Teknősleves

Sajnos nem készült fénykép, mert annál hamarabb elfogyott. Nem túl különleges, de pont így még nem ettük soha. Nem volt kakaónk, ki kellett találni helyette valamit.

3 teknősnek:
fél liter tej
4 púpozott evőkanál gríz (búzadara)
2 banán
méz
fahéj
cukor
vaj

Teljesen hagyományos módon főzzünk tejbegrízt: a tej 2/3-át felforraljuk pici cukorral és a grízzel (meg egy csipet só sem árt, hogy ne legyen "sóédes", ahogy anyu szokta mondani), és mikor már üvegesek lesznek a megdagadt grízszemek, hozzáöntjük a maradék tejet, és addig főzzük, amíg megfelelő sűrűségű nem lesz. A legvégén egy evőkanálnyi vajat is olvasztunk bele, hogy jó krémes legyen. Folyamatosan kell kevergetni - ebben persze sosem hiszünk eléggé mindaddig, amíg jól oda nem kozmál. Mindig csomós lesz vagy odaég - rossz esetben mindkettő egyszerre. Most csomós nem lett (:
Levesszük a tűzről, vékony karikákra vágott banánt tolunk bele, mézet - mennyiség attól függ, mennyi cukorral kezdtünk - és fahéjat, melegen finom. Hát ez ilyen bonyolult étel elsejére, lencse nélkül.

Idő: 20 perc
Pénz: nemtom, 3-400 forint?

4-5 teknősnek köret mondjuk:
fél kiló (fagyasztott) garnéla (tökéletes a legkisebb fajta is)
2-4 nagy vöröshagyma
1-3 nagy répa
2-3 tojás
pár gerezd fokhagyma
liszt
só, bors
olaj sütéshez

Elég nagyjából adatokat írtam, de ez azért van, mert lehet változtatni az arányokat. Az a lényeg, hogy a halmok egyben maradjanak.



Idő: 1 óra
Pénz: min. 1200 forint

Ezt gyártottam karácsony utolsó napján. Az csirke receptje Jamie Olivertől van, a Jamie vacsorái című könyvből, a krumplipüré pedig chiliésvanilia. Minkettőben kisebb módosításokat eszközöltem, az utóbbiban csak annyit, hoghy kihagytam belőle a rukkolát mert nem volt itthon:) (ezért ezt nem is írom le, csak linkelem).
Édesszájúaknak kitűnő kombináció.



Hozzávalók:
4 csiremellfilé
1 kukoricakonzerv (eredeti: 2 cső kukorica)
1 fehérbabkonzerv leszűrve
2 banán
só, bors
1 nagy pohár fehérbor
3 dl habtejszín

A kukoricát beleszórjuk a tepsibe, és a fehérbab felét egészben, felét pürésre nyomkodva. Az eredeti úgy szól, hogy az egész csirkemellekre kis zsebeket vág, és abba teszi a banánt, ezt fekteti a kukoricára meg a babra. Mivel nekem kisebb darabokba volt vágva a csirke, ezért felkarikáztam a banánt, raktam egy sort a sózott, borsozott husi alá meg fölé is. Ráöntöm a bort és a tejszínt, és bedobom a sütőbe, addig, amíg a csirke meg nem sül, tádáá.
(az eredeti még 50g vajat kis golyókra osztva rászór, vékony szelet füstölt szalonnát is  helyez a tejetére és friss mentaleveleket)

4 teknősnek min.
idő: 15 perc előkészület, 40-50 perc a sütőben
pénz: 500 HUF/fej

A lencse a nagy kedvencem, lencselevesnek és lencsefőzeléknek is, de sok más étel van, ami ugyanolyan egyszerű és mégjobban kihozza az ízét. Amelyik a legjobban bevált, a Dal fedőnevű, a mindmegettéről van, uh csak idemásolom a receptet. (és joghurttal tényleg nyami)

