Teknősleves

Eljött az ideje, hogy végre kipróbáljam hogyan is lehet padlizsánt eltenni télire (a piacon már 250 forintért is kapni kilóját, 300-ért szép nagy darabokat). Gondoltam csak szépen beütöm a Google-be hogy "padlizsánt eltenni télire" és máris meg lesz a tökéletes módszer arra, hogy télen ne méregdrágán vegyek nyerset vagy tartósítottat. Ahány ház, annyi szokás, rengeteg féle módszert találtam (bár a legtöbben leginkább zakuszkát készítenek), de sokban egy dolog közös volt: a szalicil vagy a Na-benzoát. Namármost az ember éppen azért tesz el zöldséget-gyümölcsöt télire, hogy ne a tartósítószeres boltit kelljen megvenni utána... Végül az üvegbezárás félig internet alapú-féig saját recept alapján készült verziója a következő lett:

6 nagy darab padlizsán
2 dl olaj
só

Elkészítés:

A padlizsánokat egy régi lángelosztón sütöttem meg szépen párosával.

Miután megsültek és kihűltek, lehámoztam a héjokat, összevégtam (potyoltam, na), megsóztam és olajon addig főztem amíg már szinte forrni kezdett. Eközben minálunk az üvegeket úgy szokás fertőtleníteni, hogy először kimossuk őket, aztán megtöltjük vízzel és a mikróba tesszük 10 percre. Ezután kiöntjük a vizet és a sütőben szárítjuk ki. A forró üvegeket a sütőből kivéve beleöntöttem a forró padlizsánkrémet és a tetéjre olajat öntöttem, hogy teljesen elfedje. A fedő alá celofán került majd mentek szépen a párnák alá dunsztolódni.

4 kis üveg lett belőle.

Tipp: A befőttöket nem árt fejre állítani 5 percre, hogy ne legyenek benne később buborékok.. hát ezt is megtudtuk.

 Megint észrevettem magamon, hogy valószínűleg lúgosítanom kellene - én ebben hiszek, úgyhogy hagyjál békén. Ami gáz, hogy akárhány cikket és táblázatot találok, mind mást mond. Az egyik szerint erősen savasító minden alkohol, kávé, tea, a másik szerint ezek - alkoholból legalábbis a sör, bor - pont hogy lúgosítanak. (Én az elsőnek hiszek.) Az egyik szerint a burgonya messziről kerülendő, mások szerint az A Lúgosító Csodaszer. (Ebben meg az utóbbiaknak fogok hinni, mert az sokkal kényelmesebb.)

Amit rohadt nehezen viselek, hogy a gyümölcsök többnyire tiltólistán vannak - de ezek sem mind szerint. A görögdinnyét láttam én már az erősen lúgosító és a közepesen savasító kategóriában is. Hát akkor mondjuk ebből majd eszek, ha kedvem lesz.

A hajdinát, tönkölybúzát, tökmagot láttam itt is, ott is. Ezeket fogom enni. 

A végszó persze az, hogy lehetetlen igazságot tenni, úgyhogy többnyire kerülöm a húst, tejterméket, tojást, cukrot, mert ezek tutira savasítanak, a többi meg ahogy sikerül. 

Szerdán meg elvileg úgyis megyünk az Olimpiába, ahol meg úgyis megeszek mindent. 

A kicsit sem giccses kép pedig a Füvészkertben készült pár hete. 

Még áprilisban kirándultunk Londonban, ahol igyekeztünk viszonylag olcsón minél jobbakat kajálni, természetesen. Ha nem is gasztronómiailag, de összességében szerintem a legjobb a Bonnington Café volt, ami egy eldugott kis hippi étterem Dél-Londonban. Soha az életben nem találunk rá, ha nem ajánlja egy helyi pajtásom. 

Az étterem egy foglaltházból nőtte ki magát, igazából nem is tudom, mennyire legális az egész, én számlára nem nagyon emlékszem, de hát már rég volt, akár lehetett is. Az biztos, hogy alkohol árusítására nincs engedélyük (a briteknél ez nem olyan végtelenül egyszerű), így aztán mindenki hozhatja a saját borát, sörét, italát. Ez igazán baráti, én még Spanyolországból vittem egy jó kis vörös Mencíát, kb 3 euró volt, egy angliai étteremben egy pohárral nem kapunk annyiért. Ráadásul eleve mentalevelekkel tuningolt kancsó víz várt minket az asztalnál, ha valaki nem hozna magával, azért nem marad szomjan.

További érdekesség, hogy minden napra más szakács van beosztva, akik leginkább hobbiból kezdtek el főzni, mindnek más a stílusa, de egyben megegyeznek: vega/vegan, és amennyire lehet, organikus ételeket főznek. Van egy hosszú várólista, láthatóan jó dolog itt főzni. Asztalt kell foglalni, amihez közvetlenül az aznapi szakácsnak kell írni egy e-mailt vagy felhívni telefonon. Mi Ana kezei közé kerültünk, egy portugál csajszi, aki graphic designt tanult, és kilenc éve él Londonban. 

Az árak mindig ugyanazok: előétel és desszert 3-3 font, főétel 7 font, így egy háromfogásos bio-vega vacsiért csupán 13 fontot kell otthagynunk, ami londoni viszonylatban több, mint baráti. A hangulat szuper, az egész nagyon közvetlen, családias és őszinte. 

Előételnek leveseket választottunk, sajnos már nem emlékszem, milyeneket... Főételnek mindketten ugyanazt a marokkói (?) csicseri-ragut, párolt lilakáposztával, bulgurral és kétféle salátával. Ez pont olyan volt, mintha én főztem volna, illetve erősen hasonlított a cornucopiás élményekre. Az est fénypontja a brownie alapú cheesecake málnamártással, nom nom nom. 

