagybörzsöny falujában bukkantunk egy csodás helyre, a Lekvár-lak-ba. Az egész ház telis-tele van lekvárokkal! Még anno vettünk ott egy üveg zöld-dió lekvárt, úgyhogy most azt ettük a keksz mellé, egyrészt mert elképesztően passzol hozzá, másrészt mert a keksz maga csak mérsékelten édes (aki úgy szereti persze tehet bele több mézet is..)

Az egyetem végének közeledtével egyre sűrűbbé váló egzisztenciális válságom eredményeképpen egyre többet főzök. Jó tudni, hogy az ember csak összerakja a dolgokat és tá-dámm, kész is van, semmi agyalás, hogy mi lesz vajon ebből, biztosan ezt akarom-e, mi lesz, ha nem sikerül (Ádám így is, úgy is megeszi...). Szóval főzök. Tegnap vettem a csarnokban fél kiló csicseriborsót és egy éjszaka áztatás után megfőztem őket, hogy igazi autentikus humnuszt csináljak belőle. Elképesztően sok lett, úgyhogy gondoltam elharmadolom őket és többféle humusz lesz belőle (nekem a curry-s lett a kevencem). Egyébként arra jöttem rá, hogy csicseribrosó konzervből is nagyon jó humuszt lehet csinálni, sőt - aki úgy szereti - krémesebbre is lehet pürésíteni. Egyébként abszolút nem drága, 190 Ft egy konzerv az Ázsia boltban. Szóval itt vannak a humuszok (Februárban megyünk jj-vel Törökországba egy főző workshopra, na utána milyet fogunk csinálni...)

Hozzávalók:
csicseriborsó
olívaolaj
ciztomlé
tahini (szezámmag krém)
fokhagyma
só
+ curry és kurkuma / chili és masala

A csicseriborsót legalább egy éjaszkát áztatni kell, majd 1,5-2 órát főzni. Ha puha, a levét le kell önteni (de nem kidobni) és összeturmixolni az olajjal, a citromlével ésa tahinivel. A levét folyamatosan érdemes visszaadagolni, hogy krémes és ne száraz legyen (általában a fele elég a főzőlének). A hagyományos humuszban nincs fokhagyma (csak a fulban), de  a magyar gyomornak egyszerűen nem finom, amiben nincs egy kis foki....

A kész humuszt háromfelé választottam, az egyik maradt natúr, a másikba curry és kurkuma került, a harmadikba pedig garam masala-t és egy kis chilit tettem. A humusz tetejére általkában zahtar fűszerkeveréket szórnak és meglocsolják még egy kis olívaolajjal. Nálam még egy kis korainder zöld került a tetejére, mert mostanában addikt lettem tőle..

A borsókrém receptje Zsófitól is hamarosan érkezik!

innen loptam egy az egyben 

egyszerű, nem túl drága, de annál menőbbre sikerült (persze a libamájpástétomos lepénykéket semmi nem überelte :))

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

10 dkg  liszt

3 dkg vaj

1 nagy ek. tejföl

kevés hideg víz

fél tk. só

6 nagyobb gombafej

1 fej lilahagyma

egy marék dió

kéksajt

A lisztet és a hideg vajat az aprítógépben összepörgettem, hozzáadtam a sót a  tejfölt és egy ek. hideg vizet, és mikor épp kezdett gombócosodni, kézzel gyorsan simára gyúrtam. Hűtőbe raktam, míg elkészítettem a feltétet, ami először  a torta aljára kerül.

A gombafejeket megmostam, közel centi vastag szeletekre vágtam, a lilahagymát pedig úgy tisztítottam meg és vágtam fel, hogy a gerezdek  egyben maradjanak. 2 evőkanál olajon nagy lángon együtt hirtelen mindkét oldalukon  átsütöttem őket, kevés sóval és a dióval  megszórva. 

A formába  rendezgettem mindent, a tésztát körlappá nyújtottam, és ráborítottam a zöldségekre, körben a szélét lenyomkodva a tortaforma aljához [megj.: a tetejét sem árt megnyomkodni kicsit, mert amúgy hajlamosak voltak leesni a gombák].

