Teknősleves

 Mi sem melengeti fel jobban a szívet egy hideg, esős napon, mint egy elképesztően pink színű céklaleves...

Hozzávalók (4 teknős részére):

2 közepes méretű nyers cékla (itt kicsi gumókat lehet kapni, abból lehet 3-4, otthon vagy egy nagy gumó, vagy kettő közepes)
1 közepes méretű burgonya
1,2 l víz
2 húsleveskocka
3 ek olíva- vagy sima napraforgóolaj
1 közepes fej hagyma
só, bors, citromlé, cukor
2 dl joghurt
rozmaring vagy bazsalikom

Elkészítése:

A céklát megpucoltam és apró kockákra felvágtam. A felaprított hagymán és olajon megpároltam a céklát kb 10 percig. Aztán felöntöttemm a vízzel, beletettem a leveskockákat és a megpucolt, kockákra vágott burgonyát. Addig főztem, amíg a krumpli meg nem puhult. Mikor kész lett, levettem a tűzről, kivettem egy kis levet és összekevertem a 2dl joghurttal (erre azért volt szükség, hogy a joghurt ne csomósodjon össze a levesben). Aztán visszaöntöttem a joghurtos-leveses levet és botmixerrel pürésítettem az egészet. Sót, borsot és egy fél citromlevet adtam hozzá. Végül friss rozmaringgal és bazsalikommal fűszereztem. 
 

Az eredeti receptért köszönet a Chili & Vaniliának!

Ez a poszt az ócska utazóson is megjelent, ahol további írásokat is találtok a kubai túráról pitétől.

Nem tudtam megtagadni önmagamat, és az engem egyik legjobban érdeklő dolog volt az utazás előtt: az ételek. Gondoltam, hogy nem lesz annyira más, de azért egy kevés egzotikumra számítottam. Ami furcsa, hogy többnyire borzalmas volt, most mégis nagyon szívesen megennék mondjuk egy ottani "pizzát"... Vagy a következő képen látható 50 forintos sült banán - véreshurka nyársat...

A sok borzalom előtt elmondom a legjobb dolgot: kókusztejes hal Baracoában. Valami fehér dologra számítottam én is, de piros volt, vagy inkább narancssárga. Nem megy nekem sajnos az ízek boncolgatása, de tippre paradicsomszósztól volt ilyen. Kicsit csípős, nagyon ízes.

Felső kategóriát nem próbáltunk ugyan, de a legaljától a tisztes középig ettünk végig szinte mindenféle helyet, és a minőség szinte mindenhol egyforma volt: alacsony. (A lenti kép egy sonkás pizzát ábrázol.)

Kezdjük ott, hogy kétféle pénznem van: a peso a helyieknek, a konvertibilis peso ("dollár") a turistáknak - persze mindkettő használhatja mindkét pénznemet. Pesóban minden olcsó, dollárban minden drága. Általában megvan, hogy a hely melyik kategóriába tartozik, de a pesós helyek turisták láttán hajlamosak dollárossá változni.

A nem állami helyek általában borzasztó drágák, ezért ilyen étteremben (ún. paladar) nem is nagyon voltunk.

Az állami étterem kétféle lehet: Az egyik: pesóért, hiperolcsón borzalmas kiszolgálás, gyenge kaja, semmi hangulat, ráadásul kritikán alul tátong egy szakadék, na onnan integet a higiénia. Például ezeken a helyeken többnyire 2-300 forintból lehet vacsorázni itallal együtt, cserébe elfelejtik kihozni a társaság egy részének a kaját, az étel hideg, köret alig van és szánalmas, csótányok rohangálnak a lábunk között. Azért a pincérek itt is csokornyakkendőt hordanak persze, az utolsó szakadt helyen is elegáns egyenruha, az kell.

A másik: dollárért, drágán, gyenge kiszolgálás, gyenge kaja, néha tűrhető hangulat (ez alatt azt értem, hogy esetleg nem neonfénnyel van megvilágítva egy szocmenza-jellegű fehér terem), néha akár még higiénikus is. Itt ugyan nem felejtik el, hogy az ötödik tányért is kihozzák, de nem nagyon sikerül a kívánt köretet rendelni, a pincér folyamatosan turházik, négyféle ételből kettő értékelhető, de nem érezhető akkora különbség, mint az árakon: egy-egy fogás 2000 forint körül van, ami mindenképpen tízszerese a pesósnak. De itt legalább tiszta volt a mosdó, még papírt is tettek ki! A dolláros hely sem garancia a lehúzható vécére.

Éttermekbe azért viszonylag ritkán jártunk, többnyire utcai standoknál ettünk. A leggyakoribb a "pizza" (kelttészta többnyire sajttal, jó esetben még egy kis paradicsomszósszal is) 50 forintért, vagy a szendvics ugyanennyiért. Legtöbbször egy fél disznót szeletelgetnek egész nap és töltenek zsömlékbe. Kedvencünk volt a rántottás zsömle (20 ft) és a krokett (fenti képen, 5-10 ft, paradicsomot mi hoztuk hozzá). Egyszer megkérdeztük, mi van a krokettban, erre a bácsi megkérdezte a nénit, "te, mi is van a krokettban?", mire a néni azt mondta, hogy "hát hús, meg ugye ilyen dolgok". Én egyszer találtam benne egy zöld műanyag szálat, Kata csak a csontdarabig jutott.

Kubában az volt a jó, hogy az utca bármikor tartogatott meglepetést. Bár a fent említett kaják voltak a leggyakoribbak, mindig jöhetett valami új, amit még nem ettünk. Édes vagy sós frissen sült fánkok, sütemények, gyümölcslevek.

Ciego de Ávilában találtunk egy (állami) helyet, ami kifejezetten gyümölcsökre szakosodott. 10 forintért ihattunk friss gyümölcslevet (guayava, mangó, paradicsom, narancs...), 7 forint volt három minibanán, 10 körül az ananászszelet.

folyt. köv.

Ezt egy nagyon kicsi, szép receptkönyvből szedtem, és az ötlet szerintem jó, de néhány változtatást mindenképpen eszközölnék... úgyhogy itt a módosított változat.

Kell hozzá (2 személyre):

csirkemell filézve - kb 60 deka, ami mondjuk kb négy 15 dekás darab

1 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál méz

1 evőkanál frissen vágott kakukkfű (muhaha, nyilván csak szárított állapotban találtam)

1 zöldcitrom ("magyarul" lime), nagy (vagy két kicsi)

1 gerezd fokhagyma, összenyomva, vagy hogy hívják ezt

bors

só

köretnek krumplipüré meg valami párolt zöldség - esetemben brokkoli <3

Elvileg a dolog borzasztóan egyszerű: egy tálban összekutyulni az olivaolajat, mézet, kakukkfüvet, fokhagymát és a lime lereszelt héját és a levét, majd ezt rákenni a csirkére, amit elhelyeztünk egy laposabb tepsiben (nekem jénaiban volt, a tetejében meg az aljában is). Aztán borsot rá, meg sót, aztán 190 fokon sütni 35-40 percig és voilá.

