A vkf okán mondjuk ráfogjuk, hogy vizicsiga :) alakú svéd (van aki szerint norvég, dán, finn, de nekem svéd) sütemény, vagy legalábbis Svédországban az összes aluljárós-újságosnál lehet kapni, annyira, hogy a legnagyobb ilyen újságoshálózatnak, a Pressbyran-nak (kb. mint nálunk a Relay, csak nagyobb snack-választékkal) maga a Kanelbullar a jelképe. Sok magyar foodblogon lehet találni egyébként nagyon hasonló kelttésztás fahéjas-csiga recepteket (pl. itt is és itt is), de én ugye anno érzelmi okokból (rövidebb svédországi tartózkodás után rámtörő nosztalgiarohamban) direkt svéd fahéjas csigára keresve ezt a receptet találtam meg, és szoktam megsütni. (Most a blog kedvéért rendesen lejegyzeteltem, hogy melyik űrmérték kábé hány dekának felelt meg.) A szoktam az egy darabig biztos múlt idő, mert a dagasztókaros-robotgép motorja kissé megfáradt ebbe az akcióba.
Ezeket használtam fel:
20 dkg vaj
0,5 l tej
80 dkg liszt + kb. 10 dkg a gyúráshoz
190 g cukor + 1 ek az élesztő felfuttatásához
2 (v. másfél) zacskó élesztő
0,5 tk só
1 nagy ek őrölt kardamom (ez nagyon fontos)*
0,5 tk őrölt gyömbér (ez nem nagyon fontos)
1 vaníliás cukor
2 ek őrölt fahéj
1 tojás
1 fél zacskó Hagel-cukor (vagy más nagyszemű cukor, vagy kisebbre tört kockacukor darabkák)
papírkapszlik
Testhőmérsékletűre langyítottam a tejet, hozzáadtam a 2 csomag élesztőt és egy evőkanál cukrot, aztán 5 percig néztem, ahogy fejlődget. Ezután egy nagy tálban összekevertem a létrejött trutyit a sóval, a liszttel, 11 dkg cukorral, a kardamommal, 10 dkg vajjal. Még valahogy belecsúszott egy vaníliás cukor és egy pici gyömbér, nem is tudom hogyan. Aztán nekiálltam dagasztani (két kis kezemmel is csináltam már ilyet, tehát nem lehetetlen, de valójában mégis inkább fárasztó és gusztustalan) a robotgéppel. Közepes fokozaton csináltam, de így is nagyon szorítani kellett a gépet is meg a tálat, hogy ne pörögjön le az asztalról, a tészta is eléggé hajlamos volt "kitérni" a robotgép karja elől, ami ezen a fokozaton is küzdelmes hangokat adott ki magából. Szóval megszenvedtük a dolgot. Kábé negyed óra után lett egy nagyon-nagyon ruganyos és masszív kábé-gömböm, ekkor viszont tényleg leégett a motor, úgyhogy egy nagyon picit még kézzel nyomkodni kellett. Ruhával letakartam és a radiátor mellé raktam fél órára, ami alatt szépen kétszeresére dagadt a buci. Mikróban egy picit meglágyítottam 10 deka vajat, hozzászórtam 8 deka cukrot és a fahéjat, összekevertem. A buciból kinyomtam a levegőt, majd 4 kisebb bucira szakítottam, és egyenként lisztezett deszkán kisodortam őket 3-4 mm vastagságú téglalap alakúra, tisztességesen megkentem a fahéjas cukorral és feltekertem. 1,5-2 centis darabokra vágtam a hengert és a vágott oldalukkal lefelé (ill. felfelé) papírkapszlikra ültettem őket. (Nem muszáj, de jobb.) Ezután egy kis logisztikás jött, mert így egyszerre kicsit sokan lettek. Szóval a csigákat tepsikbe (meg minden fellelhető egyéb edénybe) némi távolságra egymástól elhelyeztem (ahol ez nem sikerült ott ugye felfelé kezdtek el kelni a kis rohadékok), letakargattam és kis székekre állítva a radiátor mellé raktam, újabb fél órára. 220°C-ra előmelegítettem a sütőt. Amikor megint duplájukra másztak a csigák, akkor bekentem a tetejüket felvert tojással (1 db az egészhez elég volt) és megszórtam nagyszemű cukorral. Az én sütőmben (most kábé le is buktattam magam, hogy nem is a kollégium villanytűzhelyén szoktam sütni-főzni) 15-20 perc alatt lett szép barna (gázsütőben inkább a felső részen kell sütni, mert az alja a lecsorgó dzsúzok miatt amúgyis hajlamos odakapni), viszont 3 menetben készültek végül el, hogy legyen helyük tovább növekedni, de igazából még ez is kevés volt, mert némelyik azért kapott egy szöget a sarokban, amerre már nem tudott nőni.
Egyébként olyan 8 cm átmérőjűre dagadták ki magukat. 54-en lettek (beleértve azért a kis gnómokat is, akik mondjuk a henger széléről lettek levágva, úgyhogy nem csavarodnak olyan szépen), és egész hamar elfogytak.