190 fokos sütőben 35 perc alatt sült ilyen szépségesre [megj.: nekem sokkal kevesebb idő kellett, az első adagot oda is égettem :((], és a sütőből kivéve kiborítás után rámorzsoltam kevés kéksajtot is.

Répatorta van?

Hozzávalók:

• 20 dkg reszelt répa
• 4 tojás,
• 15 dkg porcukor vagy barnacukor
• 15 dkg dió,
• 10 dkg liszt,
• 1 citrom reszelt héja,
• csipet só

Elkészítés:

A sárgarépát megtisztítjuk és finomra reszeljük. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a sárgarépát, a diót, a lisztet, a citrom reszelt héját és egy csipet sót. (A diót lehet darálva is hozzáadni, én csak darabosra törtem). Végül óvatosan összekeverjük a felvert tojásfehérjével (könnyebben keményedik, hogy ha a cukor egy részét a tojásfehérjéhez keverjük). Kivajazott, lisztezett formába simítjuk, elõmelegített sütõben kb. 35-40 percig sütjük.

Tipp: Az adagok egy normál adag sütire szólnak, mi persze a konferóvacsira megdupláztunk mindent.

az van, hogy erasmus bulgáriában, ahol a kollégiumokat konyha nélkül adják. namármost itt annyira édesek, hogy csak nekünk, külföldieknek egy hét után berendeztek egy használaton kívüli portásfülkét konyhának. grill, főzőlap (kotlon!), hűtő, asztal, szék. ünnepi alkalomból ki is próbáltam, 25-ünk közül elsőnek. így készült a két töltött paradicsom.

amivel dolgoztam:

• két nagyobb paradicsom
• egy ujjnyi szirene (feta)
• jogurt
• fél fej lilahagyma
• egy szál menta
• olívaolaj
• egy tojás

a valamennyi szirenét, a tojást, másfél-két kanál joghurtot és az apróra kockázott lilahagymát beledobtam egy kékszínű, mély tálba. villával összenyomogattam, olyasmi állagot és kinézetet kapott, mint egy hígabb, sárgás kőrözött. menta levelét letépegettem és belemorzsoltam. paradicsomoknak a szárukkal ellentétes oldalon lévő felső egyharmad-egynegyed részét levágtam. kiskanállal szépen kijött a bele, kicsit kapargattam, hogy a benti, makacsabb részek is kijöjjenek, tömzsi kis poharat készítve. azt hiszem, jó ötlet volt az összes nedvét kicsepegtetni, úgyis marad benne elég víz. namármost a szirenés trutymákot belerakosgattam villával paradicsomokba, a másodikba egy olajbogyót is nyomtam, mert oda már híjja volt a szaftnak. csöpp olívaolajat cseppentettem bele is és a visszakupakolás után az egész tetejére is.

tepsibe be, kevés olajat alá, hogy ne égjen meg és kb fél órát hagytam 180 fok körüli melegségben.

kis kenyérrel ez a mennyiség (két nagy pari) két főre áll.

gyors (sütéssel együtt háromnegyed óra), egyszerű étel, bármekkora mennyiségben készíthető, receptől szabadon el lehet térni. érdemes még próbálkozni a trutymákba keverni lisztet, tejet, valami csípős dolgot, esetleg padlizsánkrémet.

Már régóta kedvem volt a Chili és Vanilia féle sült paprika salátát megcsinálni, egyrészt mert nagyon egyszerű, másrészt mert szuperek a színei. Vettem is hát paprikákat, szépen megsütöttem, meghámoztam, jött rá egy kis só, bors, olívaolaj, fehérborecet és a tetéjére morzsoltam feta sajtot. Az eredeti recepthez képest annyi a különbség, hogy lila hagymát, oregánót és a két hete pácolt citromból is tettem bele vékonyra vágott szeleteket, mivel ez a hagyományosan a marrokói konyhában használt hozzávaló remekül passzol a sült zöldségekhez.

