Teknősleves

Igazából nem tudom, miért ne írhatnánk rikottát... Ideje lenne magyarosítani.
Múlt héten nagyon olcsón vettem egy fél kilót belőle a csarnokban, és ma jár le, úgyhogy gyorsan fel kellett használnom valamire. Még így is megvan a fele, de hátha nem lesz baja holnapig... Az ihletadó Moha és Sáfrány blogja volt, de az itthoni hozzávalókra igazítottam.

Az időzítés nem az erősségem, de most egész jól ment. Összekevertem a ricottalepénykékhez a masszát: a rikottát (na, már így jön a kezemre... akkor marad is így), a tojást, valamennyi reszelt parmezánt, a lisztet és a sót-borsot, plusz még belereszeltem egy pár dekányit egy darab száradó pireneusi sajtból. Ez kész is volt, pihent. Meghámoztam a krumplit és a hagymát, mindent négyfelé vágtam. Olívaolajjal meglocsolt tepsibe tettem a krumplikat, tetejére még egy kevés a szárított házi fűszerkeverékből, de nem olyan sok, mint mikor csak magát a krumplit vacsorázzuk - akkor nagyon bőven szoktam. 200 fokon be a sütőbe, ennek kell vagy 40 perc. 20 perc múlva teszem mellé a feldarabolt lilahagymákat. Közben zöldséghámozóval vékony szelet répákat faragtam, rá egy marék rukkola, ecet, olaj, parmezán. Elkezdtem kisütni a lepénykéket olívaolajas serpenyőben. El kell találni, hogy megsüljön a belseje is, de ne legyen sötét kívül, mert annak nem jó az íze. Ez nagyjából egyszerre lesz kész a sütős dolgokkal, mindent kiszedek egy nagy tálra a répa-rukkola köré. A hagyma lett a tál legfényesebb csillaga, nyamm-nyamm. A frissen sült, zöldfűszeres bucikért köszi az 508-nak és a Plus-nak, nagyon jól illett az egészhez.