Teknősleves

Megtöröm ezt a csöndet, írok kicsit Galíciáról. 

Már két hónapja vagyok itt Erasmuson, és annyit eszünk, hogy az utóbbi pár napban már léböjtkúrát tartottam - amit tíz perce törtem meg egy főtt krumplival. 

Az ittlét elején volt rögtön egy gasztrofesztivál a városban, aminek köszönhetően rengeteg új helyet végigjártunk, kialakult egy evős társaság, és végigkóstoltunk talán tízféle nagyon extra tapaszt, mindet az alkalomra készítették direkt. Erről majd külön poszt. 

Aztán elindítottunk egy facebook-csoportot, ahol kb hetente hirdetünk valamilyen főzős alkalmat, általában valamilyen téma köré építve. Nagyon népszerű, egy-egy kajálásra 10-20 ember is összejön. Bulizás helyett mi eszünk. Jellemző. Majd erről is külön. 

Muszáj mesélnem kicsit a helyi különlegességekről, a csodálatos piacról, a tengeri cuccokról, a tapaszkultúráról meg az ilyesmiről. 

Most pedig beteszek egy képet ízelítőnek:  

Ez egy tapasz volt, "Zamburiñas a Mariñeira", azaz kagyló, ami állítólag valamilyen hagyományos mód újraértelmezett verziójában érkezett elénk, apró, pirított sonkadarabkák biztosan voltak benne, és valamilyen isteni hab vette körül az egészet, tetejébe akármilyen ostya tűzve. Iszonyú finom. 2 euró két darab. Nekem ez volt a kedvencem azon a héten. 

Ismét a koliban töltöttem egy hetet, és egy könnyed (muhaha) tortillát dobtunk össze valamikor nagyon későn este. A tortilla egyszerűnek tűnő étel, pedig nem az. És semmiképpen sem gyors.

Hozzávalók 4 nem túl éhes teknősnek:
1 kg krumpli
10 tojás
1 hagyma
olaj

A krumplit meghámozva kicsi, vékony szeletkékre kell vágni. Mondjuk mint egy nagy babszem. A hagymát felvagdossuk, nem kell nagyon apróra. Aztán serpenyő és annyi olaj, hogy ellepje. Ha milliomosok lennénk, és nem egyetemisták, akkor mi is olívaolajat használnánk, mint a spanyolok. Puhára kell sütni, a ropogóshoz úgyse lesz türelmünk. Közben ugye felvertük a tojást unaloműzésként, tettünk bele sót, miegymást. Én most friss majorannát is.
Na itt jön a baszakodós rész: a krumplit kiszedjük, kiöntjük alóla az olajat (trükkösek egyszerűen csak leöntik róla az olajat), visszatesszük a krumplit, ráöntjük a tojást. Innentől kezdve pedig szurkolni, hogy a teteje is nagyjából megszilárduljon (teljesen nem fog), és az alja se égjen le. Kavargatni nem szabad. Ha már csak alig folyik, fogunk egy nagy tányért, ráborítjuk a tortillát, és megfordítva tesszük vissza a serpenyőbe. Ezt a részt mindig pitére hagyom, roppant hálátlan feladat, de ő élvezi. Az aljának már nem kell nagyon sok idő, és aztán csak ki kell tottyantani, négyfelé vágni.
Úgy finom, ha elég sós. A variációk száma végtelen. Egyik legszebb salamancai emlékeim közé tartozik a sonkás tortilla, sajtkrémmel bevonva. A kávézó nevére sajnos nem emlékszem, de egy köpésre van a Colegio de España nyelviskolától, úgyhogy minden délben oda jártunk. 1,40 volt egy tapas plusz egy kávé vagy tea, ami elég baráti.

Pénz: 400 forint
Idő: pfff... egy óra?