megesett, hogy ősz lett. az az évszak, amikor tömegesen jelennek meg a kápiák a piacon és elkezd terjengeni a sültpaprika szag. a balkánon. jel, hogy itt az idő elkészíteni a piros cuccot, amit aztán annyira kell félteni. nem, mintha drága lenne a paprika 200 alatti kilónkénti ára (paradicsom, répa, padlizsán még annyi se), sokkal inkább a beleadott munka az érték.
felhasznált anyagok:
- 5 kg kapia
- 1,5 paradicsom
- fél kiló répa
- cukor, só, olaj
lehet még padlizsánt vagy valami csípős paprikát (лютеница szó ugye csípőst jelent) bele adni. elsőre jelentős mennyiségnek tűnhet, de google-ben talált első két recept is úgy kezdi, hogy 20 kg paprika, 10 kg paradicsom, 10 kg patlizsán és 15 kg paradicsom, 10 kg paprika, 5 kg patlizsán. ez olyan kaja, amit nem érdemes kis mennyiségben csinálni.
az egész ott kezdődik, hogy a kapiát megsütjük. mi sütőben tettük, mert lusták vagyunk és nem is volt rendes gázplatni. legjobb persze tűz fölé helyezett vaslapon, forgatva, de azért az macera. kész van, ha már a paprikák felületének nagyrésze feketére égett. tálkába dobáltuk, fedővel lefedtük. kicsit hűljön és szottyadjon, mert így a legkönnyebb leszedni a héját. mert ugye le kell szedni a héját, a feketét. a sütés mellett ez a meló jelentős része. sütés mellett bőven van idő megfőzni és apróra kockázni a répát valamint forró vízbe mártani a paradicsomot. ez utóbbi ugyanis ezzel a sokkal egyszerűbb eljárással dobja le a bőrét. paprikáknak is az a sorsa, mint a répának, az apróra kockázás. (képekkel ellentétben asszem jobb nem kicsumázva megsütni. könnyebben lejön a héja, nem szárad annyira ki a belseje, viszont ez is plusz munka, mert nehezebb a megsült, szottyadt paprikát csumázni, mint a frisset.)
sületlenül.
félig megsülve.
mindebből a töméntelen mennyiségű növényből egy nagyobb bödön massza lett. turmixgéppel érdemes rámenni egy kört, hogy ne legyen túl darabos. serpenyőben bő olajon (padlizsán bőségesen szívja magába), sóval, cukorral ellátva összesütöttük.
forrón kis befőttes üvegekbe töltöttük. érdemes dunsztolni, nehogy megromoljon, ha már ennyi munka volt vele. szóval rotyogó forró vízben áztattuk üvegcséket 15-20 percig és csodálatosan sikeresen beszívták a kupakok tetejét.
árban nem vészes a dolog, kapiát 500-ért vettem 5 kilót, így még ha olajból bőven is használtunk, nem léptük át az 1000 forintos anyagárat. gázra annál többet lehet költeni, nameg azt is meg kell említeni, hogy egy öt óra munka az volt vele. az eredmény, 9 kicsi befőttesüveg ljutenica.
hat kicsi a kilenc kicsiből.