Hozzávalók: 30 dkg lencse 2 fej vöröshagyma 3 gerezd fokhagyma 1 teáskanál őrölt gyömbér 1 teáskanál őrölt kömény 1 teáskanál currypor 1 evőkanál olaj

Elkészítés: A vöröshagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a fokhagymát finomra zúzzuk. Egy kisebb edényben felforrósítunk egy evőkanál olajat, majd rádobjuk a fokhagyma és a hagyma felét, és gyenge tűzön kb. 10 perc alatt aranybarnára pirítjuk. Közben egy másik edénybe öntünk 8 dl vizet, beleszórjuk a lencsét, hozzáadjuk a maradék hagymát, fokhagymát és a fűszereket. Felforraljuk, majd fedő alatt, mérsékelt lángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük. Ha már megpuhult, kivesszük a felét, krémesre turmixoljuk, majd visszakeverjük a tálban maradt lencséhez. Hozzáadjuk a pirított hagymát is, és az egészet kb. 5 perc alatt összefőzzük. Indiában friss petrezselyemzölddel vagy mentalevéllel kevert joghurttal és paradicsomkockákkal tálalják.

Míg a kollégiumban mindig lehetett találni valami mások által készített finom ennivalót, addig ez a kolin kívüli világba kitaszíttatván már nem feltétlenül igaz. Életem első húsételét tehát a kolis karácsonyi vacsora másnapján otthon készítettem el.
Ezek voltak benne:
- 2 pár közepes méretű filézett csirkemell: összesen 76 deka volt
Ebből lett 10 felcsavart csomag.

- egy zacskó aszalt szilva - az enyémben 12 darab volt, de lehetett volna több is, 20-nak jobban örültem volna - a csomagolás mérete megtévesztő volt
- 2 csomag zöldhagyma (mondjuk 10 db - én csak egy csomaggal vettem, és feleznem kellett őket)
- szeletelt mandula (elég nagy csomagban találtam csak, de lehet használni belőle sokat, amúgy is úgy a legjobb)
- baconszeletek (10 db)
- egy kevés liszt
- őrölt koriander, ha van

A kencéhez:
- egy evőkanál virágméz
- egy evőkanál cukor
- egy evőkanál dijoni mustár
- 15g olvasztott vaj
- őrölt feketebors, érzéssel


Letisztítjuk a húst (ezt nem én csináltam, hehe), és vékony szeletekre vágjuk. Ehhez nem árt egy nagyon éles kés. Olyan vékonyságúra kellene szelni, hogy ha belepakolunk dolgokat, akkor is fel lehessen csavarni, nyilván ha vastag a szelet, akkor csak jóindulattal lehet csavarásnak nevezni az erőlködős félbehajtást... Nekem újdonság volt, hogy a filézett csirkemellben is megbújhatnak csontok (szemetek!). A macska nagyra értékelte a levágott kis darab zsírokat meg húscafatokat.
Minden szelet húsba teszünk 2 aszaltszilvát, egy zöldhagymát (nyilván a hosszú zöld vége nem kell, mehet salátába), és némi mandulát: én 3 ujjal belemarkoltam a stócba aztán szórtam (hm, ez az ún. "csipetnyi"???), de mehetett volna több is. Az egész környéket nyugodtan el lehet árasztani mandulával, ha van. Ezután felcsavarjuk, körbetekerjük egy szelet baconnal és összetűzzük hústűvel (vagy fogpiszkálóval, ami van). Ezután kicsit megforgatjuk lisztben, de tényleg csak kicsit... elvileg ropogósabb lesz tőle. Aztán jól megszórjuk korianderrel, mert a koriander az finom. A húst csak picit sóztam, bízván a bacon sósságában.

Megültük az évi hagyományos kolis karácsonyt, és az volt a felvetés, hogy idén ne a szokásos egy vájling mákosguba legyen, hanem valami más. Sőt, valami mások.