De. Nálam a sütőre (ősrégi Karancs) semmiféle indikáció nincs a hőmérsékletet illetően, van kisebb láng, meg kicsit nagyobb láng, meg még annál is nagyobb láng. A tapasztalatokból kiindulva olyan kis-közepes lángon kell(ett volna) csinálni.

Továbbá. Az első tíz percben nem árt alufóliával lefedni a tálat, aztán utána leszedni.

És még. A hús mellé tegyünk egy kis vizet, valaminek kell ottan párolognia, hogy jó legyen (meg főleg puha).

És végül. Szerintem érdemes a mézes gennyet nem mind rátenni az elején, hanem legalább kétfelé választani, és közben még egyszer megkenni.

Szerintem ha mindezt így csináltam volna, jóval kevésbé (1) lett volna száraz (2) égett volna oda a mézes genyó a jénai aljához (feledhetetlen sikálós percek utána). Csak azt gondoltam, hogy ha a könyv nem ír ilyeneket, biztos nem kell. Hát de.

A végeredmény így is nagyon jó lett, azt hiszem, és még csorogtattunk rá egy kis lime-ot elkészülte után is, mmh. Íme a kép.

Fehérbort mellé, persze.

Pénz: a csirke, fokhagyma, só, bors meg a krumpli ismert, fél kiló brokkoli 450 körül, lime olyan 75 darabja kb, a méz az jó drága, de utána lehet használni mézeskenyérre <3, olivaolaj szintén jó drága, de csak egy evőkanál kell belőle - összességében nem tudom, de igazából nem a világ legolcsóbb kajája. De megéri. :)

Receptre már nem emlékszem, de arra se, hogy miből készült. Talán karfiol? De a képpel most összefutottam, és ha már van... Valami külföldi lánykák is ettek belőle, az még rémlik.

Most kedden pedig eldöntöttem, hogy a vizsgámat pizzával fogom ünnepelni. Itt se közölnék receptet, mert másoktól loptam - készült három Jamie Oliver módra, három teljes kiőrlésű. Szerintem nem volt lényegesen bénább az utóbbi, a fiúk kis fanyalgás után azért ugyanúgy megették. És persze mindegyiket más feltéttel szórtuk meg, ez az itthoni sütés nagy előnye. Első alkalom, hogy pizzát sütök (: 

A mai vizsgámról persze már inkább ne beszéljünk...

Ez is még a karácsonyi menük kategóriájába tartozik, és úgy kezdődött, hogy szombat késő délután elindultam húst szerezni. Hentes nyilván sehol, Tesco túl messze, aztán végül a Deákon a Smatch nyitva volt, és volt benne előre csomagolt méregdrága csirkemell.

Egy pillanatra álljunk meg, és gondolkozzunk el azon, hogy hogyan bánnak a csirkékkel levágás (elektromos vízbe való lógatás) előtt. A Tyrannosaurus Rex mai legközelebbi rokona (köszi Linda) jutott talán a legsanyarúbb sorsra az ember keze és étvágya által. Mérjük fel a vegetaranizmussal járó kellemetlenségeket. Kérjünk bocsánatot a csirkéktől, akiknek a melle rajtad keresztül fogja segíteni a rendszer fenntartását.

Végül vegyük meg a csirkemellet. (Én csak abban tudok reménykedni, hogy hamarosan megjelennek a polcokon a "boldog" csirkék - hiszen boldog tojások már vannak - és akkor a megrögzött húsevők is lelkifurdalás nélkül ehetik... hát nem tudom. Jaj.)

Na akkor hozzávalók 2 személyre:

Fél kiló - hatvan deka csirkemell

Egy zacskó sós chips

Egy-két tojás

Kis liszt

Só, bors

Rizs

Olaj a sütéshez

Valami zöldség, saláta, vagy ketchup az egészségtelenebbet szeretők kedvéért

A dolog lényege, hogy a csirkemellet bepanírozzuk, de kicsit másképp: először lisztbe forgatva, aztán tojás, majd: összetört chips, prézli helyett. Ezt úgy érdemes, hogy kiöntjük a chipses zacskó felét egy tálba, és a maradékot a zacskóban összetörjük. A tálban levő részt meg főzés közben meg lehet enni, ez nagyon kiváló és szép dolog.

Aztán panírozás után kisütjük. Ez mind.

Jöhet hozzá só, bors, rizs, saláta.

A képen sülés közben láthatóak. A konyha azóta kicsit tisztább, ha valaki aggódna a foltok láttán. Kicsit broáf, tudom.

Lehet szórakozni azzal, hogy nem sós chipset használunk, hanem ízesítettet. A sütés során a csirke beszívja az ízfokozót, és végül olyan, mintha pácoltuk volna (shortcut).

Nyamm.

Ez lett a marokkói cucc körete. Másnap készült egy második adag, amihez már narancs és mandula nem volt, viszont földimogyoró és aszalt szilva igen, és ez utóbbi rendkívül feldobta. Azért most az eredetit írom le először, bár talán tényleg jobb a szilvás változat.

Hozzávalók:

bulgur (1-2 bögre)
2 narancs
100 g szeletelt mandula
1 ek olívaolaj
só, bors

Nem tudok pontos mennyiséget a bulgurra, de nem is kell. A mandulát a sütőben megpirítjuk. Egy fazékban a bulgurt összekeverjük az olajjal és sóval-borssal, majd felöntjük forrásban lévő vízzel. Kábé annyi ml vízzel, mint ahány gramm a búzatöret. Illetve annyi bögre vízzel, ahány bögre búzatöret. Kicsit összekeverem villával, majd befedem, és hagyom is így, néha keverek rajta egyet. Nem kell a tűzön lennie! 10-20 perc alatt megpuhul, és elvileg elissza a vizet. Ha még nagyon kemény, és már nincs víz alatta, akkor öntök hozzá még forró vizet. Na, ha kész, akkor a két narancs kifacsart levét ráöntöm, mehet a húsa is vele nyugodtan. Belekeverem a mandulát és ennyi. Most jó hosszan írtam le a bengák kedvéért, de tényleg ez a legegyszerűbb köret, ami létezik, csak forróvíz rá és kész. Mint egy Knorr leves. (blöe)

Az alternatív változatnál ugyanígy készítem a bulgurt, csak mogyorót pirítok serpenyőben, és negyedelt aszalt szilvát keverek még hozzá. Ha van, menta is jöhet. Fincsimi.