Hozzávalók:

4-5 TV paprika
1-2 kaliforniai paprika
jó minőségű feta sajt
olíva olaj, fehérborecet
só, bors, oregánó
díszítéshez: lila hagyma és citromhéj

Citromot pácolni egyébként nem egy nagy ördöngősség, és a kész citrom a hütőben hónapokig eláll. A citromokat negyedekre vágjuk, és bő forró vízben öt percig főzzük. Ezután hideg vízbe tesszük és egy órát állni hagyjuk. Fél liter vízben, 10-10 deka sót és cukrot teszünk és forrás után három-négy percig főzzük, majd egy kicsit hagyjuk hűlni, hogy ne legyen forró. A citromgerezdeket szorosan egy csatos üvegbe rakosgatjuk és rétegenként egy evőkanál sót és pár szem koriandert, valamint egy babérlevelet teszünk. Mikor megtelik az üveg, felöntjük a meleg páclével, lezárjuk és a hűtőbe tesszük. Négy-öt nap múlva fogyasztható. (Az ételbe kizárólag a citrom héja kerül, ezért felhasználáskor ki kell vágni a citrom belsejét és a héjat vékony szeletekre vágva érdemes felhasználni)

Hozávalók:

5 citrom
10 dkg só
10 dkg cukor
só, egész koriander, babérlevél

Eljött az ideje, hogy végre kipróbáljam hogyan is lehet padlizsánt eltenni télire (a piacon már 250 forintért is kapni kilóját, 300-ért szép nagy darabokat). Gondoltam csak szépen beütöm a Google-be hogy "padlizsánt eltenni télire" és máris meg lesz a tökéletes módszer arra, hogy télen ne méregdrágán vegyek nyerset vagy tartósítottat. Ahány ház, annyi szokás, rengeteg féle módszert találtam (bár a legtöbben leginkább zakuszkát készítenek), de sokban egy dolog közös volt: a szalicil vagy a Na-benzoát. Namármost az ember éppen azért tesz el zöldséget-gyümölcsöt télire, hogy ne a tartósítószeres boltit kelljen megvenni utána... Végül az üvegbezárás félig internet alapú-féig saját recept alapján készült verziója a következő lett:

6 nagy darab padlizsán
2 dl olaj
só

Elkészítés:

A padlizsánokat egy régi lángelosztón sütöttem meg szépen párosával.

Miután megsültek és kihűltek, lehámoztam a héjokat, összevégtam (potyoltam, na), megsóztam és olajon addig főztem amíg már szinte forrni kezdett. Eközben minálunk az üvegeket úgy szokás fertőtleníteni, hogy először kimossuk őket, aztán megtöltjük vízzel és a mikróba tesszük 10 percre. Ezután kiöntjük a vizet és a sütőben szárítjuk ki. A forró üvegeket a sütőből kivéve beleöntöttem a forró padlizsánkrémet és a tetéjre olajat öntöttem, hogy teljesen elfedje. A fedő alá celofán került majd mentek szépen a párnák alá dunsztolódni.

4 kis üveg lett belőle.

Tipp: A befőttöket nem árt fejre állítani 5 percre, hogy ne legyenek benne később buborékok.. hát ezt is megtudtuk.

Még áprilisban kirándultunk Londonban, ahol igyekeztünk viszonylag olcsón minél jobbakat kajálni, természetesen. Ha nem is gasztronómiailag, de összességében szerintem a legjobb a Bonnington Café volt, ami egy eldugott kis hippi étterem Dél-Londonban. Soha az életben nem találunk rá, ha nem ajánlja egy helyi pajtásom. 

Az étterem egy foglaltházból nőtte ki magát, igazából nem is tudom, mennyire legális az egész, én számlára nem nagyon emlékszem, de hát már rég volt, akár lehetett is. Az biztos, hogy alkohol árusítására nincs engedélyük (a briteknél ez nem olyan végtelenül egyszerű), így aztán mindenki hozhatja a saját borát, sörét, italát. Ez igazán baráti, én még Spanyolországból vittem egy jó kis vörös Mencíát, kb 3 euró volt, egy angliai étteremben egy pohárral nem kapunk annyiért. Ráadásul eleve mentalevelekkel tuningolt kancsó víz várt minket az asztalnál, ha valaki nem hozna magával, azért nem marad szomjan.