A vállakozó kedvűek  főztek egy rakás mindent:
* Tabulé (tabouleh, tabbouleh, tabouli, kinek hogy tetszik)
* Halkrém és gombakrém frissen sütött francia kenyérrel
* Főtt sonka mézes káposztával
* Háromhúsos egytál
* Török vöröslencseleves
* Rákos zöldséges párnák
* Mákos guba (azért nem maradhatott ki:))
* Csokis-káposztás torta
* Rugelach
* LOL mézeskalácsok
(a képen az édességek nem szerepelnek)

A karácsonyi menü ételeiről  bejegyzések SOON ON TEKNŐSLEVES!

Szülinapi tortát általában nem csinálunk olyan hozzávalóból, amit a megajándékozott nem kedvel, ugye? Na hát mi ezt benéztük, és kuszkuszos tortát kapott Jucusmester. Csak el kell olvasni a kommenteket a gesztenyés csirkénél, hogy megtudjátok, hogy nem szereti. Mi is olvastuk, de akkor már kitaláltuk ezt a remek tortát, és be is vásároltam hozzá. Azt reméltem azonban, hogy az íztelenség, ami a fő problémája a kuszkusszal, most nem lesz feltűnő.

Szó szerint követtem Fűszeres Eszter receptjét, úgyhogy csak bemásolom ide:

Hozzávalók a „tésztához”:
1 bögre kuszkusz
2 tojás
5 dkg vaj
1 ek méz
1 csipet só
Forró víz
A kuszkuszt leöntöttem a forró vízzel, sóztam, hozzákevertem a mézet, és a vajat, majd 20 percig lefedve pihentettem. Mikor megpuhult, hozzákevertem a tojásokat.

Hozzávalók a túrókrémhez:
50 dkg tehéntúró áttörve
1 doboz Philadelphia sajtkrém
2 tojás
1 nagy narancs héja
3 ek méz

A krémet összekevertem, majd egy tortaforma aljára sütőpapírt fektettem. Erre simítottam a kuszkusz felét, majd a túrókrémet. A tetejére a maradék kuszkuszt tettem. 200C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt sütöttem meg. Mikor kihűlt a tetejét megszórtam dióval, és a narancs levéből, illetve mézből kevert szirupot öntöttem a felszeletelt tortára. Maga a torta egyáltalán nem édes, mindenképpen kell hozzá a szirup, de így az édességét már mindenki maga szabályozhatja.

Idő: 1 óra
Pénz: nem mondom meg (-;

Házi kenyér, házi tészta - ezek azok a dolgok, amik számomra mindig elég misztikusak voltak. A héten viszont vettem egy csomag durumlisztet, és most megszületett az elhatározás: tésztát fogok gyúrni. Próbáltam útmutatót találni (továbbra is túlmisztifikálva a dolgot), de a Nélkülözhetetlen tésztás könyvben és Dolce vitánál is csak tojásos verziót találtam, márpedig én úgy tudom, az igazi olasz pasta durumliszt és víz, semmi más. Aztán inkább mentem a fejem után, és még abban sem voltam biztos, milyen forma lesz a végén. Közben kialakult bennem a töltött tészta gondolata, ami a szegényes itthoni készleteknek köszönhetően kicsit meredek ízt kapott. A végeredményt nem nevezném az év ételének, kicsit túl sós lett - asszem a főzővíztől. De rossz se lett, és mindenképpen meg szeretném örökíteni az első saját készítésű tésztámat.

2 teknősnek:
25 dkg durumliszt
15 dkg márványsajt
1 tojás
10 dkg szárított füge
200 ml tejszín