Idő: 20 perc
Pénz: 400 forint

A kolis karácsonyra készítettem ezt a yummi vega fogást, és ezzel fel is avattam a Cornucopia szakácskönyvemet. Amcsi vendégeim már főztek belőle egy levest, de nekem ez volt az első. Nagyon meg vagyok vele elégedve, és mások is, azt hiszem (: Na és abban is az első, hogy tulajdonképpen először főztem ilyen "keleti" fűszerekkel; az újévi fogadalmam az lesz, hogy kitörök a szokásos fűszerekből, kísérletezek és megismerek, mert ebben bizony elég béna vagyok.

Persze itt-ott változtattam, pl tök helyett édesburgonyát írt a recept, volt benne zöldbab, de krumpli az nem, és bénáztam is egy csomót, mert azt hittem, hogy elnéztem a fűszerek mennyiségét, ezért kivettem egy adag szószt, eltettem másnapra, na mindegy, azért jó lett. Tényleg nagyon ajánlom, és bátran változtass rajta. A köret meg narancsos-mandulás bulgur, erről inkább egy külön bejegyzést.

Hozzávalók 5-10 (?) teknősnek:

2 konzerv kockázott paradicsom
1 hagyma
1 répa
2 cukkini
1 kg parázstök
3-4 szem krumpli
2 sárga kaliforniai paprika
10-20 aszalt barack, szilva
2 konzerv csicseriborsó
egy csokor menta
2 ek őrölt kömény
1 ek őrölt koriander
fél tk cayenne bors
1 tk sumac
5 kardamom összetörve
2-3 rúd fahéj
1 ek kurkuma
egy csokor petrezselyem
olaj
só, bors

A paradicsomot botmixerrel simára dolgozzuk. A hagymát és a répát apróra felkockázzuk, a cukkinit hosszában félbe vágjuk, majd fél centis szeletekre. A tökkel megszenvedünk, de nem baj, falatnyi kockákra vágjuk. A parázstök azért jobb, mint a sütő, mert nem fog szétfőni, megmarad kockákban. Tudod, ilyen halványzöld kívül, és gesztenyeízű, ha megsütöd. A krumplit is ekkorára vágjuk, a paprikát meg felkockázzuk, nem kell apróra. Az aszalt gyümölcsöket is elnegyedeljük - egyébként lehet csak az egyiket vagy másikat is használni. Ha elég szorgosak vagyunk, még a mentát is felaprózhatjuk, bár még csak később kell.

A száraz fűszereket (kömény, koriander, sumac, kurkuma, fahéj, cayenne bors, kardamom - 7!) bő olajon 3-5 percig pirítom egy nagy lábosban. Nagyon erős szaga lesz, ne szagolj bele közvetlenül, mert fulladásos roham garantált! Tudom, mit beszélek... Kevergetni viszont folyamatosan kell, le ne égjen. Ezután hozzáadom a hagymát és a répát, és további 5 percig pirítom.

Kicsit nyugalmasabb vizekre érünk, amikor ezzel megvagyunk, ugyanis hozzáöntjük a paradicsomot és 3 deci hideg vizet, sózzuk, borsozzuk, és innentől nem kell aggódni a legéégés miatt. Várjuk, amíg bugyogni nem kezd. Alacsony lángon, fedővel 15 percig rotyogtatjuk, amíg a répa el nem kezd puhulni.

Amíg ez be nem következik, van időnk egy kis forró, sós vízben blansírozni a cukkinit. Gondolom én, hogy blansírozni, angolul blanch. Tehát forró sós vízben tartom 2-3 percig, utána pedig hideg vízzel leöblítem, lecsöpögtetem, félrerakom.

Na, most már eleget rotyogott a paradicsom, beleteszem hát a paprikát, a tököt, a krumplit, az aszalékokat. További 15-20 percig lefedve főzögetem. Amikor ez eltelt, beledobom végre a csicserit, a cukkinit és a mentát. Utánízesítem, ha kell, összerottyantom még pár perc alatt, tálaláskor apróra vágott petrezselymet szórhatok rá.

Folyt köv a körettel.

Idő: 1 óra
Pénz: ha a fűszerek már megvannak, akkor talán 1500 forint

fuh de régen írtam már, de mikor máskor is lenne időm, mint most?

 szóval a bonyolult munkamenet:

 végy 200g fekete csokit (50-70% körüli kakesztartalommal) és olvaszd fel mondjuk gőzfürdőn, ha félsz, hogy odaégeted, de akárhogyis. ebbe kell 20 deka vajat belepunnyasztani, majd ha homogén, 3dl porcukrot.

ez, és kis hűlés után 4 tojás egyenkénti belekeverése jön. fakanál/kézi habverő ajánlatos.

végül egy evőkanál sÍma liszt keveredjen még bele.

 kivajazott-lisztezett tortaformában, 200 fokra előmelegített sütő közepibe kerüljön mondjuk 25 percre. a lényeg, hogy kívül már szilárd legyen, belül úgyis folyós lesz még, s ez így van jól.

 100¹⁰⁰ kCal-t tartalmaz egy fél szelet, szóval egy egész teknőshordának elég lesz.

Idén a tavalyi hagyományokat követve sok finomságot készítettünk, majd egy minikoncerttel ünnepeltük a karácsonyt. A 3d-s fát kartonból készítették szorgos Vera-kezek, pasztellkrétától lett zöld és piros, környezettudatos. Lássuk a menüsort (:

Itt már a szinte kész asztal látható, Máté utolsó simításként ráönti a dresszinget a salátájára

Elöl Eszter rizssalátája, mögötte Máté quiche-e minden jóval megrakva, leghátul karfiolos fasírt Ádámka és csapata közreműködésével

Innen jobban látszik a karfiolos fasírt és a saláta

Ezt főztem én, marokkói csicseriborsós tagine (tagine nélkül), narancsos-mandulás bulgurral, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben

Édességek is voltak, ez karácsonyi muffin Beától és Katustól

Mézeskalácsok és konyhai eszközök ajándékba Kingától

Brownie Bencétől, amire a Jucus csak annyit mondott: "Mmm, én a Bencét elveszem feleségül"

Sajnos a Médi kész flódnicsodájáról nem készült külön kép, de itt legalább jól látszik a sokféle töltelék

Kétféle mézeskalács is volt, itt készül a Benci-féle

Itt Ádám teljesíti a megbízatást: a forraltbort.

Koba különleges zöldfűszeres sütije

És amiről még nem készült kép: narancsgrog Katustól és Beától, egy másik brownie Virágtól, kukoricaleves Dóritól. Én degeszre ettem magam, az biztos. És ami nagyon jó volt: csak egy ételben volt hús, de annak is volt vega változata, és a quiche-ben volt egy kis tonhal, de egyébként nagyon növényevő karácsonyunk volt, és szerintem azért mindenki túlélte. Kár, hogy otthon ezt még nem tudom megvalósítani, hogy a három napból legalább az egyiken ne legyen hús...