Minden fincsi volt, de igazán kiemelkedő csak a desszert. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki Londonba téved, és van a lelkében egy minimális hippiség, legalább a vegaság elviselésére. Ebédre és vacsorára is alkalmas. 

Teljesen érthetetlen módon beválogattak minket a Goldenblog 50-es listájába, így aztán a következő napokban megembereli magát a teknős és ír majd néha. Addig beteszek ide valami szép képet a tapaszfesztiválról. 

Ez a Garum Bistro "Terra", azaz "Föld" elnevezésű kreációja volt, sajnos sokkal szebb, mint amilyen finom. Utána leveleztem egy sort az étteremmel, és rávilágítottak, hogy ez egy átértelmezett saláta, ne várjak túl mély ízeket a dologtól, így aztán már én is kicsit enyhébb szemmel tekintek rá, egy érdekes kísérlet, játék a textúrákkal, a színekkel, picit kevésbé az ízekkel. 

Nagyon sok volt a csöppet unalmas "céklahomokból", ami nem is szárított cékla volt, mint a receptben, hanem céklával színezett puha kenyérmorzsa. A zöldborsózselé zseniális, a répa sós, de amúgy semmi különös, a csíra meg hát csíra. De 2 euróért szívesen játszadozik az ember.

24 napon keresztül, 56 helyen 109 féle új tapaszt lehet megkóstolni a SANTIAGO(é)TAPAS fesztiválnak köszönhetően. A honlapon meg lehet nézni az összes szóbanforgót, sőt, mindhez ott a recept is (galegóul, de a google translate segíthet), bár nem hiszem, hogy sokan fognak hozzá egy ételhez, aminek az első hozzávalója "céklahomok". Na jó, igazából nem lehetetlen: ki kell szárítani a céklát, majd ledarálni robotgéppel. 

Tegnap kezdődött, mi persze mindennap ki szeretnénk próbálni párat, aztán a következő hetekben otthon majd már olcsó lesz a krumpli : PP Jövő pénteken ugyanis ismét Budapestre helyeződik a székhelyem. (Nem hiányoznak őrülten a magyar kaják, de kb ilyen sorrendben szeretném a következőket: túrógombóc, mákostészta, derelye, túrógombóc, tejleves tarhonyával, spenótfőzelék, sóskaleves, meggyes hókifli, zöldborsóleves, túrógombóc, nagymama bármelyik sütije, de főleg az almás-krémes, túrógombóc, rakott karfiol, lecsó édesen, tarhonyával, túrógombóc... most ennyi jut az eszembe hirtelen.)

Na de tényleg teljesen jól megvagyok ezek nélkül is (na jó, a túrógombóc azért baromira hiányzik), főleg egy ilyen héten. Megmutatom, miket ettünk tegnap a La República nevű szupertrendi, mégis kedves helyen.

Ez a kis cukiság magyarra fordítva valami ilyesmi: "Tőkehal karfiolkrémmel, 65°-os tojással, curry-s kenyérmorzsával pohárban". A galego-fanok kedvéért: "Vaso de bacallau, coliflor, ovo a 65° e migas ao curry". Christának sok volt ez a folyósság, a szinte már nyers tojás, de nekem bejött, úgyhogy megittam (igen) az övét is. 

Ez a második szépség volt az a közös nevező, amire mindenki csupa elismeréssel bólogatott. Amit bele mertek illeszteni a nevébe, az a következő: "ibér sertés sirloin (?), burgonya ravioli San Simón (füstölt) sajttal és almaszósz" ("Solombo de porco ibérico, ravioli de pataca e San Simón e compota de mazá"). 
A valóságban még egy kis baconszerűség is van ott a ravioli körül, tulajdonképpen a bacon helyettesíti a tésztát, és a töltelék a (csodálatosan selymes) sajtos krumplikrém. Plusz van még ott egy kis kuszkusz is, amit még a receptben sem említenek. Finom, nagyon finom, miért csak egy falat az egész, ugyanakkor a Repúblicához képest ez nem annyira érdekes vagy meghökkentő, inkább a nagyon jó minőségével hívja fel a figyelmet magára. Meg persze szépnek szép.

A harmadik tapasz tulajdonképpen desszert: "Paradicsomlekvár és kecskesajtfagylalt parmezánnal és olívaolajjal" ("Marmelada de tomate, xeado de queixo de cabra, parmesano e aceite de oliva"). 
Én persze ezt vártam a legjobban. Ami csalódást okozott, az a paradicsomban mindent elnyomó mézíz és túlzott édesség, ami viszont ellensúlyozta ezt a negatívumot, az a kecskesajtfagylalt, főleg az a falat, amit a bazsalikomlevéllel együtt kaptam be, mmm. Kevesebb méz, és minden tökéletes. A paradicsomnak kellett volna olyan jó minőségűnek lennie, hogy saját, természetes édességével elvigye az ízt. Így azonban Christa ismét feladta a felénél, én pedig ismét feláldoztam magam, mert azért rossznak sem volt mondható.

A Repúblicát egyébként ajánlom mindenkinek, aki véletlenül Santiba téved, 16 eurós kóstolómenüjük van mindig az aktuális tapaszokból. A legtöbb résztvevő bár és étterem általában azért nem olyan különleges dolgokat kínál, mint most erre az eseményre, de a República kivétel nélkül mindig. Persze most azért érdemesebb menni, mert az összes tapasz 2 eurós egységáron kapható minden helyen, ami ahhoz képest, hogy némelyik Szt. Jakab kagylót, osztrigát vagy polipot használ fel, nagyon megéri.

Folyt. köv. ma este.