További érdekesség, hogy minden napra más szakács van beosztva, akik leginkább hobbiból kezdtek el főzni, mindnek más a stílusa, de egyben megegyeznek: vega/vegan, és amennyire lehet, organikus ételeket főznek. Van egy hosszú várólista, láthatóan jó dolog itt főzni. Asztalt kell foglalni, amihez közvetlenül az aznapi szakácsnak kell írni egy e-mailt vagy felhívni telefonon. Mi Ana kezei közé kerültünk, egy portugál csajszi, aki graphic designt tanult, és kilenc éve él Londonban. 

Az árak mindig ugyanazok: előétel és desszert 3-3 font, főétel 7 font, így egy háromfogásos bio-vega vacsiért csupán 13 fontot kell otthagynunk, ami londoni viszonylatban több, mint baráti. A hangulat szuper, az egész nagyon közvetlen, családias és őszinte. 

Előételnek leveseket választottunk, sajnos már nem emlékszem, milyeneket... Főételnek mindketten ugyanazt a marokkói (?) csicseri-ragut, párolt lilakáposztával, bulgurral és kétféle salátával. Ez pont olyan volt, mintha én főztem volna, illetve erősen hasonlított a cornucopiás élményekre. Az est fénypontja a brownie alapú cheesecake málnamártással, nom nom nom. 

Minden fincsi volt, de igazán kiemelkedő csak a desszert. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki Londonba téved, és van a lelkében egy minimális hippiség, legalább a vegaság elviselésére. Ebédre és vacsorára is alkalmas. 

Teljesen érthetetlen módon beválogattak minket a Goldenblog 50-es listájába, így aztán a következő napokban megembereli magát a teknős és ír majd néha. Addig beteszek ide valami szép képet a tapaszfesztiválról. 

Ez a Garum Bistro "Terra", azaz "Föld" elnevezésű kreációja volt, sajnos sokkal szebb, mint amilyen finom. Utána leveleztem egy sort az étteremmel, és rávilágítottak, hogy ez egy átértelmezett saláta, ne várjak túl mély ízeket a dologtól, így aztán már én is kicsit enyhébb szemmel tekintek rá, egy érdekes kísérlet, játék a textúrákkal, a színekkel, picit kevésbé az ízekkel. 

Nagyon sok volt a csöppet unalmas "céklahomokból", ami nem is szárított cékla volt, mint a receptben, hanem céklával színezett puha kenyérmorzsa. A zöldborsózselé zseniális, a répa sós, de amúgy semmi különös, a csíra meg hát csíra. De 2 euróért szívesen játszadozik az ember.

Na, sikerült fancy címet adni (: 

A múltkor egy visszafogott háromfős vacsit tartottunk nálunk, és úgy gondoltam, ideje felhasználni a polentát. Most már nem veszek semmilyen tartós élelmiszert, két héten belül hazamegyek, és szokás szerint fel van halmozva egy csomó kaja... Csak akkor érzem biztonságban magam, ha van otthon minden. De tényleg minden. Ha bármi jut az eszembe, meg tudjam csinálni. 

Nagyon jó kiegészítőnek bizonyult mellé a sütőtökös párolt lilakáposzta. Kell hozzá valami savanykás-édes-szaftos. Erről is írhatnék, de még egy félig vállalható fotó se készült róla sajnos.. Nem túl fotogén szegényke, meg a fények is borzasztóak este a lakásban. A polenta sem az igazi, de már mindenki éhes volt, sietős fotó.

Hozzávalók 3 teknősnek:

őőő... mondjuk 20 dkg kukoricadara
10 dkg kemény, karakteres sajt
kb 5 db nagyobb szárított paradicsom (olajban)
1 nagy ek vaj
só, bors
olívaolaj

Még sosem főztem polentát, ezért fokozatosan adtam hozzá a vizet, magyarul nem tudom megmondani, mennyi kell hozzá. De a fokozatosságból még sosem lett baj. Szóval a polentát valamennyi vízben feltesszük főni, sóval, borssal. Ahogy sűrűsödik, mindig adjunk hozzá még vizet, és szinte folyamatos keverést igényel. Összesen szerintem úgy félóra alatt főtt készre, tejbegríz-állagúra. (Ú, de rég ettem tejbegrízt!) 