Régóta nézegettem őket, és azt is tudtam, hogy az európai ínyencek mennyire lenézik, meg azt is, hogy borzasztóan tömény. De a szinten főzőversenyt hirdettek az amcsik, méghozzá szerepcserével: ők magyar kaját főztek, mi amerikait. Jó indok arra, hogy kipróbáljam. A recepteket innen vadásztam össze, egyébként valószínűleg van benne potenciál, és nem mind olyan édes, mint ez volt.
És mi is a cupcake? Muffin valami krémmel a tetején. Sokan nem tudták megvárni a krémet (vagy fogyóztak) és csupaszon ették: állítólag muffinnak finom volt. Az amcsik ették és dicsérték a cupcake-et is, de még egy-két elvetemült magyartól is hallottam elismerő szavakat. A többségnek azért brutálisan édes volt.

Hozzávalók 24 muffinhoz:

220 g liszt
450 g cukor (lehet, hogy ezen csökkentenék legközelebb)
60 g jó minőségű kakaópor
1 sütőpor
375 ml tej
115 g vaj
1 vaníliáscukor (jobb háztartásokban kivonat)
2 tojás

Mindent összemixelni, kivéve a tojást. Azt a legvégén kell hozzáadni és további 2 percig verni a masszát. Muffinformát kb 2/3-ig tölteni, előmelegített sütőben kisütni, 15-20 perc, amíg nem ragad a villa. Ha túl sokáig sül, kemény lesz kívülről.

Közben meg kell csinálni a krémet, amit céklaporral színeztem, hogy legalább az legyen kevésbé brutális a sok cukor és vaj mellett. Ha a céklaport kakaóval helyettesítjük, értelemszerűen csokis krémet kapunk (:

Hozzávalók a vajkrémhez:
100 g vaj
400 g porcukor
50 g céklapor (Ázsia)
kb 50 ml tej

Puhára kevert vajhoz hozzáadjuk a cukor felét és robotgéppel kikeverjük. Ezután hozzáadjuk a tej felét és a maradék cukrot + a leszitált céklaport, a végén pedig a maradék tejjel szabályozzuk a krém sűrűségét. Mi nem szitáltuk le a céklaport, így helyes kis csomók keletkeztek, amik eltömítették a tortanyomót, de ti ne kövessétek el ugyanezt a hibát. Szóval az utolsó fázis: a tortanyomó. Nekünk ezt még gyakorolnunk kell. Díszítésként tortadara és cukorgyöngy, a lila és a kék nagyon faszán nézett ki.

Mi egyébként durván elszámoltuk a vajkrémet, a rengeteg maradékból viszont liszttel elmorzsolva almás crumble-t készítettünk, aminek nagyon jól állt a lila.

Idő: másfél-két óra
Pénz: kb 1000-1500 forint

Update: a lényeget lehagytam a receptből, a Párizsból hozott Chardonnay-s mustár.

A gersli árpagyöngyöt jelent, és Dániában szerettem meg, csak akkor még nem tudtam, mi az. Szerintem a rizsnél sokkal jobb, olyan harapós. Semmi extra nincs ebben a kajában, de szeretem az ilyen egyszerű dolgokat.

Hozzávalók 2 teknősnek:

2-3 szem krumpli
fél szál póréhagyma
40 dkg gomba
egy marék gersli
olívaolaj, só, bors
fehérboros, magos mustár

Egy nagy marék árpagyöngyöt sós vízben felteszek főzni. A krumplival ugyanezt teszem, meghámozva, kockára vágva. A pórét és a gombát feldarabolva olajon, sóval, borssal és egy nagy evőkanál mustárral megdinsztelem, mondjuk egy wokban. Lehetőleg a póré zöld részéből is vágok, hogy ne legyen olyan fakó az egész. Amikor a gomba leve elpárolgott, hozzáöntöm a krumplit és még egy percig átforgatom az egészet. Aztán ennyi, leszűröm a gerslit és kész. A mustártól kicsit csípős lesz, fincsi.
 

Idő: félóra
Pénz: 3-400 forint

Az előző tökös tészta inspirálójaként már megemlítettem a Cornucopiát, de most egy külön posztot szeretnék neki szentelni.

Elizabeth barátnőmmel a farmon éltünk együtt egy hónapig, így tudtam, hogy megbízhatok az ízlésében. Rá is kattantam rögtön a vega-organik étteremre, amit ajánlott, és szerencsére pitének se volt ellenére a 13 eurós menü hallatán sem. Dublinban ez egyébként nem drága, csak mi még mindig Magyarországon kerestük meg a pénzünket. Írországban 8 euró valamennyi a minimálbér óránként. Nálunk talán 350 forint?

Szóval a Cornucopia. Még akkor nyitottak a Wicklow streeten, ami a legtrendibb Grafton streetről nyílik, amikor utóbbin még egy mezei pék is meg tudta fizetni a bérleti díjat. 1986-ban. Wholefood shopból fokozatosan alakult ki az étterem. Kifőzde típusú, tálcával kéred a pultnál, de a választék nem éppen kifőzdére jellemző. Van napi két leves, 10 saláta és talán 8 főétel. A főételhez automatikusan jár két adag saláta, így lesz egy hatalmas tányér ételünk 12-13 euróért. Ízelítő a menüből a honlapjukról (nem fordítanám le):

• Moroccan chickpea tagine served with a lemon and coriander couscous
• Polenta bake layered with roast Mediterranean vegetables topped with basil pesto
• Butternut squash and two cheese cannelloni cooked in a sage cream
• Quiche of the day: mushroom, leek and smoked cheese/Blue cheese, walnut and spinach
• Broccoli, lentil and sweet potato sambar (Sri Lankan curry) served with organic brown rice
• Roasted polenta topped with roast pumpkin, fennel and sweet peppers and an almond pesto
• Winter vegetable & green lentil pie with a smoked cheese & spring onion mash
• Roasted Mediterranean vegetable, goats cheese & tomato fondue tart

  

Pite az előző posztban leutánzott tésztát kérte (csak épp isteni finom volt) fokhagymás krumplisalátával és görög salátával. Én spanyol csicseriakármit barna rizzsel, salátának egy cikóriás körtesalátát és egy szicíliai krumplisalátát.