Na, sikerült fancy címet adni (: 

A múltkor egy visszafogott háromfős vacsit tartottunk nálunk, és úgy gondoltam, ideje felhasználni a polentát. Most már nem veszek semmilyen tartós élelmiszert, két héten belül hazamegyek, és szokás szerint fel van halmozva egy csomó kaja... Csak akkor érzem biztonságban magam, ha van otthon minden. De tényleg minden. Ha bármi jut az eszembe, meg tudjam csinálni. 

Nagyon jó kiegészítőnek bizonyult mellé a sütőtökös párolt lilakáposzta. Kell hozzá valami savanykás-édes-szaftos. Erről is írhatnék, de még egy félig vállalható fotó se készült róla sajnos.. Nem túl fotogén szegényke, meg a fények is borzasztóak este a lakásban. A polenta sem az igazi, de már mindenki éhes volt, sietős fotó.

Hozzávalók 3 teknősnek:

őőő... mondjuk 20 dkg kukoricadara
10 dkg kemény, karakteres sajt
kb 5 db nagyobb szárított paradicsom (olajban)
1 nagy ek vaj
só, bors
olívaolaj

Még sosem főztem polentát, ezért fokozatosan adtam hozzá a vizet, magyarul nem tudom megmondani, mennyi kell hozzá. De a fokozatosságból még sosem lett baj. Szóval a polentát valamennyi vízben feltesszük főni, sóval, borssal. Ahogy sűrűsödik, mindig adjunk hozzá még vizet, és szinte folyamatos keverést igényel. Összesen szerintem úgy félóra alatt főtt készre, tejbegríz-állagúra. (Ú, de rég ettem tejbegrízt!) 

Ha készre főtt, a vajat, a lereszelt sajtot és az összedarabolt paradicsomot elkeverem benne, amíg még forró. Én persze még egy kis oregánót is morzsoltam bele, biztos, ami biztos (: 

Az egész masszát egy kivajazott kis tepsibe öntöttem kihűlni egy órára. Kb 2 centi vastag lett, szépen megszilárdult. Még langyos volt, amikor felvágtam, de már teljesen összeállt. Egy kis olívaolajon még megpirítottam, jót tesz neki. 

A káposztával és egy átlagos salátával tálaltam. Magában túl "fujtós" és nehéz étel, de így nagyon fincsi. 

Idő: 40 perc főzés + 1 óra várakozás + 10 perc sütés
Pénz: 400 Ft

Örök családi klasszikus, csak kicsit másképp. Otthon karikákra van vágva, tejjel és rántással készítve, ahol a "fehér rész" teljesen fehér marad, de nekem így kicsit jobban ízlik.
Néha rámjön így külföldön otthoni ízeket főzni, de azért nem viszem túlzásba. Hollandiában minden vasárnap főzeléknapot tartottunk hugival. 

Hozzávalók 2 teknősnek:

4 nagy répa
1 dl tejszín
olaj
só
barnacukor
liszt

A répát lereszelem a nagylyukún, pici olajon pirítom egy-két percig, majd egy kevés sós vízben megpárolom. Mikor már egész puha, hozzáöntöm a tejszínt. Én az édeshez vagyok szokva, úgyhogy még egy kis barnacukrot is szórok rá, majd minimális mennyiségű (kb egy kanál) lisztet keverek el benne, hogy besűrítse. Most croissant-nal és salátával ettem.

Idő: 20 perc
Pénz: 200 Ft

Kb két hete tartottunk sushivacsorát, felbuzdulva a remek halválasztékon. 15 főre gyártottunk makikat és nigiriket. Én nem voltam egészen elégedett az eredménnyel, a rizs pl egész béna lett, és pl a lazac sem volt az igazi, de a többiek dicsérték, és persze megint dugig ettük magunkat. 

Sajnos gépem akkor se volt, de beteszem ide más képét (:

Lazacot, tintahalat és nagy garnélákat használtunk fel, meg persze tojást és zöldségeket. Volt még szardíniánk és apró pisztrángunk is, de persze kicsit túlvásároltuk magunkat, úgyhogy azokat inkább csak bepácoltuk és másnap megsütöttük.

Recept nincs.

Ahogy imádok egy kis sósat az édesben (pl a Lindt tengeri sós csokiját), úgy nagyon bejön az édes is a sósban (leginkább gyümölcsök). Ez most az utóbbi kategória, de akit meglátok konzerv ananásszal főzni, annak rácsapok a kezére. 
Még egy fotó nélküli fusilli recept. Ilyen idők járnak.

Hozzávalók 2 teknősnek: 

200 g fusilli tészta (nekem teljeskiőrlésű)
1 kis hagyma
1/3 ananász (friss, ugyebár)
6 szál zöldspárga
1 dl tejszín
só, bors, olívaolaj

Jó magyar szokás szerint a hagyma aprításával kezdjük a receptet, bár talán el is hagyható a mártásból. Egy kis olajon megfuttatjuk, közben feltesszük a tésztát főni. Az ananászból néhány ujjnyi vastagságú szeletet szelünk, majd 1-2 centis kockákra daraboljuk. Hasonlóan teszünk a zöldspárgával is, és mindezt hozzáadjuk a piruló hagymához. Egy kis só és bors társaságában, folyamatosan kevergetve sütögetjük a serpenyőnkben. Én - mint mostanában mindenbe - ebbe is szórtam egy kis oreganót, amiről már eleget meséltem az előző posztban, de zöldfűszerek terén hajrá kreativitás. Egy kis friss korianderzöld se lehet rossz vele... Egy perccel a vége előtt felöntjük a tejszínnel, majd az egészet összekeverjük, tádáám. 
És persze kis parmezánforgácsokat elvisel, ha van otthon.