Nem egy nagy intelligenciát és komoly precizitást igénylő süti (egy mérleg vagy legalább egy mérőpohár persze jól jöhet), de nagyon finom és tápláló (főleg még langyosan kávéhoz reggelre szuper, de ez most este volt) viszont ebben a mennyiségben kicsit időigényes (durván 3 óra), tehát elég sansztalan (márcsak dagasztó hiányában is) hogy a közeljövőben fogok még ezzel vagizni. [Höhö de egyébként persze mindenkinek nagyon ajánlom az elkészítését!!!!]
Ára: kb. 800 HUF
Ezeket használtam fel:
20 dkg vaj
0,5 l tej
80 dkg liszt + kb. 10 dkg a gyúráshoz
190 g cukor + 1 ek az élesztő felfuttatásához
2 (v. másfél) zacskó élesztő
0,5 tk só
1 nagy ek őrölt kardamom (ez nagyon fontos)*
0,5 tk őrölt gyömbér (ez nem nagyon fontos)
1 vaníliás cukor
2 ek őrölt fahéj
1 tojás
1 fél zacskó Hagel-cukor (vagy más nagyszemű cukor, vagy kisebbre tört kockacukor darabkák)
papírkapszlik
Testhőmérsékletűre langyítottam a tejet, hozzáadtam a 2 csomag élesztőt és egy evőkanál cukrot, aztán 5 percig néztem, ahogy fejlődget. Ezután egy nagy tálban összekevertem a létrejött trutyit a sóval, a liszttel, 11 dkg cukorral, a kardamommal, 10 dkg vajjal. Még valahogy belecsúszott egy vaníliás cukor és egy pici gyömbér, nem is tudom hogyan. Aztán nekiálltam dagasztani (két kis kezemmel is csináltam már ilyet, tehát nem lehetetlen, de valójában mégis inkább fárasztó és gusztustalan) a robotgéppel. Közepes fokozaton csináltam, de így is nagyon szorítani kellett a gépet is meg a tálat, hogy ne pörögjön le az asztalról, a tészta is eléggé hajlamos volt "kitérni" a robotgép karja elől, ami ezen a fokozaton is küzdelmes hangokat adott ki magából. Szóval megszenvedtük a dolgot. Kábé negyed óra után lett egy nagyon-nagyon ruganyos és masszív kábé-gömböm, ekkor viszont tényleg leégett a motor, úgyhogy egy nagyon picit még kézzel nyomkodni kellett. Ruhával letakartam és a radiátor mellé raktam fél órára, ami alatt szépen kétszeresére dagadt a buci. Mikróban egy picit meglágyítottam 10 deka vajat, hozzászórtam 8 deka cukrot és a fahéjat, összekevertem. A buciból kinyomtam a levegőt, majd 4 kisebb bucira szakítottam, és egyenként lisztezett deszkán kisodortam őket 3-4 mm vastagságú téglalap alakúra, tisztességesen megkentem a fahéjas cukorral és feltekertem. 1,5-2 centis darabokra vágtam a hengert és a vágott oldalukkal lefelé (ill. felfelé) papírkapszlikra ültettem őket. (Nem muszáj, de jobb.) Ezután egy kis logisztikás jött, mert így egyszerre kicsit sokan lettek. Szóval a csigákat tepsikbe (meg minden fellelhető egyéb edénybe) némi távolságra egymástól elhelyeztem (ahol ez nem sikerült ott ugye felfelé kezdtek el kelni a kis rohadékok), letakargattam és kis székekre állítva a radiátor mellé raktam, újabb fél órára. 220°C-ra előmelegítettem a sütőt. Amikor megint duplájukra másztak a csigák, akkor bekentem a tetejüket felvert tojással (1 db az egészhez elég volt) és megszórtam nagyszemű cukorral. Az én sütőmben (most kábé le is buktattam magam, hogy nem is a kollégium villanytűzhelyén szoktam sütni-főzni) 15-20 perc alatt lett szép barna (gázsütőben inkább a felső részen kell sütni, mert az alja a lecsorgó dzsúzok miatt amúgyis hajlamos odakapni), viszont 3 menetben készültek végül el, hogy legyen helyük tovább növekedni, de igazából még ez is kevés volt, mert némelyik azért kapott egy szöget a sarokban, amerre már nem tudott nőni.
Egyébként olyan 8 cm átmérőjűre dagadták ki magukat. 54-en lettek (beleértve azért a kis gnómokat is, akik mondjuk a henger széléről lettek levágva, úgyhogy nem csavarodnak olyan szépen), és egész hamar elfogytak.
Nem egy nagy intelligenciát és komoly precizitást igénylő süti (egy mérleg vagy legalább egy mérőpohár persze jól jöhet), de nagyon finom és tápláló (főleg még langyosan kávéhoz reggelre szuper, de ez most este volt) viszont ebben a mennyiségben kicsit időigényes (durván 3 óra), tehát elég sansztalan (márcsak dagasztó hiányában is) hogy a közeljövőben fogok még ezzel vagizni. [Höhö de egyébként persze mindenkinek nagyon ajánlom az elkészítését!!!!]
Ára: kb. 800 HUF
*= Fény utcai piac is játszik az Ázsián kívül
