Teknősleves

Még áprilisban kirándultunk Londonban, ahol igyekeztünk viszonylag olcsón minél jobbakat kajálni, természetesen. Ha nem is gasztronómiailag, de összességében szerintem a legjobb a Bonnington Café volt, ami egy eldugott kis hippi étterem Dél-Londonban. Soha az életben nem találunk rá, ha nem ajánlja egy helyi pajtásom. 

Az étterem egy foglaltházból nőtte ki magát, igazából nem is tudom, mennyire legális az egész, én számlára nem nagyon emlékszem, de hát már rég volt, akár lehetett is. Az biztos, hogy alkohol árusítására nincs engedélyük (a briteknél ez nem olyan végtelenül egyszerű), így aztán mindenki hozhatja a saját borát, sörét, italát. Ez igazán baráti, én még Spanyolországból vittem egy jó kis vörös Mencíát, kb 3 euró volt, egy angliai étteremben egy pohárral nem kapunk annyiért. Ráadásul eleve mentalevelekkel tuningolt kancsó víz várt minket az asztalnál, ha valaki nem hozna magával, azért nem marad szomjan.

További érdekesség, hogy minden napra más szakács van beosztva, akik leginkább hobbiból kezdtek el főzni, mindnek más a stílusa, de egyben megegyeznek: vega/vegan, és amennyire lehet, organikus ételeket főznek. Van egy hosszú várólista, láthatóan jó dolog itt főzni. Asztalt kell foglalni, amihez közvetlenül az aznapi szakácsnak kell írni egy e-mailt vagy felhívni telefonon. Mi Ana kezei közé kerültünk, egy portugál csajszi, aki graphic designt tanult, és kilenc éve él Londonban. 

Az árak mindig ugyanazok: előétel és desszert 3-3 font, főétel 7 font, így egy háromfogásos bio-vega vacsiért csupán 13 fontot kell otthagynunk, ami londoni viszonylatban több, mint baráti. A hangulat szuper, az egész nagyon közvetlen, családias és őszinte. 

Előételnek leveseket választottunk, sajnos már nem emlékszem, milyeneket... Főételnek mindketten ugyanazt a marokkói (?) csicseri-ragut, párolt lilakáposztával, bulgurral és kétféle salátával. Ez pont olyan volt, mintha én főztem volna, illetve erősen hasonlított a cornucopiás élményekre. Az est fénypontja a brownie alapú cheesecake málnamártással, nom nom nom. 

Minden fincsi volt, de igazán kiemelkedő csak a desszert. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki Londonba téved, és van a lelkében egy minimális hippiség, legalább a vegaság elviselésére. Ebédre és vacsorára is alkalmas. 

Az előző tökös tészta inspirálójaként már megemlítettem a Cornucopiát, de most egy külön posztot szeretnék neki szentelni.

Elizabeth barátnőmmel a farmon éltünk együtt egy hónapig, így tudtam, hogy megbízhatok az ízlésében. Rá is kattantam rögtön a vega-organik étteremre, amit ajánlott, és szerencsére pitének se volt ellenére a 13 eurós menü hallatán sem. Dublinban ez egyébként nem drága, csak mi még mindig Magyarországon kerestük meg a pénzünket. Írországban 8 euró valamennyi a minimálbér óránként. Nálunk talán 350 forint?

Szóval a Cornucopia. Még akkor nyitottak a Wicklow streeten, ami a legtrendibb Grafton streetről nyílik, amikor utóbbin még egy mezei pék is meg tudta fizetni a bérleti díjat. 1986-ban. Wholefood shopból fokozatosan alakult ki az étterem. Kifőzde típusú, tálcával kéred a pultnál, de a választék nem éppen kifőzdére jellemző. Van napi két leves, 10 saláta és talán 8 főétel. A főételhez automatikusan jár két adag saláta, így lesz egy hatalmas tányér ételünk 12-13 euróért. Ízelítő a menüből a honlapjukról (nem fordítanám le):

• Moroccan chickpea tagine served with a lemon and coriander couscous
• Polenta bake layered with roast Mediterranean vegetables topped with basil pesto
• Butternut squash and two cheese cannelloni cooked in a sage cream
• Quiche of the day: mushroom, leek and smoked cheese/Blue cheese, walnut and spinach
• Broccoli, lentil and sweet potato sambar (Sri Lankan curry) served with organic brown rice
• Roasted polenta topped with roast pumpkin, fennel and sweet peppers and an almond pesto
• Winter vegetable & green lentil pie with a smoked cheese & spring onion mash
• Roasted Mediterranean vegetable, goats cheese & tomato fondue tart

  

Pite az előző posztban leutánzott tésztát kérte (csak épp isteni finom volt) fokhagymás krumplisalátával és görög salátával. Én spanyol csicseriakármit barna rizzsel, salátának egy cikóriás körtesalátát és egy szicíliai krumplisalátát.

A hangulat nagyon közvetlen volt, a dolgozók pedig láthatóan odavannak a helyért. Én is tudnék lelkesedni érte, szó se róla. Mikor ilyeneket eszek, érzem, hogy minden falattal egészségesebb leszek, és közben iszonyú finom. A farmon is ezt imádtam... A bio jelzőt pedig már nem is merem használni, mert Magyarországon valami ezoterikus hókuszpókuszt képzelnek mögé, az angol organic meg wholefood viszont nagyon tetszik... Szóval kéne nekünk egy ilyen organikus egészétel étterem (:

Ja, és reggelizni is lehet náluk, az is nagyon gusztának tűnik, és nagyszerű desszerteket is csinálnak, de ezeket nem próbáltuk. Megvettem viszont a most megjelent gyönyörű szakácskönyvüket, amiről a következő posztban fogok írni lelkesen.