Megtöröm ezt a csöndet, írok kicsit Galíciáról.
Már két hónapja vagyok itt Erasmuson, és annyit eszünk, hogy az utóbbi pár napban már léböjtkúrát tartottam - amit tíz perce törtem meg egy főtt krumplival.
Az ittlét elején volt rögtön egy gasztrofesztivál a városban, aminek köszönhetően rengeteg új helyet végigjártunk, kialakult egy evős társaság, és végigkóstoltunk talán tízféle nagyon extra tapaszt, mindet az alkalomra készítették direkt. Erről majd külön poszt.
Aztán elindítottunk egy facebook-csoportot, ahol kb hetente hirdetünk valamilyen főzős alkalmat, általában valamilyen téma köré építve. Nagyon népszerű, egy-egy kajálásra 10-20 ember is összejön. Bulizás helyett mi eszünk. Jellemző. Majd erről is külön.
Muszáj mesélnem kicsit a helyi különlegességekről, a csodálatos piacról, a tengeri cuccokról, a tapaszkultúráról meg az ilyesmiről.
Most pedig beteszek egy képet ízelítőnek:
Ez egy tapasz volt, "Zamburiñas a Mariñeira", azaz kagyló, ami állítólag valamilyen hagyományos mód újraértelmezett verziójában érkezett elénk, apró, pirított sonkadarabkák biztosan voltak benne, és valamilyen isteni hab vette körül az egészet, tetejébe akármilyen ostya tűzve. Iszonyú finom. 2 euró két darab. Nekem ez volt a kedvencem azon a héten.
a kagylókat 3-4 perc alatt megfőztem kis citromlével ízesített kevés forró vízben (ha igazi kagylóból csinálom, akkor nagyon-nagyon kevés víz kell, szinte csak gőzben is megfőnek a kagylók, és csak azt szabad megenni, amelyik kinyílik!). a főzővizet eltettem.