A hangulat nagyon közvetlen volt, a dolgozók pedig láthatóan odavannak a helyért. Én is tudnék lelkesedni érte, szó se róla. Mikor ilyeneket eszek, érzem, hogy minden falattal egészségesebb leszek, és közben iszonyú finom. A farmon is ezt imádtam... A bio jelzőt pedig már nem is merem használni, mert Magyarországon valami ezoterikus hókuszpókuszt képzelnek mögé, az angol organic meg wholefood viszont nagyon tetszik... Szóval kéne nekünk egy ilyen organikus egészétel étterem (:

Ja, és reggelizni is lehet náluk, az is nagyon gusztának tűnik, és nagyszerű desszerteket is csinálnak, de ezeket nem próbáltuk. Megvettem viszont a most megjelent gyönyörű szakácskönyvüket, amiről a következő posztban fogok írni lelkesen.

Na ha megint menőzni akarnék, mondhatnám azt, hogy sütőtökös tortiglioni karamellizált hagymával, olívabogyóval, ropogós sülthagymával és tökmaggal. Na de.

Hasonló tésztát két napja ettünk pitével a dublini Cornucopiában, amiről egy következő bejegyzésben még ódákat fogok zengeni - róluk és a szakácskönyvükről. Sajnos ez a recept nem volt benne a könyvben, így csak a fő hozzávalókat tudtam belőni, de még ha el is találtam volna mindent benne, akkor se olyan ez a mi kanadai sütőtökünk, mint ami az íreknél van - tobzódnak a vajdiótökben (?), talán ez is az volt. És ami nálam tortiglioni, az náluk rigatoni, de a különbség mibenlétére csak akkor jöttem rá, amikor rákerestem a neten. Pszt.

Hozzávalók 5 teknősnek:

300 g tortiglioni vagy rigatoni (Barilla nekem)
1 kis sütőtök (vajdiótök, ha találtok)
3 lilahagyma
tejszín (elhagyható)
20 szem zöld olívabogyó
ropogós sült hagyma (pl. Ikeából)
tökmag
vaj
só, bors, random fűszer (nálam majoranna)

A sütőtök feldarabolása a legdurvább feladat az egészben, meghámozni, fél centi vékony kockákra vágni - sajnos az én tökömből nem lehetett szép, egészben maradó kockákat párolni, egy massza lett az egész, de ti csak próbálkozzatok. Szóval ezt vajon pároltam egy kis sóval és borssal, kicsit túl sokáig is. Az a lényeg, hogy puha legyen. Meglocsoltam egy kis tejszínnel, hogy lágyabb legyen, de ez nem kötelező. Tettem bele egy kis majorannát is, mert még mindig nem értek a fűszerezéshez. Nyilván óriási lehetőségek rejlenek a kombinációban.
A hagymát vékony csíkokra vágta Dávid, majd ezt is vajon karamellizáltam (gy. k. addig sütöttem/pároltam, amíg már egész barnás és szottyadt nem lett). Pont ekkor kínált meg Máté a sárgaborsódhaalból, ezért kicsit le is égett. (A kommunások mellettünk indiai vacsit tartottak.)
A tökmagot szárazon megpirítottam volna, ha már nem eleve pirítottat vettem volna. Megfőztem a tésztát, majd rá a tök és a hagyma, aztán mindenki a saját ízlése szerint szórt rá a feldarabolt olívabogyóból, a ropogós hagymából és a tökmagból. Az olíva különösen kellett bele, hogy a tök és a hagyma édességét ellensúlyozza. A többi meg jó harapóssá tette.
Szerintem nem lett rossz, de az eredeti fényévekkel finomabb volt, és el tudom képzelni, hogy nem mindenkinek jön be az ízvilág.

Idő: 1 óra (hülye tök)
Pénz: 500 ft

Lehetett volna a cím valami fellengzős, menőnek tűnő de tucatétterem étlapjának stílusában: grillezett padlizsánszeletek juhtúrós, paradicsomos mártásban, de nem hiszem, hogy ez a mi blogunkra való. Ettől még borzasztóan jó kombináció ez a három. És látjátok a napraforgócsokrot mellette? Na az meg aztán a legjobb. Gyorsan meg kell írnom, egy-két hete készült, de már alig emlékszem, miből. Ezt be is tudom bizonyítani: már megírtam a receptet cukkinivel, mikor rájöttem, hogy jéé, ezt padlizsánból csináltam. Mindenesetre cukkinivel talán még több embernek bejönne, a padlizsán elég megosztó a környezetemben.

Hozzávalók 2 teknősnek:

1 közepes padlizsán
15 dkg juhtúró
2-3 paradicsom
1-2 szem szárított paradicsom
1 fej (lila)hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors, olívaolaj, zöldfűszer

A padlizsánt vékony szeletekre vágtam, sóval, borssal megszórtam, és kevés olajon (amit minden adagnál pótoltam, mert szívja be rendesen) próbáltam valami olyat csinálni, mintha grillezném. Közben a hagymát is vékony szeletekre vágtam, megfuttattam olajon, utána bele a paradicsom feldarabolva, fűszereztem, fokhagymát reszeltem. A szárított paradicsom is mehet bele ilyenkor, a juhtúró viszont csak a legvégén, mikor már akár a tűzről is levettük a mártást, épp csak hogy a megmaradó hőtől "elolvadjon" és elkeveredjen - így lesz lágy, krémes. A padlizsánt egy tányérra szedtem, majd a mártással leöntöttem.

Tipp: a csarnokban az olcsó sajtosnál nagyon jó juhtúró van 1300 forint/kg áron.
Idő: 20-30 perc
Pénz: 400 forint

Összetörés előtt szebb, utána viszont finomabb. Banánt igazából csak azért vettem, hogy megpuhítsa az avokádót (-;

Hozzávalók 2 teknősnek:

1 puha avokádó
1 érett banán
1 kis alma
1 ek pirított szezámmag
2 ek méz

Az avokádót és a banánt megpucoljuk, maradhat nagyobb darabokban. Az almát nem kell megpucolni, viszont viszonylag apró darabkákra érdemes vágni. Megszórjuk szezámmaggal és meglocsoljuk mézzel, majd villával összetörjük pempősre. Nagyon-nagyon jó édesség.