Idő: 20 perc
Pénz: 500 forint (spárgaszezon van és akciós volt az ananász)

Firenzében ettünk Matellyal egy jó kis vörösboros-kolbászos fusillit, és azóta csorog a nyálam, ha csak eszembe jut... Úgyhogy most végre megpróbáltam valami hasonlót, csak persze vegában. Sajna nincs kép, mert a fényképezőgépem töltője Magyarországon nyaral, de azért leírom. 

Hozzávalók 3 teknősnek: 

fusilli (nálam teljes kiőrlésű, kb fél kg)
sütőtök (talán 30 dkg)
1 kaliforniai paprika
1 kisebb hagyma
1-1,5 dl vörösbor (itt rioja)
oregano (csokorban árulják a helyi piacon)
olívaolaj
só, bors
petrezselyem

A hagymát csak úgy nagyvonalúan összedarabolom, kis olíván serpenyőbe tolom. A sütőtököt és a paprikát kb centinyi (uhh, milyen szó) kockákra vágom, mehet a hagyma mellé, só, bors, oregano - egész más ez az itteni, csokorban kapható, mint amit otthon zacskóban megszoktam. Még a színe is más, ez itt kicsit lilás.

Közben megfőzzük a fusillit.

Amikor már egész puhára sültek a zöldségek, felöntöm a borral, pár percig rotyogtatom, majd belekeverem a leszűrt, kész tésztát, és még egy kicsit hagyom a tűzön, kevergetve. Friss petrezselymet aprítok tálaláskor a tetejére - én még egy kis tökmagot is szórtam rá, mint mindenre, és ha lett volna parmezánom, abból is került volna rá, mint Firenzében. Ha nem is lett annyira finom, mint az olasz, kolbászos, azért megállta a helyét. A többiek dicsérték, na.

Idő: 20 perc
Pénz: mondjuk 500 forint

Minden szezonnak megvan a maga kedvence. Nekem épp az újkrumpli, a mángold és a spárga az, ami minden kajába belekerül. Ebbe meg rögtön kettő is. De igazából még a spárga is elférne benne. Lehet, hogy megvan az ebéd? (: 

Hozzávalók 2 teknősnek: 

fél kg újkrumpli
5-8 nagy levél mángold
1-2 dl paradicsomszósz (nálam tomate frito casero)
2 szál újhagyma 
petrezselyem
tökmag (opcionális)
olívaolaj
só, bors, zöldfűszerek

A krumplit és a mángold fehér szárát falatnyi darabokra vágom, és a gyorsaság kedvéért megpárolom egy kis sós vízben. Mikor már puha a krumpli, leszűröm, és egy serpenyőben egy kis olívaolajon elkezdem pirítani. Ekkor jöhet hozzá a centis darabokra vágott zöldhagyma is, és a mángold feldarabolt zöld része. Ha már szép pirult a krumpli, jöhet rá a paradicsomszósz. Itt Spanyolországban lehet kapni sima paradicsomlevet/szószt, illetve már enyhén ízesített szószt, ami "tomate frito", azaz sült paradicsom néven fut. Meg kell nézni, hogy ne legyen benne sok fölösleges adalékanyag, de vannak jó félék. A "casero", azaz "házi" jelző általában azt jelenti, hogy finomabb, de még nem tuti, hogy vállalhatóbb. A személyes kedvencem a Carrefour bio változata. Ha csak sima paradicsomszószt használunk, tovább kell főzni kicsit, és bátrabban fűszerezni. Bors, zöldfűszerek még mehetnek hozzá, a sót csekkoljuk. A helyi piacon árulnak szárított oregánót csokorban, iszonyú jó, én ezt teszem minden hasonló kajába. 

A végén jó sok ("shitload of") aprított friss petrezselymet és esetleg tökmagot szórunk a tetejére, egy kis reszelt sajt se rontaná el asszem. A múlt héten háromszor főztem meg szinte ugyanezt, addiktív. 

Idő: félóra
Pénz: ? 3-400 forint (otthon a mángold leginkább bioboltokban tűnt fel még tavaly...)

Egy darabig húztam itt az albiban turmixgép nélkül, de pár hete vettem egyet mintegy tíz euróért. Ezt a 2-3 hónapot valószínűleg ki fogja húzni. Azóta napi használatban van, és arra jöttem rá, hogy a banán kakaóval összeturmixolva szinte olyan, mint a csokipuding, csak nincs benne se tej, se tejtermék, valamint hozzáadott cukor és minden nyavalya nélkül puding állaga lesz. Csak banán meg kakaó, csupa egészség, és borzasztó egyszerű. Itt ráadásul a Kanári-szigetekről hozzák a legtöbb banánt, így picit az ökológiai lábnyoma is kisebb - otthon azért ritkán veszek emiatt. Még a kakaóm is fairtrade!
Aztán ezt lehet variálni mindenféle poharas desszertbe, mint ez itt. Banános nyaflaty, mondhatnánk.

Hozzávalók 3 teknősnek: 

3-4 kisebb banán (kicsit puhább, ha lehet)
1-2 ek kakaó 
3 ek lekvár - nálam szeder
3 kivi
csokireszelék
narancs díszítéshez

A banánt a kakaóval egyszerűen leturmixolom, a pohárkák aljára egy réteg lekvárt töltök, rá összedarabolt kivit, erre jön a banános matyi. A tetejére szórhatunk csokireszeléket, a narancs pedig borzasztó jól illik ehhez a csokis dologhoz, legyen jó lédús. Jó kis változat, ha apróra darabolt, édes, lédús narancsot keverünk a banános alaphoz. Alig várom, hogy málnával vagy eperrel vegyítsem... 

