Tovább folyik a hagyományosság, még tartozom a múltkori desszerttel, ami az egész vacsorára a koronát rája helyezte. Egyszerűen kurvajó lett. Nem is emlékeztem, hogy a somlói
ennyire jó tud lenni. Ennyivel jobb, mint az olcsó műanyagtálkás cukrászdás. De volt is vele meló.
Mindmegette alapján dolgoztam, és néhol kénytelen voltam igazítani a dolgon, na meg hatszoros adagot csinálni.
Hozzávalók 40 teknősnek: A piskótához: 36 tojás 72 dkg cukor 72 dkg liszt (2 cs sütőpor) A csokoládéöntethez: 60 dkg cukor 12 ek kakaó víz A vaníliakrémhez: 12 tojássárgája 30 dkg cukor 2 ek liszt 3 l tej 6 dkg vaj 6 cs vaníliáscukor Plusz: 7 dl sherry 40 dkg darált dió 40 dkg mazsola 40 dkg baracklekvár tejszín | |
Mikor először megláttam ezt a rengeteg hozzávalót, eléggé megijedtem, de szerencsére továbbra is fizet mindent az iskola, szóval innentől kezdve csak idő kérdése.
Először is beáztatom a mazsolát annyi sherrybe, hogy ellepje (nem volt rum, csak valami undorító jamaikai rumaroma, ami egyáltalán nem hasonlított, a sherry viszont kiváló minőségű és ízű volt, és még a leginkább hasonlított a kívánt eredményre).
A tojásfehérjét keményre verjük a cukor fokozatos hozzáadásával (egy ipari méretű habverő-keverő-dagasztógéppel), majd hozzákeverjük a tojássárgáját és a lisztet. Én tettem bele sütőport, biztos, ami biztos, de a recept nem írt. Meg egy kis vaníliáscukrot is, "nem árthat" alapon. Három nagy és egy kis tepsibe fért bele, de kevesebb is elég lett volna, ha nem hallgatok a recept ujjnyivastag utasítására, mert bizony még a sütőporral se jött fel nagyon a tészta, és aztán alig lehetett elvágni. Szóval kétujjnyi vastagon legközelebb. Sütőpapírral. (A suliban egyébként valami sprét használnak, ami többnyire olajat és valami mást tartalmaz, kifújva pedig olyan, mint a panthenol, és nem ragad tőle le semmi.) A tésztát addig sütjük, amíg csak meg nem sül, nem kell sötétre, mondjuk 180 fokon, ki emlékszik már erre.
Közben elkészítjük a vaníliakrémet: a tojássárgáját kikavarjuk a cukorral és a liszttel, felengedjük a tejjel, sűrűsödésig főzzük folyamatosan keverve, a tűzről levéve pedig hozzáadjuk a vajat és a vaníliáscukrot. Majd csokiöntet: a cukrot és a kakaót összekeverjük, vízzel (30 evőkanál, na ezt ki számolja ki?) csokiöntet állagúra főzzük.
Most jön a trükkös rész: elvágni a piskótalapot háromba. Nekem olyan vékony lett, hogy többnyire csak kettőbe tudtam, aztán a harmadik tepsit elosztottam a másik kettőre.
Így megyen a töltés: piskótalap, sherry, csokikrém, vaníliakrém, piskótalap, sherry, darált dió, mazsola, csokiöntet, piskótalap, sherry, csokikrém, dió, baracklekvár, hűtő. Az a jó, ha legalább egy éjszakát áll a hűtőben. Tálalás előtt két órával kivettem, kanállal összegaluskáztam, hogy tudják a kis buták, hogy kell enni az ilyet, kitettem maradék áztatott mazsolát, darált diót, friss csokiöntetet, na és persze tejszínhabot. Gyönyörű volt és finom. Nagyon finom.