Ha készre főtt, a vajat, a lereszelt sajtot és az összedarabolt paradicsomot elkeverem benne, amíg még forró. Én persze még egy kis oregánót is morzsoltam bele, biztos, ami biztos (: 

Az egész masszát egy kivajazott kis tepsibe öntöttem kihűlni egy órára. Kb 2 centi vastag lett, szépen megszilárdult. Még langyos volt, amikor felvágtam, de már teljesen összeállt. Egy kis olívaolajon még megpirítottam, jót tesz neki. 

A káposztával és egy átlagos salátával tálaltam. Magában túl "fujtós" és nehéz étel, de így nagyon fincsi. 

Idő: 40 perc főzés + 1 óra várakozás + 10 perc sütés
Pénz: 400 Ft

Örök családi klasszikus, csak kicsit másképp. Otthon karikákra van vágva, tejjel és rántással készítve, ahol a "fehér rész" teljesen fehér marad, de nekem így kicsit jobban ízlik.
Néha rámjön így külföldön otthoni ízeket főzni, de azért nem viszem túlzásba. Hollandiában minden vasárnap főzeléknapot tartottunk hugival. 

Hozzávalók 2 teknősnek:

4 nagy répa
1 dl tejszín
olaj
só
barnacukor
liszt

A répát lereszelem a nagylyukún, pici olajon pirítom egy-két percig, majd egy kevés sós vízben megpárolom. Mikor már egész puha, hozzáöntöm a tejszínt. Én az édeshez vagyok szokva, úgyhogy még egy kis barnacukrot is szórok rá, majd minimális mennyiségű (kb egy kanál) lisztet keverek el benne, hogy besűrítse. Most croissant-nal és salátával ettem.

Idő: 20 perc
Pénz: 200 Ft

Ahogy imádok egy kis sósat az édesben (pl a Lindt tengeri sós csokiját), úgy nagyon bejön az édes is a sósban (leginkább gyümölcsök). Ez most az utóbbi kategória, de akit meglátok konzerv ananásszal főzni, annak rácsapok a kezére. 
Még egy fotó nélküli fusilli recept. Ilyen idők járnak.

Hozzávalók 2 teknősnek: 

200 g fusilli tészta (nekem teljeskiőrlésű)
1 kis hagyma
1/3 ananász (friss, ugyebár)
6 szál zöldspárga
1 dl tejszín
só, bors, olívaolaj

Jó magyar szokás szerint a hagyma aprításával kezdjük a receptet, bár talán el is hagyható a mártásból. Egy kis olajon megfuttatjuk, közben feltesszük a tésztát főni. Az ananászból néhány ujjnyi vastagságú szeletet szelünk, majd 1-2 centis kockákra daraboljuk. Hasonlóan teszünk a zöldspárgával is, és mindezt hozzáadjuk a piruló hagymához. Egy kis só és bors társaságában, folyamatosan kevergetve sütögetjük a serpenyőnkben. Én - mint mostanában mindenbe - ebbe is szórtam egy kis oreganót, amiről már eleget meséltem az előző posztban, de zöldfűszerek terén hajrá kreativitás. Egy kis friss korianderzöld se lehet rossz vele... Egy perccel a vége előtt felöntjük a tejszínnel, majd az egészet összekeverjük, tádáám. 
És persze kis parmezánforgácsokat elvisel, ha van otthon.

Idő: 20 perc
Pénz: 500 forint (spárgaszezon van és akciós volt az ananász)

Firenzében ettünk Matellyal egy jó kis vörösboros-kolbászos fusillit, és azóta csorog a nyálam, ha csak eszembe jut... Úgyhogy most végre megpróbáltam valami hasonlót, csak persze vegában. Sajna nincs kép, mert a fényképezőgépem töltője Magyarországon nyaral, de azért leírom. 