Idő: 5 perc
Pénz: 200 forint (ha akciós az avokádó (-; )

kedden, miután kicsit becsiccsentve visszatámolyogtunk a koleszba és a bejáratnál elhelyeztük a cicát és vele szemben az egeret, megéheztünk. egyszerű kajának indult, aztán egyre több dolgot pakoltunk bele - amiket a közös hűtőben találtunk. iszonyú finom lett, ezért megosztom a világgal a receptet. már amire emlékszem..

hozzávalók 4 személyre:

- 4-6 tojás
- kb 30 deka felkockázott főtt szalonna
- 3 fej vöröshagyma
- 3-4 paprika
- vmi zöld fűszer a szekrényből
- só
- cayenne bors
- 2-3 paradicsom
- wok

a felkockázott szalonnát és hagymát elkezdjük pirítani, majd kis idő elteltével beleütjük a tojásokat. fontos, h az első négyet hagyományos módszerrel tegyük bele (itt még nem tervezzük, h többet használunk majd fel). ha ezzel megvagyunk egy laza mozdulattal verjük le a maradék hat tojást a konyhapultról és a "megmenthető" darabok közül párat kanalazzunk a törött tojáshéjakkal a wokba. érzés szerint sózzunk, borsozzunk és rakjunk jó sokat abból a zöld fűszerből is. hirtelen jusson eszünkbe a paprika, aminek már kicsit korábban benne kellett volna lenni, de sebaj, jó lesz az, tegyük hát bele. folyamatos kevergetés mellett gondoljunk arra is, h jól jönne -e mindebbe néhány paradicsom. a válasz természetesen igen, a hűtőben találunk is párat. mivel nem paradicsom darabokat szeretnénk enni, csupán pépre lenne szükségünk, hirtelen ötlettől vezérelve paszírozzuk a wokba kézzel a parikat, majd némi tanakodás után dobjuk be a héjat is. innentől pedig már tényleg csak kevergetni és várni kell, érezni fogjuk, ha kész. tényleg nagyon finom! ricard-ral különösen. jó étvágyat!
 

desszertnek pedig vmi egyszerűt: fél kiló túró, fél kiló tejföl, porcukor és citromhéj reszelék. csak össze kell őket keverni. a szalámit ki ne hagyjuk belőle!

Két programot is ajánlok azoknak, akik nem szeretik látni a rossz dolgokat az országban.

Az első a szokásos Food not Bombs ételosztás hajléktalanoknak, csak most szombaton lesz a zöldségek beszerzése és vasárnap a főzés-osztás. További infóért érdeklődni nálunk (-;

A másik a Tarka Magyar! felvonulás. Lehet húzni a szájakat, hogy el akar jönni Gyurcsány meg Fodor, de ha el is jönnek, le kell őket tojni, és megmutatni, hogy mi tényleg nem akarunk egy olyan országban élni, ahol savval locsolnak le és kövekkel dobálnak, mert nem pont azt gondoljuk, amit a másik, vagy nem pont olyan a bőrünk színe, vagy nem pont az ellenkező nemet szeretjük, vagy nem pont a keresztény vallást valljuk. Hogy nem akarunk egy olyan városban élni, ahol azt vallják egyesek, hogy "ez a város a mienk, és nem a cigánybűnözőké", és ennek demonstrálására szétzúzzák a kukákat, a parkoló autókat és minden útjukba kerülő, szétzúzható dolgot, többmilliós kárt okozva a városuknak, nem beszélve a félelemről, amit beleoltanak az emberekbe.

Az ellentüntetést lefújták, de biztos lesznek keménykedők, úgyhogy gyereket nem biztos, hogy mernék vinni... Viszont színes ruhadarabokra, kendőkre lesz szükség, amit majd a fejünk fölé tartunk, és készül róla egy légi fotó. És egyébként is, vegyük fel a legtarkább ruháinkat!

Október 4. szombat 1530 Erzsébet tér

Gyorsan abból, ami van itthon. Nagyon finom lett, nem is ragozom tovább. A kép már megint ronda, de könyörgöm, kollégisták vagyunk (-;

Hozzávalók 3 teknősnek:

30 dkg penne
1 kis cukkini
1 szál új lilahagyma
4 db olajos szárított paradicsom
15 dkg krémes juhtúró
fokhagyma
olívaolaj
só, bors, zöldfűszer

Amíg a penne megfő, pont el lehet készíteni a rávalót. A cukkinit hosszában negyedelni kell, majd vékony szeletekre vágni. Rádobtam egy kis olajra a serpenyőben, só, bors, fokhagyma, esetleg zöldfűszer. A hagymát, paradicsomot apróra vágtam, és pár perccel a vége előtt adtam a cukkinihez. Már el is zártam a főzőlapot, amikor a juhtúrót is belekevertem, és ebbe az egészbe forgattam a leszűrt tésztát. Krémes, ízes, gyors.

Idő: 15 perc
Pénz: 500 forint

Összevont, tízfős szobavacsit tartott a WoodsTEK. A fiúkák meglepetésére vettem másfél kiló darált húst, amiből egy kis chili con carne keveredett. A tortilla csalás, mert készen vettük. A guacamole viszont igazi. A kép csúnya neonfényes, bocsi.

Chili con carne

Hozzávalók 10 személyre, ha tortillába kerül:

1,5 kg darált sertés
5-10 dkg mangalica szalonna
5 közepes hagyma
fokhagyma
1 liter paradicsomszósz
1 üveg sűrített paradicsom
só, bors, chili

A hagymát kockákra, a zsírt eresztett, feldarabolt mangalica szalonnára rádobni. Aztán bele a sok hús, azt pirítgat. Jöhet rá persze só, bors, meg a csili. Jó esetben frissen beledarabolva, esetünkben őrölve. Fokhagyma talán 3-4 gerezd volt. Aztán a paradicsomdolgok, utánízesítés, rotyogtatás és nyamm-nyamm.

Guacamole

Hozzávalók egy kis tálnyihoz:

1 érett avokádó
1 paradicsom
1 lilahagyma
citromlé
fokhagyma
só, bors

Az avokádót meghámozva összetöröm villával, paradicsom és lilahagyma kis kockákra vágva belekever, ízesítés kóstolgatva. Hát ez ennyi. Jól elfogyott.

Meg persze 20 tortillalap, paradicsom, jégsaláta, lilahagyma, zöldhagyma, kaliforniai paprika, csiliszósz, reszelt sajt, édessavanyú szósz és ananász a vegáknak. És persze amit még elfelejtettem, az alap bab és kukorica. De azért örültek az emberek.

Pénz: 5000 forint
Idő: 1 óra

Amúgy csak hogy érezzétek, tényleg jobban folynak itt a dolgok, mint ahogy publikáljuk, ma olyanok készültek a mi kis kolikonyhánkban, hogy: vörösboros marhapörkölt, padlizsánkrém, és én főztem egy kis szilvalekvárt négy kilóból, ebédre pedig egy olyat, hogy paradicsom-padlizsán-paradicsom-zöldbab, fahéjasan. Ez egy ilyen átlagos nap. Jövő héten főzőverseny az amerikai szintlakókkal.

Szombaton ismét Food Not Bombs. Itt lehet olvasni az alapelvekről és a segítség mikéntjéről, itt pedig ugye a beszámoló az elsőről. Ha érdekel, valahogyan juttasd el hozzánk az e-mail címed, és mi felveszünk a google csoportunkba, vagy csak küldünk egy tájékoztatást részletesen, ha nem akarsz túlzottan belefolyni.