Idő: 3 perc
Pénz: mondjuk 200 forint

Tavasz! Tegnap este a tavasz volt a gasztroest témája, ennél a zöldnél pedig nincs jobb, szóval. Télen egyébként már otthon megfőztük ezt hasonlóan, csak kesuval és hígabban, levesnek. Ma ebédre a maradékot sütőben sült, petrezselymes újkrumplival végeztük ki, és hát úúú. Tökéletes pont a mai napsütéses, 25 fokos i-re. 

Hozzávalók 4 teknősnek: 

1 kg zöldborsó (még mirelit...)
1 kis csokor menta
1 marék pirított mandula (vagy kesudió)
1-2 dl tejszín
vaj
só, bors

A borsót kis vízen megpároljuk, elvileg egész kevés idő elég neki, ha jó zsenge. Ha levest szeretnénk, hagyjuk a vizet, sőt, még adhatunk is hozzá, ha sűrű pürét, akkor öntsük le róla. Beledaraboljuk a mentaleveleket, mehet a mandula, só, bors, a tejszínt és a vajat pedig addig adagoljuk hozzá, amíg nem szégyelljük. Minél több vaj, nyilván annál finomabb, de hát annál több zsiradék. Pontos mennyiségek megint nincsenek, kóstolgasd. Egy szelet halhoz is el tudom képzelni, sőt. Aki nagyon igényes szeretne lenni, az átpasszírozhatja egy szűrőn, hogy ne legyen darabos, de nekem így is bejön. 

Idő: 20 perc
Pénz: 500 forint

ami kell: kevesebb, mint 300 gramm kristálycukor, 6 tojás, tasak vaniliáscukor, fél liter tej. 500 huf. egy óra az elkészítés, egy éjszaka a lehűlés.

úgy kezdődött, hogy cukor feléből, négy tojás sárgájából, két tojásból (sárgástúl, fehérestűl), vaniliáscukorból és a tasak vaniliáscukorból masszát kevertünk. roppant egyszerű művelet, tál kell hozzá és kanál. viszont talán a cukorból elég kevesebb is, eléggé édes lett a cucc a végén. szóval elég legközelebb számolni mondjuk neged kilóval. ezzel meg is volt az első rész, jött a karamel. cukor másik felét bödönbe, bödönt főzőlapra nem túl erős lángon és várni. lassan-lassan megolvad, karamelizálódik és ekkor kell sebtibe előkapni a fém bögréket. mert az is kell hozzá, legjobb, ha van belőle legalább 5-6. mi kettővel és egy kisebb lábossal dolgoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy két magasabb és egy terebélyesebb kúpot kaptunk. szóval a karamelt, amíg még forró és folyik belekanalazni a fém akármik aljába, hogy legyen ott egy réteg. itt hamar meg fog kötni, merev cukor lesz, de sebaj.

forraló bödönben maradt maradék folyós-forró cukorba nagyszerű diót, mogyorót dobni és azzal leégetni a nyelved.

 miután karamellel van bélelve a pohárkák alja, mehet rá a tojásos, cukros massza. ezeket be egy tepsibe, és rájuk mi alufóliát raktunk. nem tom, ennek van-e valós szerepe, vagy csak biztonság kedve. tepsibe vizet, úgy hogy kb a víz szintje megeggyezzen a pohárkákon belüli massza szintjével. 180 fokos előmelegített sütőbe, 45 perc-órát sülni. utána ha hideg van kint, ablakban, ha meleg akkor türelemmel az asztalon majd a hűtőben pihen. reggel tányér a bögre szájára és megfordítva ott a csodás крем карамел.

Megtöröm ezt a csöndet, írok kicsit Galíciáról. 

Már két hónapja vagyok itt Erasmuson, és annyit eszünk, hogy az utóbbi pár napban már léböjtkúrát tartottam - amit tíz perce törtem meg egy főtt krumplival. 

Az ittlét elején volt rögtön egy gasztrofesztivál a városban, aminek köszönhetően rengeteg új helyet végigjártunk, kialakult egy evős társaság, és végigkóstoltunk talán tízféle nagyon extra tapaszt, mindet az alkalomra készítették direkt. Erről majd külön poszt. 

Aztán elindítottunk egy facebook-csoportot, ahol kb hetente hirdetünk valamilyen főzős alkalmat, általában valamilyen téma köré építve. Nagyon népszerű, egy-egy kajálásra 10-20 ember is összejön. Bulizás helyett mi eszünk. Jellemző. Majd erről is külön. 

Muszáj mesélnem kicsit a helyi különlegességekről, a csodálatos piacról, a tengeri cuccokról, a tapaszkultúráról meg az ilyesmiről. 

Most pedig beteszek egy képet ízelítőnek:  

Ez egy tapasz volt, "Zamburiñas a Mariñeira", azaz kagyló, ami állítólag valamilyen hagyományos mód újraértelmezett verziójában érkezett elénk, apró, pirított sonkadarabkák biztosan voltak benne, és valamilyen isteni hab vette körül az egészet, tetejébe akármilyen ostya tűzve. Iszonyú finom. 2 euró két darab. Nekem ez volt a kedvencem azon a héten. 

Az egyetlen valahol evés egy firenzei kifőzde volt. Kívülről semmi cégér vagy felirat, csak a hatalmas sor tűnt fel.

Majd a papír az ajtón:

Ez az ajánlat az olasz árakhoz szokott szemünknek nagyon csábító volt. Egy probléma akadt csak. Hogy nem nagyon láttuk át a rendszert. A pultnál rengeteg egyetemista tolakodott, és semmilyen sorfélét vagy sorrendet nem sikerült felfedeznünk. Így viszonylag soká tudtam érvényesíteni akaratomat, de addig legalább kitaláltuk, hogy mit kérünk.