Hozzávalók 3 teknősnek: 

fusilli (nálam teljes kiőrlésű, kb fél kg)
sütőtök (talán 30 dkg)
1 kaliforniai paprika
1 kisebb hagyma
1-1,5 dl vörösbor (itt rioja)
oregano (csokorban árulják a helyi piacon)
olívaolaj
só, bors
petrezselyem

A hagymát csak úgy nagyvonalúan összedarabolom, kis olíván serpenyőbe tolom. A sütőtököt és a paprikát kb centinyi (uhh, milyen szó) kockákra vágom, mehet a hagyma mellé, só, bors, oregano - egész más ez az itteni, csokorban kapható, mint amit otthon zacskóban megszoktam. Még a színe is más, ez itt kicsit lilás.

Közben megfőzzük a fusillit.

Amikor már egész puhára sültek a zöldségek, felöntöm a borral, pár percig rotyogtatom, majd belekeverem a leszűrt, kész tésztát, és még egy kicsit hagyom a tűzön, kevergetve. Friss petrezselymet aprítok tálaláskor a tetejére - én még egy kis tökmagot is szórtam rá, mint mindenre, és ha lett volna parmezánom, abból is került volna rá, mint Firenzében. Ha nem is lett annyira finom, mint az olasz, kolbászos, azért megállta a helyét. A többiek dicsérték, na.

Idő: 20 perc
Pénz: mondjuk 500 forint

Egy darabig húztam itt az albiban turmixgép nélkül, de pár hete vettem egyet mintegy tíz euróért. Ezt a 2-3 hónapot valószínűleg ki fogja húzni. Azóta napi használatban van, és arra jöttem rá, hogy a banán kakaóval összeturmixolva szinte olyan, mint a csokipuding, csak nincs benne se tej, se tejtermék, valamint hozzáadott cukor és minden nyavalya nélkül puding állaga lesz. Csak banán meg kakaó, csupa egészség, és borzasztó egyszerű. Itt ráadásul a Kanári-szigetekről hozzák a legtöbb banánt, így picit az ökológiai lábnyoma is kisebb - otthon azért ritkán veszek emiatt. Még a kakaóm is fairtrade!
Aztán ezt lehet variálni mindenféle poharas desszertbe, mint ez itt. Banános nyaflaty, mondhatnánk.

Hozzávalók 3 teknősnek: 

3-4 kisebb banán (kicsit puhább, ha lehet)
1-2 ek kakaó 
3 ek lekvár - nálam szeder
3 kivi
csokireszelék
narancs díszítéshez

A banánt a kakaóval egyszerűen leturmixolom, a pohárkák aljára egy réteg lekvárt töltök, rá összedarabolt kivit, erre jön a banános matyi. A tetejére szórhatunk csokireszeléket, a narancs pedig borzasztó jól illik ehhez a csokis dologhoz, legyen jó lédús. Jó kis változat, ha apróra darabolt, édes, lédús narancsot keverünk a banános alaphoz. Alig várom, hogy málnával vagy eperrel vegyítsem... 

Idő: 3 perc
Pénz: mondjuk 200 forint

Tavasz! Tegnap este a tavasz volt a gasztroest témája, ennél a zöldnél pedig nincs jobb, szóval. Télen egyébként már otthon megfőztük ezt hasonlóan, csak kesuval és hígabban, levesnek. Ma ebédre a maradékot sütőben sült, petrezselymes újkrumplival végeztük ki, és hát úúú. Tökéletes pont a mai napsütéses, 25 fokos i-re. 

Hozzávalók 4 teknősnek: 

1 kg zöldborsó (még mirelit...)
1 kis csokor menta
1 marék pirított mandula (vagy kesudió)
1-2 dl tejszín
vaj
só, bors

A borsót kis vízen megpároljuk, elvileg egész kevés idő elég neki, ha jó zsenge. Ha levest szeretnénk, hagyjuk a vizet, sőt, még adhatunk is hozzá, ha sűrű pürét, akkor öntsük le róla. Beledaraboljuk a mentaleveleket, mehet a mandula, só, bors, a tejszínt és a vajat pedig addig adagoljuk hozzá, amíg nem szégyelljük. Minél több vaj, nyilván annál finomabb, de hát annál több zsiradék. Pontos mennyiségek megint nincsenek, kóstolgasd. Egy szelet halhoz is el tudom képzelni, sőt. Aki nagyon igényes szeretne lenni, az átpasszírozhatja egy szűrőn, hogy ne legyen darabos, de nekem így is bejön. 