Kiöntöm a lisztet egy halomba az asztalra, a közepébe mélyedést csinálok, és megpróbálom abba beleönteni a langyos vizet. Először persze kifolyt és végig az asztalon, de másodjára sikerült. Mennyiséget nem tudok írni, "amennyit felvesz", először mondjuk 1 decit, aztán ha ettől nem áll össze a kezdeti gyúrogatással, akkor még öntögetek hozzá keveset. Még egy kicsi sót is szórok rá, aztán 10-15 percig gyúrom. A dolgot mindenki úgy állította be, hogy le fog szakadni a karom, pláne durumliszttel, de nem volt vészes.
Ha már meguntam a gyúrást, négyfelé vágom a bucit, és letakarom konyharuhával azt, amit nem használok. Minden részt nyújtófával jó vékonyra nyújtok, aztán halmokat rakok két lapra olyan távolságra, hogy még legyen szélük a ravioliknak. Most a halmok márványsajtkockákat jelentettek, néhányra pedig diós briesajtból tettem. Mindkettővel jó volt, de a márvány nyert. A halmok környékét megkentem felvert tojással, és ezekre a lapokra ráhelyeztem a félretett lapokat. Lenyomkodtam a halmok között a tésztát, és paráztam, hogy szét fog jönni főzéskor. Szétvágtam, bár nem tankönyvszerűen, hanem praktikusan. Két adagban csináltam, és amíg a másodikat raktam össze, az elsőt betettem a hűtőbe, ott készült a kép. A mi hűtőnk nem ilyen üres, de ez a konyhai közös, amiben nem merünk hagyni semmit.
Amíg a raviolikat kifőztük lobogó vízben, addig elkészítettük a szószt: a tejszínbe beledaraboltam a szárított fügét, aztán pite kavargatta a tűzön. A tészta nagyon hamar kész van, öt percen belül, mivel friss. Ráöntöttem a szószt és kész is. Legközelebb vigyázni a sóval, egyébként oké lett. Maga a tészta pedig hatalmas sikerélmény, jöhet máskor is.

idő: 1 óra
pénz: 700 forint

A mai ebéd szinte teljes mértékben Szardíniára emlékezett, ahol októberben jártunk. Van itt ez a gyönyörű színű tészta (7-8 különböző szín van benne, csupa természetes színezékkel), trecce dell'orto a fajtája. Nem hallottam még róla, így rákerestem a treccére képek között, és csak egy tésztásat találtam, az viszont látszólag ugyanez a gyártmány. Szóval lehet, hogy valami egyediről van szó (: Ehhez képest nem volt olyan drága, mint a kézi gyártású tészták Olaszországban, kábé a duplája volt egy normál zacskó tésztának. Szardíniáról hoztuk még a szárított paradicsomot (0,99 euró üvegje!) és a parmezánt, amit a tésztára tettünk, és csak a tonhal jött a Plus-ból. Másra nem is volt szükség, így ezt is fel lehet tenni az egyszerű kaják polcára.





2 teknősnek:
fél csomag tészta (250 g)
1 doboz aprított tonhal (180 g)
4 db szárított paradicsom
parmezán

Tésztát kifőzzük szokásos módon (aki nem tudja, hogy kell tésztát főzni, az ne olvasson gasztroblogot), kicsit al dentére (keményre) hagyjuk, de nem nagyon, mert én úgy nem szeretem (:
A halról lecsöpögtetjük az olajat, szintúgy a paradicsomról, de azt még fel is daraboljuk mondjuk 1 centis kockákra. Mindezt összekeverjük a tésztával, reszelünk rá parmezánt, aztán megesszük. Nagyszerű volt.

Idő: 20 perc
Pénz: nehéz megsaccolni az olasz cuccok miatt, de itthon beszerezve őket legalább 6-800 forint, a hozzávalók minősége szerint. Például szóljon az, aki tud szárított paradicsomot 250 forintért egy üveggel. Ilyen tésztát meg hát sose találunk 200 forintért, meg többért is nehezen.

Azért peti, mert megkérdeztem a pitét, hogy hívná az előbb evett kaját, és azt mondta, hogy petinek.
Továbbra is tart a levelestészta-szezon, és még mindig a plus-osat használom. Ezúttal nem csomagokat hajtottam, hanem petiket.

