Csütörtökön gulyáslevest főzök a népeknek, viszont az itteni kenyerek eléggé nem illenek hozzá. Tippek egy igazi, ropogós héjú, magyar fehérkenyérre? Hozzá kell képzelni, hogy még sosem sütöttem kenyeret, és most negyven embernyit kéne. (Bár az is lehet, hogy lefordítom a receptet, és megkérem a konyhásokat, hátha megcsinálják helyettem.) Dagasztógép van, hatalmas, szóval nem kell dnk-nak lennie.
| A piskótához: 36 tojás 72 dkg cukor 72 dkg liszt (2 cs sütőpor) A csokoládéöntethez: 60 dkg cukor 12 ek kakaó víz A vaníliakrémhez: 12 tojássárgája 30 dkg cukor 2 ek liszt 3 l tej 6 dkg vaj 6 cs vaníliáscukor Plusz: 7 dl sherry 40 dkg darált dió 40 dkg mazsola 40 dkg baracklekvár tejszín |  |
Bejegyzem a magyar vacsora első fogását ezennel, a húslevest. Mindig meglepődnek, hogy én mennyire nem főztem még levest: ez életem második levese. Az első egy hagymaleves volt tavaly. Ahhoz képest szerintem egész jó lett, vagy csak már annyira hiányzott az íze, hogy bármilyen hasonlító dolog megfelelt volna, ki tudja. A mókás része, hogy ezeknél itt viszonylag ismeretlen a levestészta fogalma, legalábbis a magyaros értelemben. Találtunk pici gégecsövet, de tojás nélkülit, azt meg azért ne már. Így végül inkább a tojással készülő garganelli mellett döntöttünk, ami hatalmas ugyan, de egészen csigatészta formájú. Én a tányéromban félbevágtam őket, és úgy már méretre is oké. A tésztaválaszték egyébként elég szegényes itt. És persze gyökeret se árulnak. (És mentát se kapni még az egész nagy boltokban se. Ma este se lesz mojito ): )
Hozzávalók 40 teknősnek:
Egy laza néger srác volt elöl a pultban, aki dánul tudott, angolul viszont bizonyos kulcsszavakat nem, leginkább az étel hozzávalóira gondolok. Hátul meg még talán két srác főzködött. Igazából tök véletlen tértünk be ide, mert azt mondtam, hogy maradhatunk még Christianiában, de akkor menjünk valahova be, mert szétfagyok. Ez volt az első nap, hogy igazán havazott, és hozzá mostanában 3 fok fölé nem megy a hőmérséklet, ami így március végén nem volt kellemes újdonság az eddigi konstans 8 fok után. Beültünk a fafűtéses vaskályha mellé, és kértünk még egy teát is.
A kajaválaszték egész nagy volt. A mi tányérunkra sült zöldségek kerültek (amiben először kóstoltam pasztinákot, és nyamm), tésztasaláta (ami nagyon jó volt, édeskés, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit tettek bele) meg sima tejszínes rakott krumpli, ami egyszerű, de finom. Láttam még avokádósalátát, lencsés salátát, hagyományosnak tűnő lasagne-t (hússal, úgyhogy nem vega konyha), satöbbi. Például egy olyan salátát, ami látszólag reszelt céklából és almából állt, naranccsal a tetején. Na, ilyet a suliban is szoktunk kapni. Biztos dán specialitás. Haha. Persze finom, de most nem akartam ugyanolyat, mint mindig.
A negyed maga megérne egy külön posztot, de itt nem vág témába. A képen a "bejárat" látható, a lakórész egészen más. Igazán élnék itt, még ha turistalátványosság is lett belőle az évek során. Nem ilyennek gondoltam előtte, és bár sosem volt róla negatív képem, de még így is pozitív csalódás ért, mert csak egy nagy foglaltházat képzeltem el, helyette pedig egy nagy erdős terület a vízparton mindenféle, többnyire igényes és egyben kreatív házakkal beépítve. Több mint 800 ember él itt egy nagy kommunában, és bizonyítják, hogy lehet másképp.
Hosszabbat most nincs erőm írni (mozdulni se tudok így vacsora után), csak két képet tennék be a ma este főszereplőjéről: a lazacról. Ez azért nincs szépen körberakva párolt zöldségekkel, mert utánpótlásként érkezett. Kb harminc embernek öt ilyen legalább 2,5-3 kilós filét tettek ki megsütve, valami zöld fűszerrel a tetején. Mellé a krumplin a mártás isteni. Meg persze az egész. Küldenék ám haza, ha lehetne...
Van itt egy szelet hal, spenót (még hogy máshol nincs főzelék... dettó mint nálunk), fűszeres-paradicsomos főttkrumpli, zöld kaliforniai paprika és egy szelet érett camambert-szerű sajt. A sajtokból egyébként elég nagy a választék, és finomak is. Második körben szedtem még egy salátából, amiben rukkola, uborka, sárga kaliforniai paprika, jégsaláta és aszalt vörösáfonya volt, mm. Meg egy rétes-szerű cuccból, amin valami finom mártásban spárga-hús-borsó kombót véltem felfedezni.
