Na, csak idejutok végre.
Váltottunk nagyjából negyven e-mailt. Kiosztottak a többiek sokszáz szórólapot. Eljött a nagy nap, persze hívtuk egymást Vernyákkal, ti is késtek, mi is késünk. A Bosnyákról. Aztán mégis odaértünk, és elkezdtünk zöldséget venni. Például tíz kiló krumplit. Aztán rájöttünk, hogy rendes emberek vannak itt, és elkezdtük a dumát, hogy "hajléktalanoknak főzünk, ételosztás, ha lenne valami kidobandó zöldség-gyümölcs..." És persze többször adtak nem kidobandót, nagyon édes nénik és bácsik voltak. Utána kinyitottuk a csak-zöldségnek kukát, és találtunk benne pár kiló nyomott barackot, meg hatalmas csokor petrezselymet. Tanulság: legközelebb először kinyitjuk a kukát, aztán megkérdezzük az eladókat, aztán megvesszük, ami még hiányzik. Az eredményt alig bírtuk hazavinni.
Megvizsgálva, mink van, két étel mellett döntöttünk: krumplis lecsó és zöldségleves. Sajnos ez pont ilyen sorrendben készült el, de azért annyira nem volt gáz. Tök sokan pucoltunk, iszonyat sok volt a zöldség. Hatra hirdettük meg, és majdnem sikerült is hatra leérni a lecsóval. A Borárosra. Ancsi szerzett műanyag asztalt, valahonnan kaptunk evőeszközöket, és a hajléktalanok jöttek. Tök jó érzés volt. Páran még visszamentünk a zöldséglevesért. Egész vicces egy hatalmas bödön étellel végiggurulni a Ráday utcán trendi kiállításmegnyitón ingyen bort iszogató sznobok előtt.
Kábé 3000 forintot kellett összedobnunk nyolcunknak, és ennek a fele a kenyérre ment, szóval legközelebb le kéne pacsizni valami pékkel. És inkább szombatra szervezünk, amikor a piacokon sok a maradék. Dávid szerint kéthetente is akár.
Meglepő dolgok: a várthoz képest alig hallottam olyat, hogy "azér egy jó kis körömpörkölt jobb lenne". A legnagyobb paraszt egy aktivista volt, aki nem csinált semmit, de enni és pofázni tudott. Nem is értem, miért jött. Aztán voltak még olyan arcok, akik nem igazán szorultak rá az ingyen kajára. Ezek közt akadt olyan, aki tök jófej volt, és nagyon érdekelte az esemény. És akadt másmilyen is, de nem veszem el a további kedvünket. A többség azért nagyon jófej, a maga módján legalább. Minimum 30-40 ember lakott jól.
Mikor már minden elfogyott, mi meg pakolásztunk, azért odajött két rendőr (és innentől Dávid blogját idézem):
- Meddig tart ez még, uraim?
- Most pakolunk. (Amit nem vettek észre???)
- És ők is magukhoz tartoznak? (Mutat három hajléktalan srácra.)
- Igen
- Akkor ők is indulnak, ugye? Szuper.