Amúgy a csendesség nem jelenti azt, hogy nem főzünk, csak annyira kis egyszerűeket, hogy nem jut eszembe lefényképezni. Mint a spenótos tészta (spenót, mascarpone, tészta) vagy a tegnapi cukkini (hagyma, cukkini, paprikaszeletek, szójaszósz, osztrigaszósz, bors, méz, citromos csili), meg a bulgur (bulgur, paradicsom, zöldhagyma, kecskesajt, olívaolaj, paprikakrém) stb.

De tegnap én is megvettem a Szakácsok könyvét, féláron, az Alexandrában. Trendi-e vagyok.

Na, csak idejutok végre.
Váltottunk nagyjából negyven e-mailt. Kiosztottak a többiek sokszáz szórólapot. Eljött a nagy nap, persze hívtuk egymást Vernyákkal, ti is késtek, mi is késünk. A Bosnyákról. Aztán mégis odaértünk, és elkezdtünk zöldséget venni. Például tíz kiló krumplit. Aztán rájöttünk, hogy rendes emberek vannak itt, és elkezdtük a dumát, hogy "hajléktalanoknak főzünk, ételosztás, ha lenne valami kidobandó zöldség-gyümölcs..." És persze többször adtak nem kidobandót, nagyon édes nénik és bácsik voltak. Utána kinyitottuk a csak-zöldségnek kukát, és találtunk benne pár kiló nyomott barackot, meg hatalmas csokor petrezselymet. Tanulság: legközelebb először kinyitjuk a kukát, aztán megkérdezzük az eladókat, aztán megvesszük, ami még hiányzik. Az eredményt alig bírtuk hazavinni.

Megvizsgálva, mink van, két étel mellett döntöttünk: krumplis lecsó és zöldségleves. Sajnos ez pont ilyen sorrendben készült el, de azért annyira nem volt gáz. Tök sokan pucoltunk, iszonyat sok volt a zöldség. Hatra hirdettük meg, és majdnem sikerült is hatra leérni a lecsóval. A Borárosra. Ancsi szerzett műanyag asztalt, valahonnan kaptunk evőeszközöket, és a hajléktalanok jöttek. Tök jó érzés volt. Páran még visszamentünk a zöldséglevesért. Egész vicces egy hatalmas bödön étellel végiggurulni a Ráday utcán trendi kiállításmegnyitón ingyen bort iszogató sznobok előtt.

Kábé 3000 forintot kellett összedobnunk nyolcunknak, és ennek a fele a kenyérre ment, szóval legközelebb le kéne pacsizni valami pékkel. És inkább szombatra szervezünk, amikor a piacokon sok a maradék. Dávid szerint kéthetente is akár.
Meglepő dolgok: a várthoz képest alig hallottam olyat, hogy "azér egy jó kis körömpörkölt jobb lenne". A legnagyobb paraszt egy aktivista volt, aki nem csinált semmit, de enni és pofázni tudott. Nem is értem, miért jött. Aztán voltak még olyan arcok, akik nem igazán szorultak rá az ingyen kajára. Ezek közt akadt olyan, aki tök jófej volt, és nagyon érdekelte az esemény. És akadt másmilyen is, de nem veszem el a további kedvünket. A többség azért nagyon jófej, a maga módján legalább. Minimum 30-40 ember lakott jól.

Mikor már minden elfogyott, mi meg pakolásztunk, azért odajött két rendőr (és innentől Dávid blogját idézem):
- Meddig tart ez még, uraim?
- Most pakolunk. (Amit nem vettek észre???)
- És ők is magukhoz tartoznak? (Mutat három hajléktalan srácra.)
- Igen
- Akkor ők is indulnak, ugye? Szuper.

vasárnapi nagy családi ebéd, a fakanál joga az enyém, vállálok nagyot. szárazparadicsomos sertésszűz, tőkehal á la bordelaise, mézes nyúl. ezeket győzte le a töltött bárány almendroch mártással.

inspired by

Vázquez Montalbán spanyol író. gasztro krimiket ír, magánnyomozója Pepe Carvalho, rendes balos katalán. (na tekesek itt remélem igazán kedvet kaptatok) a regényekben a nyomozás mellett főz, eszik, és ételeket elemez, meglehetősen részletesen. két könyve jelent meg magyarul, én a Déltengereket olvastam, ebben a legjobb kaja a tőkehal almaborban, amit feminim, már már homoszexuális Dr Watsonja, Biscuter készít neki. Best-ever leghíresebb receptje azonban a katalán töltött bárány almendroch mártással, ír róla  MBTBD is, aminek az eredetije itt alul. jó, legyen akkor ez.

vegyük meg

kell egy báránylapocka, amit megtöltünk. BP legjobb hentese a kálvinnál, a Magyar utcán van, a korona hotel aljában. arab. jó dolog a tökéletes verseny, de a báránypiac nem végtelen szereplős, így drága, mint az állat, de legalább gyönyörű. 2600/kg, csonttal, köszi.

a töltelékhez kell mag: fenyő, mandula, zöldség: hagyma, fokhagyma, édeskömény, zöldfűszer: petrezselyem, snidling (jó sok), kakukkfű, fűszer: római kömény, reszelt citromhéj, töltőanyag: tejbe áztatott száraz kenyér, tojás, kis pikantéria: mazsola, esetleg aszalt datolya, vagy füge. só bors.

befedni néhány szelet bacon és rozmaring, side-nak krumpli, répa, még hagyma.

kezdjük el

csontozás a Szakácsok könyve alapján, értelemszerű, nem nehéz. de a lába váge és a borda lerepül, mert nem férne be a római tálba. jó lesz (lett) később. a csontot fél órára sütőbe rakom, forgatom; leizzad a zsírja, és sokat ígér a pörzsanyag: ugrik is 3 liter forró vízbe át, 1 felvágott répával és hagymával kb 4 órán keresztül gyöngyözve fő, alaplé kellhet bármikor. az inak pedig szükségtelenek, hacsak nem épp összetartják. a hús vastagabb részeit úgy vagdosom, hogy kiterüljön.  kiterül. a deszkán.