2-3 teknősnek:
1 csomag levelestészta (450 g)
1 körte
10 dkg márványsajt

Ez most annyira egyszerű volt, hogy még csak nem is vajaztunk semmit, csak négyzeteket vágtunk a tésztából (plus-os lapokat félbe, így lesz 12), közepükre pár szeletke körte, széléből peremet hajtottunk lefolyás ellen (odanyomkodtuk a szélét saját magához), tetejére márványsajt, be a sütőbe 220 fokon, amíg ilyen sült színe nem lesz. Nagyon finom lett, és remélem, minden hozzávaló érthető mindenki számára. Már csak azon kéne dolgozni, hogy még több töltelék kerüljön rá anélkül, hogy lefolyna, mert hát az az izgi benne.

idő: 20-30 perc
pénz: 500 forint

Ezt a recipét igazából Chilitől loptuk jucusmester és pite (muhoebec) bloggerkollégákkal (és mellesleg kedvenc emberekkel), de néhány dolgot kifelejtettünk vagy kihagytunk, úgyhogy a biztonság kedvéért leírom. Az éjféli vacsora oka az volt, hogy túléltem két borzalmasan nehéz napot, és végre volt időm csarnokba menni és főzni. Na és az ilyen ünnepi étkezésen megengedheti magának az ember a gesztenyét és a birsalmát (500 forint kilója...). A gesztenyét egyébként a világ legjobb dolgai közé sorolom, úgyhogy engem bármikor meg lehet lepni bármilyen gesztenyés finomsággal.

3 teknősnek:
egy csirkemell (na igen, Chili combozott, de nekünk ez volt itthon. így is jó.)
egy birsalma
20 gesztenye (mert ebből legalább 5 romlott, haha)
1 fej hagyma
só, bors
őrölt szegfűbors
curry (kurkuma helyett)
+ 1 bögre bulgur

Hagymát apróra daraboltuk, olívaolajon pároltuk. Közben feldarabolódott a husi meg a birsalma, és elkezdődött a gesztenyepucolás, ami az egész legmacerásabb része volt. Ha már jó a hagyma, beledobjuk a husit is sóval, borssal. Itt talán jöhetett volna a curry is, de én elfelejtettem, úgyhogy majd később. Ha már viszonylag átsült a hús (mindenhol fehér), akkor felöntjük vízzel (3-4 dl), na most ment bele a curry és a szegfűbors. Szegfűszeg nem volt itthon. Beledobáltuk a genyéket és a kockára vágott birset, a krumpli csak akkor jutott eszembe, amikor már meg is ettük az egészet. Fedő alatt jó 40 percig főztük alacsony hőfokon, majd összeforraltuk fedő nélkül, ahogy Chili is írta. Köretként bulgur a szokásos módon: amíg a husi készül, emezt beáztatjuk forró sós vízbe, azt ennyi. Jó fincsi lett, édeskés meg minden. Nyami.

idő: 1-1,5 óra
pénz: 1000 forint

Szóval a bigos az egy lengyel étek. Citrombors fedőnevű szerzőtársunk pedig lengyel szakos, ezért kitaláltuk a szobatársaival, hogy összerittyentünk neki egy kis bigost a szülinapjára.

A nem kevés hozzávaló:

• 1,5 kg savanyú káposzta
• 1,5 kg édes káposzta (ez lehet olyan, mint a savanyú változat, csak édesben, illetve egész fej is)
  
• 1 kg marhalábszár
• 50 dkg füstölt tarja
  
• 25 dkg kolozsvári szalonna
• 25 dkg csiperkegomba
• 1-2 fej hagyma
• szárított erdei gomba
• vörösbor
• őrölt bors
• babérlevél
• aszalt szilva
• majoránna
• paradicsompüré
• méz
• borókabogyó

A hagymát felvágod, megpirítod olajon, aztán rárakod a savanyú káposztát, amit előzőleg átöblítettél vízzel és kifacsartad. Neki kell kb 45 percig főni.
Egy másik edényben megpirítod a marha kockára vágott lábszárát. Ha megpirult, hozzáadod a fűszereket, a beáztatott erdei gombát, az édes káposztát (ha egybe volt, akkor legyalulva), és a kockára vágott füstölt tarját. A füstölt hús elég sós, úgyhogy csak kicsit kell sózni. 15 percig főzöd így.
Ezután mehet bele az aszalt szilva, a kockára vágott kolozsvári szalonna és a csiperke. Így még 25 percig főzöd.
A 25 perc után beleöntöd a savanyú káposztát és jól meglocsolod vörösborral. Én kb fél üveggel öntöttem bele.
90 percig rotyogtasd így.
A másfél óra után mézzel és paradicsompürével ízesítsd; mi ezt egy kis üveg méz (250 g) harmadával és 3 kis doboz paradicsompürével tettük meg.