Idő: 20 perc
Pénz: 500 forint

ami kell: kevesebb, mint 300 gramm kristálycukor, 6 tojás, tasak vaniliáscukor, fél liter tej. 500 huf. egy óra az elkészítés, egy éjszaka a lehűlés.

úgy kezdődött, hogy cukor feléből, négy tojás sárgájából, két tojásból (sárgástúl, fehérestűl), vaniliáscukorból és a tasak vaniliáscukorból masszát kevertünk. roppant egyszerű művelet, tál kell hozzá és kanál. viszont talán a cukorból elég kevesebb is, eléggé édes lett a cucc a végén. szóval elég legközelebb számolni mondjuk neged kilóval. ezzel meg is volt az első rész, jött a karamel. cukor másik felét bödönbe, bödönt főzőlapra nem túl erős lángon és várni. lassan-lassan megolvad, karamelizálódik és ekkor kell sebtibe előkapni a fém bögréket. mert az is kell hozzá, legjobb, ha van belőle legalább 5-6. mi kettővel és egy kisebb lábossal dolgoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy két magasabb és egy terebélyesebb kúpot kaptunk. szóval a karamelt, amíg még forró és folyik belekanalazni a fém akármik aljába, hogy legyen ott egy réteg. itt hamar meg fog kötni, merev cukor lesz, de sebaj.

forraló bödönben maradt maradék folyós-forró cukorba nagyszerű diót, mogyorót dobni és azzal leégetni a nyelved.

 miután karamellel van bélelve a pohárkák alja, mehet rá a tojásos, cukros massza. ezeket be egy tepsibe, és rájuk mi alufóliát raktunk. nem tom, ennek van-e valós szerepe, vagy csak biztonság kedve. tepsibe vizet, úgy hogy kb a víz szintje megeggyezzen a pohárkákon belüli massza szintjével. 180 fokos előmelegített sütőbe, 45 perc-órát sülni. utána ha hideg van kint, ablakban, ha meleg akkor türelemmel az asztalon majd a hűtőben pihen. reggel tányér a bögre szájára és megfordítva ott a csodás крем карамел.

Sajna a fagyiról nincs kép, de olyan kevés a recept a neten, hogy inkább felteszem az enyémet. Ez az egyik kedvenc fagylaltom, de alig kapni valahol... Következő ilyen projekt a répafagyi lesz, évek óta sehol sem láttam.

Hozzávalók:

negyed görögdinnye
3-5 ek porcukor
2-3 ek méz
fél citrom leve
1 dl tejszín

Az egészben a görögdinnyemagozás az egyetlen bonyolult, de aztán csak össze kell turmixolni mindent, és bele a fagyigépbe. Az édességét mindenki szabályozza magának.

Idő: félóra
Pénz: 3-400 ft

Nagymamám két hete lett hetven éves, és több mint húsz embert hívott össze ünnepelni. Rengeteget sütött-főzött, de megkért, hogy segítsek valami vegát az asztalra tenni. Egy remek quiche-t és ezt a salátát készítettem, amit anyukám azóta is emleget.

Hozzávalók egy nagy tálhoz: 

1 csomag zsenge sárgarépa
3-4 alma
néhány marék spenót
1-2 evőkanál szezámmag
1 ek méz
1 ek olívaolaj
1 citrom leve
só, bors

Az almát és a répát vékony szeletekre vágjuk, a spenótot pedig vékony, hosszabb "szálakra". A mézet, olajat, citromlevet egy kis sóval és borssal jól összekeverjük, ráöntjük a salátára, megszórjuk a szezámmaggal. Egyszerű és nagyszerű, hhá.

Idő: 15 perc
Pénz: 300 Ft

Ez nagyon-nagyon jó lett. Egyesíti az eper gyümölcsösségét és a diófagyi remek textúráját, amiért annyira szeretjük. Tényleg. Ezt ki kell próbálni, kész. Nem látszik bene a dió, de ott van. Vajon emlékszem-e még, hogy készült? Megpróbálom. 

