Tulajdonképpen mindent megmagyaráz, hogy a menü apu 70. születésnapjára készült. Lazac, mert éccsanyám nem volt otthon és olyankor lehet halat sütni, prósza pedig azért, mert apunak ez volt a kedvenc süteménye gyerekkorában, a háború után. Ez utóbbinak nem volt olyan egyszerű levadászni a receptjét, de végül sikerült és meglepődve konstatáltam, hogy elég sok minden kell bele a háború utáni éhínséghez képest... Apu azt mondta, hogy csak egy dologra emlékszik, hogy nagyon édes volt a süti. Hát ez az egy dolog biztosan nem stimmelt ebben a receptben, úgyhogy sokkal több cukor vagy egy nagy adag lekvár feltétlen kell hozzá.
Sült lazac
Hozzávalók:
60dkg lazac
kapor
citrom
olívaolaj
só,citrombors ,cukor
A Nagy Csarnok aljában lehet friss lazacot venni, ott szereztem be a fejenként 20dkg halacskát. Egy finn ismerősöm tippje szerint nem szabad a lazacot megmosni, mert akkor elveszti a zamatát, úgyhogy csak kiszedtem a nagyobb szálkákat és már huppant is a tálba. Mellé kapor, a lazac tetejére olívaolaj, só, citrombors és a titikos összetevő: egy kis cukor óvatosan rászórva. Érdemes figyelni rá, hogy kicsivel több cukrot kell rakni a vastagabb részelre. Mehet is a sütőbe és kb. 20 perc alatt kész. Tálalás előtt öntöttem még rá olívaolajat és meglocsoltam egy kis citromlével. Krumplipüré került mellé.
Kukorica prósza
Hozzávalók:
25 dkg kukoricadara
1/2 liter tej
3 tojás
1-1,5 pohár kefír
5 dkg cukor (ennyi volt az eredeti receptben, de szerintem lehet többet is belerakni)
1/2 csomag sütőpor
A kukoricadarát a tejjel leforrázzuk, majd legalább egy órán át állni hagyjuk, hogy minél jobban megszívja magát. Később hozzákeverjük a többi hozzávalót és egy kapcsos tortaformába (vagy egy kisebb tepsibe) öntjük (elég híg keverék lesz!) és előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Nekem elég gyorsan kész lett, kb. 35 perc alatt. Ha valaki úgy jár, mint én, hogy ki is szárítja egy picit, akkor tejjel lehet utülag locsolgatni, amitől finom puha és omlós lesz.
