Ismét a koliban töltöttem egy hetet, és egy könnyed (muhaha) tortillát dobtunk össze valamikor nagyon későn este. A tortilla egyszerűnek tűnő étel, pedig nem az. És semmiképpen sem gyors.
Hozzávalók 4 nem túl éhes teknősnek:
1 kg krumpli
10 tojás
1 hagyma
olaj
A krumplit meghámozva kicsi, vékony szeletkékre kell vágni. Mondjuk mint egy nagy babszem. A hagymát felvagdossuk, nem kell nagyon apróra. Aztán serpenyő és annyi olaj, hogy ellepje. Ha milliomosok lennénk, és nem egyetemisták, akkor mi is olívaolajat használnánk, mint a spanyolok. Puhára kell sütni, a ropogóshoz úgyse lesz türelmünk. Közben ugye felvertük a tojást unaloműzésként, tettünk bele sót, miegymást. Én most friss majorannát is.
Na itt jön a baszakodós rész: a krumplit kiszedjük, kiöntjük alóla az olajat (trükkösek egyszerűen csak leöntik róla az olajat), visszatesszük a krumplit, ráöntjük a tojást. Innentől kezdve pedig szurkolni, hogy a teteje is nagyjából megszilárduljon (teljesen nem fog), és az alja se égjen le. Kavargatni nem szabad. Ha már csak alig folyik, fogunk egy nagy tányért, ráborítjuk a tortillát, és megfordítva tesszük vissza a serpenyőbe. Ezt a részt mindig pitére hagyom, roppant hálátlan feladat, de ő élvezi. Az aljának már nem kell nagyon sok idő, és aztán csak ki kell tottyantani, négyfelé vágni.
Úgy finom, ha elég sós. A variációk száma végtelen. Egyik legszebb salamancai emlékeim közé tartozik a sonkás tortilla, sajtkrémmel bevonva. A kávézó nevére sajnos nem emlékszem, de egy köpésre van a Colegio de España nyelviskolától, úgyhogy minden délben oda jártunk. 1,40 volt egy tapas plusz egy kávé vagy tea, ami elég baráti.
Pénz: 400 forint
Idő: pfff... egy óra?