Előkészületekkel együtt kb 4 óráig tartott a folyamat (ha egy kicsit jobban racionalizálod, mint mi tettük, akkor szerintem 2-3 óra alatt is megvan...), szóval ez tényleg nem egy rántotta, de nagyon megérte szerintem: 10 éhes teknős repetázott belőle vígan. Ha jól emékszem kb 5000 pénzt kellett a hozzávalók beszerzésére költeni.

Ez hamar kiderülne magától is, de most elmondom: nagy halrajongó vagyok. Igyekszem minden héten venni frisset a csarnokban, tengeres országokban pedig kötelező kör a halpiac, és onnan hazavinni valamit a szállásra megsütni. Legtöbbször a makréla mellett döntök, mert pofátlanul olcsó (külföldön), 2-3 euró kilója, és szerintem isteni a húsa, sőt még szálka sincs benne túl sok. Itthon 1400 forint egy kiló, ami vetekszik a marhafelsállal és a pulykamellel, de még így is ez a legolcsóbb tengeri hal frissen.
A héten valami újat szerettem volna kipróbálni, és esetleg édesvízit. Velük bátortalanabb voltam eddig, csak pisztrángot sütöttem egyszer. Otthonról egyébként nem sok halkultúrát szedhettem magamra, halászlén és rántott halon túl sosem jutottunk. Persze a legtöbb magyar családban hasonló a helyzet, legalábbis ha megnézzük a halfogyasztási adatokat...


A halastól kértem tehát tanácsot: valami olcsót, amit jó tejszínesen elkészíteni. Az amúrt javasolta, 1200/kg, filézve. Én még abban se voltam 100%-osan biztos, hogy édesvízi, de roppant jól nézett ki a húsa, úgyhogy vettem kb 80 dekát. Ennek a felét készítettem el aztán egy póréhagymás-tejszínes mártással, a köretnek szánt krumplipürét pedig egy kis beleturmixolt naranccsal próbáltam feldobni. A narancsot nem éreztem rajta, a krumpli viszont valami furcsa fajta lehetett, mert olyan fényesre sikerült, mint az ikeában - amiről eddig úgy gondoltam, csak porból lehet ilyen végeredmény. Ez azonban nem feltétlenül pozitívum, én lágyan, de jó "lisztesen" szeretem, persze nem liszt hozzáadására gondolok, hanem arra a finom szemcsésségre.

2 teknősnek:

40-50 dkg amúr filé
2 dl tejszín
1/2 póréhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek liszt
fűszerek

A halat két egyforma szeletre vágtam, a bőrét rajta hagytam, de jól megmostam. Sóztam, borsoztam, bekentem fokhagymával. A tejszínt felraktam a tűzre, fűszereztem (ezúttal házi fűszerkeverékkel, sóval, borssal, pici fokhagymával, icipici curry-vel a színért), egy idő után beledobtam a karikára vágott pórét meg egy pici lisztet, amit nem szívesen használok, de nem tudtam mással sűríteni a szószt. A házi fűszerkeveréket azért nem részletezem, mert nem tudom, mi van benne, nagymamámtól kaptam, aki az otthoni piacon vette. Medvehagyma dominál, az biztos, csupa szárított zöldség egyébként, és fantasztikus illata van.
Közben olívaolajon mindkét oldalán pirosra sütöttem a halat - elég vastag szelet volt, úgyhogy kellett neki idő, hogy átsüljön teljesen.
Zsombor kérdése jogos: a hal szerintem király volt, a püré volt kicsit felejtős. A halas nem hazudott, valóban nincs sok szálka az amúrban, és azokat is nagyon könnyű megtalálni és kiszedni, mert vastagok és nagyok. Az is pluszpont, hogy nem olyan zsíros, mint amilyennek hinné az ember.