Hozzávalók: 

400 g eper
egy nagy marék dió
2 dl tejszín
1 dl tej
15 dkg porcukor

Az epret, a cukrot, a tejet és a diót jó kis botmixerrel összeturmixoljuk. Az otthoni vitte a diót rendesen, de lehet, hogy nem mindegyik képes rá. A koliban lévőben például erősen kételkedem. Külön felverjük a tejszínhabot, hagyhatunk erre is egy kis cukrot. A habot belekeverjük a turmixba, majd rábízzuk az egészet a fagyigépre. A végén daraboltam bele egy kis epret még, de ezek fagyott darabok lettek, legközelebb kihagynám. Inkább tegyünk frisset a tetejére. 
Annyit tudok mondani, hogy NYAMM. Nagyon finom. Imádom a diót benne. 

Idő: 30-40 perc
Pénz: 4-500 forint (nagyságrendileg)

Régóta mocorog a fejben, és nem is a vkf miatt csináltam meg... de mindig jön valami krumplis, azt mindenki szereti, és könnyű elfeledtetni a többiekkel, hogy nincs hús. Elfogyott, úgyhogy talán nem csak nekem jött be...

Hozzávalók 5 teknősnek:

1 kg krumpli
3-4 alma
2 lilahagyma
30 dkg sajt
400 ml tejszín
1 csokor petrezselyem (elhagyható)
szerecsendió
só, bors, vaj

Újkrumplit használtam, így meg sem kellett hámozni. Az almát először elfelejtettem meghámozni, úgyhogy egy rétegben megmaradt a héja, de evéskor szerintem nem volt zavaró, így akár maradhatott volna végig is. A krumplit, az almát, a hagymát minél vékonyabb szeletekre vágjuk. Egy kivajazott tepsibe aztán elkezdjük rakni a rétegeket: krumpli, só, bors, hagyma, alma, szerecsedió, tejszín, kis sajt. Ez úgy háromszor-négyszer tudjuk eljátszani, attól függ, hogy gazdálkodunk a hozzávalókkal. A végén még jócskán tejszín, ide jöhet esetleg egy kis apróra vágott petrezselyem vagy más zölfűszer (kakukkfű?), és a maradék sajt - hagyjunk a végére bőven. Sütőben random hőfokon, fóliával letakarva egy darabig, aztán ha már egész puha (villapróba), fólia nélkül, amíg a sajt meg nem pirul. Én először alacsonyabb hőmérsékleten kezdtem (kb 170-180 fok), és csak később vettem fel, de lehet, hogy ez fölösleges időpocsékolás volt...

Idő: sok... nem tudom, de nem tízperces kaja.
Pénz: kb egy ezres

A Lébárról ódákat tudnék zengeni, ma is isteni paprikáskrumplit ettem náluk, de most csak azért írok, hogy felhívjam a figyelmet valami különlegesre.

Csütörtökön kóspallagi lucernafőzelék burgonyásan áll a menün, és ez még ott is ritkaságszámba mehet, ugyanis eléírták, hogy "kapaszkoggyatok". Félek, hogy el is fogják kapkodni, mire odaérek, meg attól is félek, hogy nem is lesz jó, de azért baromi érdekesen hangzik, szóval én szóltam.

A Lébár mellesleg a Múzeum körúti biobolt mellett található, vega, bio, és szerintem még olcsó is. Fél adag egytálétel 410 forint, fél adag főzelék 300, nekem pedig egy-egy ilyen féladag elég szokott lenni ebédre. Sajnos az édességek drágák, pedig azok is guszták... A napi izgalomadagom, hogy mi lesz épp aznap a menün, tök hihetetlen dolgokat találnak ki. A medvehagymás palacsinta zöldségkrémmel töltve például remek. De nagyszerűek a magyaros kaják, a rakott krumpli, a brassói aprópecsenye (még ha nem is hasonlít az eredetire, és nem a hús miatt), a paprikáskrumpli...