Kisvárosban gasztróskodni nem egyszerű. Hazaértünk Dániából, holnap ballag a húg, és fogadjuk a 15-20 rokont, többnyire hidegtállal. Anyu felel a húsokért, én a többiért. El is terveztem szépen a menüsort, kicsit olaszos - még ez is túl egzotikus lesz a töltöttkáposztáig merészkedő, egyébként meg borzasztóan kritikus rokonoknak.
Szárított paradicsomot találtam egyetlen boltban - egy kis delikáteszben, ami jövő hétig zárva van. Puff.
Kerestem friss bazsalikomot is. A Tescóban van thai és görög változat is, csak épp hagyományos nincs. Nekem meg az kell, nagy levelek. Találtam a Plusban, két cseréppel is, csakhogy szét voltak rohadva, egy ép levéllel sem rendelkeztek.
Olyat, hogy kecskesajt, parmezán vagy rikotta, végképp sehol.
Szóval egyszerű különlegesnek lenni Budapesten (már ha ezeket a dolgokat különlegesnek nevezzük, én nem szeretném...), mert ott a csarnok, az Ázsia, a Culinaris (ahol még sosem voltam btw), de itt nem ám a lilakrumpli hiánycikk néhanapján. Hozzá kell tennem, hogy a Lidlben azért a keresgélés közben mangó chutney-ra akadtam, de az csak valami ázsiai hétnek volt köszönhető. Valami érthetetlen oknál fogva pedig a Tescóban kimért szirenét is árulnak. (És 8 féle trappistát. Az kell a magyarnak.)
Azért gyűlölöm a hipermarketeket, mert semmivel sincs nagyobb választék, mint a sarki abc-ben, csak épp többet raknak ki egy termékből, illetve több márkát forgalmaznak ugyanabból. Lehet, hogy ki van rakva 15 féle rizs, de ezekből 14 csak a hagyományos A meg B rizs, és esetleg megbújik valahol egy barna, de az is az Uncle Bens, kevéssé finom. De egy nyamvadt rizottórizsért, neadjisten vadrizsért ki kell menni a városból, egészen Pestig. Pedig van itt 50 ezer emberre Tesco, Interspar, Lidl, Aldi, Plus, Penny...