A legtöbben hatalmas melegszendvicseket kaptak, amibe olyan hozzávalókat válogattak, amilyet akartak, mindezt 2,5 euróért. De az igazi mozzarella volt, igazi pesto, igazi sonka, minden igazi és friss és nyami. Mi mégis inkább a főttételnél maradtunk, és kiválasztottunk kétféle tésztát, egy adag rozmaringos tepsis krumplit meg lampredottót, ami a tipikus toszkán étel: főtt tehéngyomor zöld szósszal.

Ő itt a lampredotto, és még én is megkóstoltam, nem is rossz:

És amit még külön kiemelnék, az a kolbászos (salsiccia), vörösboros fusilli - ha bárkinek van ötlete a pontos rekonstruktuálásra, ossza meg bátran: 

További érdekességek:

Viagra, csak nőknek

Michel gyerekkori édessége, amit máig napi szinten fogyaszt: vörösboros kenyér cukorral. Ja és persze a saját házi csodafinom borát használja hozzá.

A krumplis pizzának többféle értelmezésével is találkoztunk. Ezt próbáltuk, és igen finom: 

Ezt nem próbáltuk, de nem is szeretnénk, és értetlenül állunk az egész előtt: 

Ez már hazafelé, amikor négy órát fagyoskodtunk éjjel a reptér előtt (hajnali gép, bezárt reptér), volt időnk megfelelően bepakolni a csomagokat. Ez nem is minden, amit ketten hazahoztunk.

És még egyszer megemlíteném a fagyikat. Ú. Á. Nyami.

Rég írtam, igen. De főzni néha szoktam, csak nem dokumentálom.

Viszont amiről érdemes írni: Toszkána. Egy hetet töltöttünk itt, igen low-budget próbáltuk tartani, ezért hagyományos étterembe egyszer se mentünk, de még így is bőven gasztrotúra volt.

Természetesen minden nap akadt egy-két szelet pizza, egy fagyi (mindig a legnagyobb adag), és ezen túl mindenféle változatos finomságok. Hosszú lesz, vigyázat, de inkább képek.

Kezdjük a sajtokkal. Természetesen rengeteg pecorino, minden változatban. Az alábbi képen például a lila az törkölyös:

Ez pedig szarvasgombás, aminek általam sosem tapasztalt, földöntúli illata volt, órákig nyomtam az orromhoz ezt a darab sajtot (balra):

És persze ne feledkezzünk meg életem legjobb gorgonzolájáról, amit a törkölyössel együtt árultak, és hát én még ilyen finomat nem ettem:

Meg persze bivalymozzarella, parmezán, miegymás.

Aztán ott van az olívaolaj. Pozsonyból indult a repülőnk, így ott aludtunk egy éjszakát egy görög srácnál, akinek saját, házi görög olaja volt. Már ettől elaléltunk. Aztán Michelnél megkóstoltuk azt az olajat, ami három napja még a fán volt, és hát ú. Durva. Teljesen új olajdimenziók nyíltak meg előttünk. Kezdjük azzal, hogy a színe olyan, mint az abszinté. Az íze meg mint a búzafűléé, ami nem feltétlenül jó amúgy, szóval töményen én nem is bírtam. Vettünk is belőle egy-egy litert, de már ezalatt a pár nap alatt is szolidabb lett ez a vad, nyers, zöld íz. Állítólag ha kirakjuk az ablakba, egy nap alatt besárgul.

Beszéljünk egy kicsit a rizottókról. Egyrészt megtanultam, hogy az "alaplé kötelező" egy humbuk, igazi olaszok is csinálják alaplé nélkül. Kétfélét kóstoltunk, szintén Michelnél: tököset és radicchiósat. A tököset bor helyett sörrel öntötte fel, ráadásul jázminrizst használt hozzá (és ennek ellenére krémes lett) - mint mondta, ha nincs otthon fehérbor, akkor jó a sör is. Tényleg jó volt.

A radicchiósat már sokkal hagyományosabban készítettük (mert hogy Michel dirigált, de inkább mi főztünk): fehérborral, arborio rizsből, de továbbra is alaplé nélkül. Először kóstoltam radicchiós ételt, és bejött a keserűség. Útitársnak kevésbé.

És persze a tészták. Ebből is jó sokat kaptunk, pl autentikus Carbonara spagettit, de ami elég nagy szám volt, az a Massimo-féle tészta:

Na elmondom, hogy mi is van ezen. A tészta egy tipikusan szicíliai fajta, a casarecce. Massimo szicíliai. Tehát. Csináltunk egy sűrű paradicsomszószt apró méretű friss paradicsomokból. Egy szelet kardhalat darabokra vágva megserpenyőztünk, borral. Bő olajban kisütöttük a padlizsánkockákat, mint a sültkrumplit. Mandulát pirítottunk és daraboltunk, friss mentát és bazsalikomot adtunk hozzá. Asszem ennyi. A menta a legjobb benne.

Most kicsit abbahagyom, mert már nagyon hosszú lesz. Talán folytköv.

Két hete ismét a biofarmon tengetjük életünket. Főztünk már többször, de leginkább salátákat, levest, maradékfelhasználást tudnék dokumentálni, azt meg leginkább minek... De a rhubarb chard (rebarbaramángold?) fotóját ideteszem, mindenki lássa, mennyire gyönyörűség. És a legjobb, hogy a céklával ellentétben nem fog.

Sajna a fagyiról nincs kép, de olyan kevés a recept a neten, hogy inkább felteszem az enyémet. Ez az egyik kedvenc fagylaltom, de alig kapni valahol... Következő ilyen projekt a répafagyi lesz, évek óta sehol sem láttam.