Idő: 40 perc
Pénz: 800 forint

Mostanában rákattantam a levelestésztára. Az a nagyszerű benne, hogy bármivel lehet kombinálni. Kis háromszögcsomagokat szoktam belőle hajtani, a belsejét meg megtöltöm azzal, amit találok. Szóval ennek is a sokoldalúság az erénye (:

2 nagyon éhes teknősnek bőven elég egy adag.

Hozzávalók:
1 csomag levelestészta minden adaghoz (450 g, Plus)
vaj

Tonhalas csomag

1 tonhalkonzerv (185 g, Plus)
1/2 kukoricakonzerv
1 lilahagyma
pár szem olívabogyó

Gombás, paradicsomos, camembert-es csomag

1/2 üveg szeletelt gomba
1 nagy paradicsom
pár szem olívabogyó
1/2 guriga camembert

Mangós-camembert-es csomag

mangó chutney
1/2 guriga camembert



Idő: 30 perc
Pénz: 400-600 Ft/12 "csomag"

Kollégiumi gasztronómia? Ez az oximoron iskolapéldája lehetne.
Létezik azonban egy koliszint, ahol azért mocskos a konyha, mert használják. Mi használjuk. Vannak közös edényeink és eszközeink benne. Nincs ugyan két egyforma tányér vagy villa, és azok is a nagymamák kiselejtezett készleteiből jöttek, úgyhogy nagy erőfeszítés lesz trendi fotókat csinálni, de talán nem is akarunk. Nincs karamellizálópisztolyunk és mérlegünk se, de fűszerdobozunk és saját kefírtenyészetünk az van, és házi majonézt keverünk. Na persze nálunk is megfordul a rántotta, a mirelitpizza és a melegszendvics (melegszendvicshegyek), mint minden rendes koliban, de készül padlizsánkrém, guacamole, máglyarakás, flódni, krémlevesek, meg egy csomó érdekesség. Egymásnak főzünk, létezik a szobavacsi intézménye, sőt "menza" is.
Mert koliban is lehet jót enni.

Megint valami, ami dobáljuk össze a környékünkön fellelhető alaktrészeket* típusú kollégiumi kajának indult, aztán valami meglepően finom lett belőle. A névvel bajban vagyok: lehet salátának hidegen enni, meg melegen egytálételszerűségnek, és vajon inkább a rizs dominál benne, netán a csirke vagy a salátajelleg? A keleties meg egy jól hangzó jelző a szójaszósz és a bambusz miatt. úgy tűnik, ennek a cuccnak a sokoldalúság az erénye:)

































3 teknősnek:
1 bögre rizs
2 répa
1/2 kiló csirkemell
250g bambuszrügy (konzerv az ázsia boltból)
curry
1/2 fejessaláta
1/4 póréhagyma
szójaszósz

Tekintve, hogy ez sem valami hiper-gourmand étel, mennyiségeket csak úgy viszonyításilag, valószínűleg nem ront rajta, ha csak úgy érzéssel pakolgatjuk bele a dolgokat:)
A rizst megfőzzük a karikára vágott répával, miközben a kockára vágott csirkét olajban megpirítom, félúton belerakom a bambuszt is, jön rá só és curry meg egy pici szójaszósz. A salátaleveleket kisebb darabokra tépkedem, bele a picire vágott póréhegyma, szójaszósz ízlés szerint. A zöldségekre öntöm a rizst és a husit, összekeverem, ekkor pedig voila:)

Idő: 40perc
Pénz: 1200Ft

*hogy gyakorta nem teljesen olyan ételalkatrészek hevernek a környezetemben mint a legtöbb kollégistának az talán más lapra tartozik;)