a töltelék alapja a kicsöpögtetettázott kenyér, rá dinsztelt hagyma, nyomott fokhagyma, nagyon apró, esetleg picit párolt édeskömény, a petrezselyemmel együtt aprított magok, szimpatikusra vágott snidling, tört római kömény és bors, reszelt citrom, meg a leve,  3 tojás, (esetleg fehér borban ázott) aszalt gyümölcs. kis kakukkfű. ez mind gyűlik egy tálban ha megvan minden, még annyi szárazanyagot (ázott kenyeret) adok neki, hogy szimpatikusan összeálljon. rácuccolom a kiterített bárányra, és felgönygölöm. igen, itt a csalás, nem töltött, hanem göngyölt a kaja

köré bacon,és most meg kellene kötözni. na az nem megy, így marad 5 hústű, és kihagyom a körbesütős részt. bele a rómaitálba, köré/alá hagyma, répa, és krumplidarabok, tetejére bárány szériatartozékként rozmaring és fokhagyma, még még még. kis alapjé alá, fedő, másfél óra 180 fokon. ezután érdemes nézegetni, mert kb kész. ugye hogy kimaradt a só? elfelejtettem. nem kellett volna

körítsük

sülés alatt mártás. Carvalho barátunk ugye forrásként a Sent Sovi 14. századi katalán szakácskönyvet használja. a vicc az, hogy én is. a könyv eredeti receptjei közül sok megtalálható egy új kiadású mediterrán szakácskönyvben, ami elérhető a google bookson, és láss csodát az almendroch mártás oldala pont elérhető. sütőben puhított fokhagyma, reszelt parmezán,kis forró víz, folyós tojássárgája, sórors, lehetőleg mozsárban. tömény, nagyon tömény...

ha kész a bárány, kiveszem, és a mellette sült hagymákat és répákat alaplével forralom, ha kellően koncentrált már, akkor rámegyek botmixerrel (izomból), ha még mindig híg, így pépesen is lehet sűrítíteni nagy lángon. szerintem ez még az almendrochnál is jobb lett.

köretnek ott a krumpli, de a töltelék tartalmas annyira, hogy más nem kell. a mártással meg lecsúszik minden.

együk meg

p.s. kösz a meghívást!

Pénteken délután hatra ételosztást szervezünk a Boráros téri aluljáróba. Az évtizedek óta működő nemzetközi projekt fedőneve Food Not Bombs. Ez nem kifejezetten a jótékonykodásra helyezi a hangsúlyt, hanem egyfajta békemozgalom. Azt mondja, az étel nem kiváltság, hanem jog. Ingyenes vegetáriánus ételt adni éhes embereknek - ez az alapelv. Budapesten pedig éhes embert találni eleget.

Hogyan segíthetsz?

1. Alapanyag.
Az alapelvek közé tartozik, hogy kidobásra ítélt, de még épp használható alapanyagokat használjon. Rengeteg ételt dobunk ki ok nélkül. Próbáltuk körbejárni a zöldségeseket például a csarnokban, de inkább szombaton tudnának adni maradék árut. Ha nem jön össze ilyen, akkor mi magunk összedobjuk az árát és megvesszük. Ha van tipped, honnan szerezhetnénk pénteken kidobásra ítélt zöldséget, gyümölcsöt, pékárut vagy akár készételt, ne hezitálj kontaktálni. A lényeg, hogy este hatkor van az osztás, és nem késhetünk.

2. Készétel
Igyekszünk minél nagyobb adagot főzni, de csak egy gáztűzhelyünk van, és onnan még el kell cipelnünk a kondér(oka)t a Borárosig. Korlátozottak tehát a kapacitásaink, ezért ha tudsz főzni valamit, vagy csak van akár két adagnyi maradékod előző estéről, és a közelben laksz, hozd el nekünk. Most felejtsd el gasztro-éned, ezúttal inkább a mennyiség a fontos, és nem fogunk megszólni, ha nem buffala az a mozzarella. Preferáltan vega kaja, de szerintem húsos étellel se fogunk elküldeni.

3. Terjesztés
A teknős nem egy populáris blog, ezért ha tetszik az ötlet, posztolhatsz egy ide mutató linket a saját oldaladon, illetve terjesztheted "civilek" között is, azaz a blog-szcénán kívül. 

4. Részvétel
Ha alapanyagot vagy ételt nem tudsz biztosítani, akkor is érdemes elnézned felénk, próbálunk jó hangulatot teremteni, dobosokat hívni, ilyesmi. És nagyszerű lehetőség, hogy megismerd a teknősöket.

Légyszi kontaktálj, ha ezek közül bármi.

Btw hazaértem a farmról, majd lesz beszámoló, esetleg már kajákat is posztolok, ki tudja.

Olvasgatva az eddig beérkezett nevezéseket igazán megfordult a fejemben, hogy egyáltalán vkf-re tegyem-e ki a következőt, de legyen így na. Őszintén megvallva nem is erre készült direkt, egyszerűen csak sok salátát eszünk itt a farmon. Egyáltalán nevezhetjük-e ezt salátának? És vajon kreatívabb lettem volna, ha itt is 35 fok lenne, és nem 18? Meg ha nem 20 emberre kellene egyszerre főzni? És ha nem csak a meglévő készletből gazdálkodhatnék? Valószínűleg nem, de kifogásnak egész jók.

Hozzávalók X teknősre:

répa
gyömbér
méz
olaj
só, bors

Aprólyukún lereszeljük a répát (ajánlom a tekerős reszelőt, pláne ha húszfőnyi répáról van szó). Egy alkalmas edénybe egy kevés olajat öntünk, rá a sok répa, mindezt persze tűz fölött. Rá friss gyömbér reszelve, pár kanál méz, só, bors. Mennyiséget nem írok semmiből, mert teljesen ízlésfüggő. Kóstolgatni kell. A sótól pedig nem szabad félni. Kell kevergetni eleget, hogy mindenhova jusson mindenből, melegből is. El is tart egy darabig, amíg párolni kell. Vagy mit is. Most gyakorlatilag más salátákkal körítették egymást, az ebéd ilyen egyszerű szokott lenni.

receptet loptam stumble-ről, mégpedig erről az oldalról. akkora gasztro arccá lettem két fesztivál után, hogy muszáj volt összedobni ezt a sütit. a hozzávalók tehát:

• 4 kanál liszt
• 4 kanál cukor
• 2 kanál kakaó
• tojás
• 3 kanál tej
• 3 kanál olaj

lisztet, cukrot, kakaót összekeverem egy átlag bögrében. én fél literest használtam, de elég a kisebb is. akkor legalább vicces lesz és kimászik kicsit belőle. jön a tojás, azt is elkeverem, majd végül a tejet és az olajat. bedobom három percre mikróba legerősebb fokozaton és redi. annyit még hozzá kell tenni, hogy érdemes melegében megenni, amúgy kicsit megkeményszik. ha nagyon extrát akarunk, elfér benne pár szem mazsola, vagy ilyesmi.

idő: címmel ellentétben nekem legalább 6 percbe telt.

pénz: n/a (nem lehet több egy százasnál)

kép talán majd lesz. telefonnal készült egy, de az idő, míg átkerül a gépre. amúgy meg igazán úgy néz ki, mint egy darab sz.