Hozzávalók:

negyed görögdinnye
3-5 ek porcukor
2-3 ek méz
fél citrom leve
1 dl tejszín

Az egészben a görögdinnyemagozás az egyetlen bonyolult, de aztán csak össze kell turmixolni mindent, és bele a fagyigépbe. Az édességét mindenki szabályozza magának.

Idő: félóra
Pénz: 3-400 ft

Nagymamám két hete lett hetven éves, és több mint húsz embert hívott össze ünnepelni. Rengeteget sütött-főzött, de megkért, hogy segítsek valami vegát az asztalra tenni. Egy remek quiche-t és ezt a salátát készítettem, amit anyukám azóta is emleget.

Hozzávalók egy nagy tálhoz: 

1 csomag zsenge sárgarépa
3-4 alma
néhány marék spenót
1-2 evőkanál szezámmag
1 ek méz
1 ek olívaolaj
1 citrom leve
só, bors

Az almát és a répát vékony szeletekre vágjuk, a spenótot pedig vékony, hosszabb "szálakra". A mézet, olajat, citromlevet egy kis sóval és borssal jól összekeverjük, ráöntjük a salátára, megszórjuk a szezámmaggal. Egyszerű és nagyszerű, hhá.

Idő: 15 perc
Pénz: 300 Ft

Diákként a legnagyobb éttermi gasztrokalandokat az ebédmenüvel éljük át, és a Standról igen jókat hallottunk, mint a legjobb tökfőzelék és legjobb paradicsomoskáposzta, satöbbi.

Nagy várakozásokkal ültünk be tehát egy kétszemélyes asztalhoz. Pár perc múlva leült eggyel odébb két inges pasi. Akkor álltunk fel innen és ültünk át egy másik pincér területére, amikor előlük már a leveses tányért is elvitte a leányzó, tőlünk meg még mindig nem kérdezte meg, mit kérünk. Lehet, hogy a kopaszodó középvezetők nagyobb borravalót hagynak, de a diáklányok meg blogot írnak, úgyhogy revans.

A másik csúnya dolog volt, hogy ugyan háromig van menü, a vega opció (spenótos gnocchi) azonban már kettőre elfogyott. Az első, béna pincérlányt hallottuk felajánlani a kopaszodónak, hogy főznek tésztát ugyanazzal a mártással, de a második pincérünknek sajnos ennyi fantáziára sem futotta. Hiába próbáltam belőle kifacsarni valamilyen vegetáriánus megoldást, odáig jutott, hogy tud hozni árpagyöngyöt csirke nélkül, "de annak nem sok íze van". Kértem tehát brassóit. Elé gazpachót, utána grillázshabot.

A gazpacho ismét csalódás volt. Először a forró tányérhoz értem hozzá, meg is ijedtem, hogy meleg a leves. De hideg volt, vagy inkább szobahőmérsékletű. Miért kell melegített tányérban tálalni? Aztán meg maga a leves. Tudom, a gazpacho olyan, mint nálunk a lecsó, minden háznál más, nemhogy minden vidéken. De a standosnak szerintem erősen sűrítettparadicsom-íze volt, és nem úgy tűnt, mint amibe jeges vizet tettek volna, nem elég hideg, nem elég könnyű, túl sűrű. Ha igazán jót akartok Pesten enni, ajánlom a Lébárt, ahol friss biozöldségekből igazán hideg, igazán frissítő, többféle zöldséget tartalmazó gazpachót kaptok 265 forintért.

A brassói finom volt, bár a krumplinak lényegesen több íze volt, mint a húsnak, de ez utóbbinak úgyis átpakoltam a felét Jucus tányérjába.

A desszert viszont tényleg nagyon jó volt, a grillázshabban csak két nagyobb dióhéjdarabot találtam (sic!), de ízre meg voltam elégedve, bár ritka az az édesség, amivel nem vagyok. Jucus meggyespitéje szintén guszta volt és finom, vékony linzertésztán sok-sok meggy.

A konklúzió, hogy háromfogásos ebédet 1180 forintért talán nehéz is lenne ennél jobb minőségben elkészíteni, de azért a gazpacho koncepcióján bőven javíthatnának, a felszolgáláson meg aztán végképp. Végül tényleg nem hagytam borravalót, mert egy picit több effortot várok egy ilyen helyen, ha megemlítem, hogy vegetáriánus opciót szeretnék (mint ahogy az a másik pincérnek sikerült; kár, hogy ő meg nem vett rólunk tudomást), meg úgy mellesleg fél perc után visszajött a srác, hogy mit is rendeltünk. De a nulla borravaló ellenére nagyon lelkesen köszöntek nekünk kifelé menet (:

Azért ha legközelebb szimpatikus heti ajánlat lesz, még teszek egy próbát. És hamarabb megyek, nehogy elfogyjon, amit kinéztem :-P

Ez nagyon-nagyon jó lett. Egyesíti az eper gyümölcsösségét és a diófagyi remek textúráját, amiért annyira szeretjük. Tényleg. Ezt ki kell próbálni, kész. Nem látszik bene a dió, de ott van. Vajon emlékszem-e még, hogy készült? Megpróbálom. 

Hozzávalók: 

400 g eper
egy nagy marék dió
2 dl tejszín
1 dl tej
15 dkg porcukor

Az epret, a cukrot, a tejet és a diót jó kis botmixerrel összeturmixoljuk. Az otthoni vitte a diót rendesen, de lehet, hogy nem mindegyik képes rá. A koliban lévőben például erősen kételkedem. Külön felverjük a tejszínhabot, hagyhatunk erre is egy kis cukrot. A habot belekeverjük a turmixba, majd rábízzuk az egészet a fagyigépre. A végén daraboltam bele egy kis epret még, de ezek fagyott darabok lettek, legközelebb kihagynám. Inkább tegyünk frisset a tetejére. 
Annyit tudok mondani, hogy NYAMM. Nagyon finom. Imádom a diót benne. 

