Ismét a farmon vagyok másfél hete. Múlt pénteken Henry cheespie-t sütött, a veganra viszont már nem maradt ereje, ezért nekem kellett kitalálni valamit. Protein ugye mindig kell bele. Szóval vissza a farmra, vissza a tofuhoz.
Hozzávalók 4 teknősnek:
1 hagyma
600 g tofu (elég puha, darabos változat volt)
2 közepes cukkini
szójaszósz
só, bors
A hagymát apróra és megpároltam olajon. A tofut feldaraboltam nagyjából hosszúkás csíkokra, de annyira laza szerkezetű volt, hogy többnyire azonnal széttört, morzsálódott. Nem baj. Leöntöttem szójaszósszal, egy kis bors még rá. A cukkinit egész vékonyan felszeltem. Mindent összeborítottam egy nagy serpenyőben, még egy kis só, ha nem nagyon sós eleve a szójaszósztól, és talán 15-20 percig hagytam, amíg a cukkini meg nem puhult.
Idő: félóra
Pénz: tofufüggő
Tavaly ilyenkor volt nálam ez nagy sláger, olcsó a cukkini így május-június körül ugyebár.
Ez nem is egy recept, csak amolyan nosztalgiázás. Nagymamámnál ez volt az egyik kedvenc vacsorám a sültzsíros kenyér mellett. 
Azért gyűlölöm a hipermarketeket, mert semmivel sincs nagyobb választék, mint a sarki abc-ben, csak épp többet raknak ki egy termékből, illetve több márkát forgalmaznak ugyanabból. Lehet, hogy ki van rakva 15 féle rizs, de ezekből 14 csak a hagyományos A meg B rizs, és esetleg megbújik valahol egy barna, de az is az Uncle Bens, kevéssé finom. De egy nyamvadt rizottórizsért, neadjisten vadrizsért ki kell menni a városból, egészen Pestig. Pedig van itt 50 ezer emberre Tesco, Interspar, Lidl, Aldi, Plus, Penny...
Még áprilisban történt, hogy egy hétre egy 
Egy nap így néz ki: 8:30-kor mindenki összegyűlik, pár perc csönd, majd mindenki elmondja, hogy érzi épp magát. Ezután beosztjuk, ki mit fog aznap csinálni. Kilenctől egyig munka egy kb félórás kávészünettel. Olyan tejhabot csinálnak a kávéhoz, hogy majdnem elhittem, hogy ízlene nekem a kávé. De mégis maradtam a vaníliás rooibosnál, aminél finomabb teát még nem ittam. Vettem aztán itt Dániában is, de közel sem olyan vaníliás. Kár érte.
Természetesen működik a szelektív hulladékgyűjtés, de ami még jobb (és magától értetődő), hogy komoly komposztot visznek. Tartanak néhány kecskét és egy birkát, de csak barátkozás céljából. A tyúkokat meg a tojásért.
Csütörtökön gulyáslevest főzök a népeknek, viszont az itteni kenyerek eléggé nem illenek hozzá. Tippek egy igazi, ropogós héjú, magyar fehérkenyérre? Hozzá kell képzelni, hogy még sosem sütöttem kenyeret, és most negyven embernyit kéne. (Bár az is lehet, hogy lefordítom a receptet, és megkérem a konyhásokat, hátha megcsinálják helyettem.) Dagasztógép van, hatalmas, szóval nem kell dnk-nak lennie.
Bejegyzem a magyar vacsora első fogását ezennel, a húslevest. Mindig meglepődnek, hogy én mennyire nem főztem még levest: ez életem második levese. Az első egy hagymaleves volt tavaly. Ahhoz képest szerintem egész jó lett, vagy csak már annyira hiányzott az íze, hogy bármilyen hasonlító dolog megfelelt volna, ki tudja. A mókás része, hogy ezeknél itt viszonylag ismeretlen a levestészta fogalma, legalábbis a magyaros értelemben. Találtunk pici gégecsövet, de tojás nélkülit, azt meg azért ne már. Így végül inkább a tojással készülő garganelli mellett döntöttünk, ami hatalmas ugyan, de egészen csigatészta formájú. Én a tányéromban félbevágtam őket, és úgy már méretre is oké. A tésztaválaszték egyébként elég szegényes itt. És persze gyökeret se árulnak. (És mentát se kapni még az egész nagy boltokban se. Ma este se lesz mojito ): )
Hozzávalók 40 teknősnek:
Hozzávalók X teknősnek:
Most egyrészt nagyon büszke vagyok, másrészt kicsit szégyenkezem is, amiért az utóbbi hónapokban alábbhagyott a lendület, így nem vagyok benne biztos, hogy megérdemeljük. Na de hátha pont ez adja meg a lökést.
Hozzávalók 15-20 teknősnek (illetve farmernak):
Egy laza néger srác volt elöl a pultban, aki dánul tudott, angolul viszont bizonyos kulcsszavakat nem, leginkább az étel hozzávalóira gondolok. Hátul meg még talán két srác főzködött. Igazából tök véletlen tértünk be ide, mert azt mondtam, hogy maradhatunk még Christianiában, de akkor menjünk valahova be, mert szétfagyok. Ez volt az első nap, hogy igazán havazott, és hozzá mostanában 3 fok fölé nem megy a hőmérséklet, ami így március végén nem volt kellemes újdonság az eddigi konstans 8 fok után. Beültünk a fafűtéses vaskályha mellé, és kértünk még egy teát is.
A kajaválaszték egész nagy volt. A mi tányérunkra sült zöldségek kerültek (amiben először kóstoltam pasztinákot, és nyamm), tésztasaláta (ami nagyon jó volt, édeskés, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit tettek bele) meg sima tejszínes rakott krumpli, ami egyszerű, de finom. Láttam még avokádósalátát, lencsés salátát, hagyományosnak tűnő lasagne-t (hússal, úgyhogy nem vega konyha), satöbbi. Például egy olyan salátát, ami látszólag reszelt céklából és almából állt, naranccsal a tetején. Na, ilyet a suliban is szoktunk kapni. Biztos dán specialitás. Haha. Persze finom, de most nem akartam ugyanolyat, mint mindig.
A negyed maga megérne egy külön posztot, de itt nem vág témába. A képen a "bejárat" látható, a lakórész egészen más. Igazán élnék itt, még ha turistalátványosság is lett belőle az évek során. Nem ilyennek gondoltam előtte, és bár sosem volt róla negatív képem, de még így is pozitív csalódás ért, mert csak egy nagy foglaltházat képzeltem el, helyette pedig egy nagy erdős terület a vízparton mindenféle, többnyire igényes és egyben kreatív házakkal beépítve. Több mint 800 ember él itt egy nagy kommunában, és bizonyítják, hogy lehet másképp.
A recept 
zöldséges rétes 
Hozzávalók:
Hozzávalók
Hosszabbat most nincs erőm írni (mozdulni se tudok így vacsora után), csak két képet tennék be a ma este főszereplőjéről: a lazacról. Ez azért nincs szépen körberakva párolt zöldségekkel, mert utánpótlásként érkezett. Kb harminc embernek öt ilyen legalább 2,5-3 kilós filét tettek ki megsütve, valami zöld fűszerrel a tetején. Mellé a krumplin a mártás isteni. Meg persze az egész. Küldenék ám haza, ha lehetne...