Idő: 30-40 perc
Pénz: 4-500 forint (nagyságrendileg)

Régóta mocorog a fejben, és nem is a vkf miatt csináltam meg... de mindig jön valami krumplis, azt mindenki szereti, és könnyű elfeledtetni a többiekkel, hogy nincs hús. Elfogyott, úgyhogy talán nem csak nekem jött be...

Hozzávalók 5 teknősnek:

1 kg krumpli
3-4 alma
2 lilahagyma
30 dkg sajt
400 ml tejszín
1 csokor petrezselyem (elhagyható)
szerecsendió
só, bors, vaj

Újkrumplit használtam, így meg sem kellett hámozni. Az almát először elfelejtettem meghámozni, úgyhogy egy rétegben megmaradt a héja, de evéskor szerintem nem volt zavaró, így akár maradhatott volna végig is. A krumplit, az almát, a hagymát minél vékonyabb szeletekre vágjuk. Egy kivajazott tepsibe aztán elkezdjük rakni a rétegeket: krumpli, só, bors, hagyma, alma, szerecsedió, tejszín, kis sajt. Ez úgy háromszor-négyszer tudjuk eljátszani, attól függ, hogy gazdálkodunk a hozzávalókkal. A végén még jócskán tejszín, ide jöhet esetleg egy kis apróra vágott petrezselyem vagy más zölfűszer (kakukkfű?), és a maradék sajt - hagyjunk a végére bőven. Sütőben random hőfokon, fóliával letakarva egy darabig, aztán ha már egész puha (villapróba), fólia nélkül, amíg a sajt meg nem pirul. Én először alacsonyabb hőmérsékleten kezdtem (kb 170-180 fok), és csak később vettem fel, de lehet, hogy ez fölösleges időpocsékolás volt...

Idő: sok... nem tudom, de nem tízperces kaja.
Pénz: kb egy ezres

A Lébárról ódákat tudnék zengeni, ma is isteni paprikáskrumplit ettem náluk, de most csak azért írok, hogy felhívjam a figyelmet valami különlegesre.

Csütörtökön kóspallagi lucernafőzelék burgonyásan áll a menün, és ez még ott is ritkaságszámba mehet, ugyanis eléírták, hogy "kapaszkoggyatok". Félek, hogy el is fogják kapkodni, mire odaérek, meg attól is félek, hogy nem is lesz jó, de azért baromi érdekesen hangzik, szóval én szóltam.

A Lébár mellesleg a Múzeum körúti biobolt mellett található, vega, bio, és szerintem még olcsó is. Fél adag egytálétel 410 forint, fél adag főzelék 300, nekem pedig egy-egy ilyen féladag elég szokott lenni ebédre. Sajnos az édességek drágák, pedig azok is guszták... A napi izgalomadagom, hogy mi lesz épp aznap a menün, tök hihetetlen dolgokat találnak ki. A medvehagymás palacsinta zöldségkrémmel töltve például remek. De nagyszerűek a magyaros kaják, a rakott krumpli, a brassói aprópecsenye (még ha nem is hasonlít az eredetire, és nem a hús miatt), a paprikáskrumpli...

Gondban voltam, mit is emeljek ki a címben, mert ez egy tökéletes, névnélküli tészta lett, de a két fenti összetevő valóban fontos eleme, és mindjárt kiderül, mi a többi. Roppant egyszerű, gyors és finom dolog közvetkezik. Rigatoni helyett jó lehet még bármilyen nagyalakú tészta, pl nagyobb kagyló vagy tortiglioni. Ezektől olyan jó csúszós-nyelős-harapós lesz a dolog, amit imádok.

Hozzávalók 3 teknősnek: 

200 g rigatoni tészta
1 konzervparadicsom
1 dl tejszín
1 csokor bazsalikom
1 cukkini
1 póréhagyma
1 hagyma
2 csomag bivalymozzarella
olívaolaj
só, bors

Kezdjük azzal, hogy a sütőt előmelegítjük rendesen.
A hagymát apróra daraboltuk, majd kis olívaolajon megpároltuk-pirítottuk, ki tudja már. A cukkinit és a pórét vékony szeletkékre vágtuk, rá a hagymára, só, bors, puhuljanak. Ha már egész puhák, a póré akár kicsit krémes, mehet rá a parikonzerv - ha egészben van, szétnyomkodjuk fakanállal. Nem tudom, mikor is kéne beletenni a bazsalikomot, de én valahol itt dobtam bele nagyvonalúan összedarabolva, néhány levél félretéve a csinos fotóhoz. Utánfűszerezés, akár egy kis cukor, még ha ezt szentségtörésnek is tartják. Közben már remélhetőleg fő a tésza, a szószhoz pedig még hozzányomom a tejszínt.

Ez a rész tehát úgy 10-15 percet vesz igénybe mindössze, ekkor a leszűrt tésztát beleborítjuk egy nem túl nagy tepsibe, rá a szósz, szépen bele fog folyni. A tetejére szeletekben a bivalymozzarellát (a csarnokban 250 volt egy zacsi), mehet a sütőbe. Amikor már szimpatikusan megpirult vagy megolvadt a sajt, lehet enni. Szerintem ez volt életem eddigi legfinomabb tésztaétele.

Idő: félóra
Pénz: minimum 1000 ft ):

Hamarosan kijevi gasztrobeszámoló itt, a teknősön! (: